Firefly in the dark - Minjoon & Nephinae

Gyomorforgató ez a forgás. Megrémít a sötétség. Zuhanok, de nem tudom, hova és meddig. Ennek, úgy érzem, soha nem lesz vége? Elgondolkodom mindenen. Kellett-e volna beszélnem vele? Kellett-e volna foglalkoznom vele? Biztos jó volt ez így? Vajon megfogom találni Maryt? Most nem tudom, hova tartok, ha tartok egyáltalán. Érzek egy furcsa érzést. Bizonytalanság. Kétség. Félelem. Olyan érzések, amelyeket soha nem tapasztaltam eddig. Rájuk csodálkozom, szinte el is múlnak, míg döbbenetem tart. Aztán meglátok valamit magam alatt. Egy apró csillogást, fényt. Fény! Istennőm!
Paff. Keményen landolok. A fejem rendesen be is verem ebbe a szürkés, vizes kőbe. Lassan feltápászkodom. Ahogy felemelem a fejem látom, hogy ez a kő lapos, és hosszan nyúlik bele a távolba. A fény, amelyet a nedves felületen láttam, nem anyám, nem a hold és nem is gyertya láng. Felnézek az oszlopok sokaságára, melyek ontják a fényt. Bogarak és rovarok táncolják körbe őket. Mögöttük szikla fal, mind a két oldalon, színesen. Olyan egyenes, amelyet még soha nem láttam. Ezt nem a természet kreálta. A hangok, zajok csak most érnek el a fülembe. Zúgás. A légzés is nehéz. Halovány derengésem kiemel a sötétből. Hála, végre látok valakit közeledni. Amikor meglát, megtorpan. Kieresztem érzékeimet: hogy megtudjam, milyenek lesznek a szándékai, ám egy erős fájdalom hasít a fejembe. Rengeteg harag, szomorúság és negatív érzelem terül szét bennem. Ahhoz szoktam hozzá, hogy egy kiegyensúlyozott, boldog környezetben legyek. De ez a világ... olyan szürke, sötét és hideg, mint a kő, amelyre érkeztem. Alig érezni egy-egy pozitív energiát. Az érzés könnyeket csal a szemembe. Félek! Mi ez a hely? Mary él még? Biztos, hogy itt van? Hova mehetett?
Hát én se tudom. Szaladtam, szaladtam el, arrébb, bárhova. Egy apró, sötét zugot kerestem egy sötét fal tövében, remélve, hogy az ijesztő, sötét alak, a rossz érzésekkel elmegy majd.



Outfit    @    Music

A mai egy egészen jó nap volt. A skálán kicsit talán több, mint hetes, de mégis nagyon hosszú, hiszen most délutános voltam. Valahogy a délelőtti műszak sokkal gyorsabban el szokott múlni, de ilyenkor már sötét van, amikor végre elszabadulok. Nem szeretjük különösebben az éjszakai hazajutást, elég nehéz nekünk a sötét, még ha meg is tudjuk most már védeni magunkat.
A szokásos utamon sietek haza, zene a fülemben, hogy a hangokat amennyire lehet, elnyomja és nem nézek semerre, csak legyek minél előbb otthon. Egyszer csak Myunghee kopog be és hívja fel a figyelmem a hirtelen megjelent új és nagyon tiszta energiára éppen előttem.
~Kerüljük ki, nem kellene összefutni vele, tartozzon akárkihez is. Ez biztosan nem csak egy ember -erősködik az angyal szabású.
~Ne már, ilyet még te sem tapasztaltál, legalább távolról nézzük meg, Hiszen itt van mindjárt -szavazom le, mert most én vagyok elől, Bernadette és elé sokkal több kurázsi szorult, mint Minjoonba. Engem már érdekel, mert ilyet még nem tapasztaltunk.
~Tégy, ahogy akarsz, de légy óvatos -hallom a beleegyező választ, tudja, hogy velem hiába vitatkozik. Megszaporázom a lépteim és ahogy a sarkon befordulva látom is, kit éreztünk az imént.
Fiatal lány, csinos és biztosan nem idevalósi. De úgy nagyon. A ruhái semmiféle módon nem lehet a mai vagy bármikor divat része, de még az időjáráshoz sem illik. És úgy ragyog, mint mikor Myunghee van elől, amire nem mindenki képes. Az út közepén feküdni pedig aztán végképp nem szokott csak úgy senki. Közelebb lépkedek óvatosan, mint aki nem akarja még jobban megijeszteni a felzaklatott gyereket, ebben már van tapasztalatunk. Szinte mindenki egyszerre akar a vállam fölött kíváncsiskodni, ami igencsak megnehezíti a jelenre koncentrálást, de sikerül visszaparancsolnom őket, mire elég közel érünk. Észrevesz és úgy ugrik előlem fedezékbe, mintha egyenesen a Ragyogásból léptem volna elé, ami azért enyhe túlzás lenne. Bármennyire is szeretem azt a filmet Joonie mindennek néz ki, csak veszélyesnek nem.
-Shhh, semmi baj, nem foglak bántani. Minden rendben, jól érzed magad? Honnan jöttél? -próbálkozom a szokásos kérdésekkel, de basszus mennyire utálok megszólalni miután egy ideig csak a saját fejemben hallgattam magam. Mindig elfelejtem, hogy a testnek sokkal mélyebb és férfiasabb a hangja, mint nekem és ritka rossz egy másik hangon megszólalni, mint amit megszoktál.
Nem úgy tűnik a lány, mintha teljesen ura lenne a helyzetnek, vagy tudja hol van egyáltalán. Legalább szeretnék biztosra menni, van egy hely, ahol az éjszakát töltheti, mielőtt tovább indulok. Veszélyes lehet idekint.

Outfit✠Music