A Padre házhoz jön ⚜ Tom & Damien

Padre & Damien

A motor búgása elhal, midőn a kulcs elfordul. Kikapcsolom a GPS-t a kocsimban, majd fel pillantok az impozáns, kastélyokat idéző kúriára. Hát valóban ez az a hely. Kiszállok s néhány másodpercig szemlélem a lenyűgöző épületet, hogy aztán újfent az apró, fekete kártyára pillantsak, amit a különös idegen adott az egyik temetés után. Ezüst betűk hirdetik, Damien Shayel a birtok tulajdonosa, a neve alatt pedig ott virít a lakcím. Megindulok a bejárati ajtó felé és határozottan kopogtatok. Még ez is mestermű, igényes, marinált tölgy talán. De nincs időm sokat merengeni, szinte rögtön bebocsátást nyerek. Egy csinos ázsiai lány nyit ajtót, fekete garbóban. Szemlátomást mind a ketten meglepődünk kissé. Úgy sejtettem, Damien egyedül él, de tévedtem.
- Üdvözlöm, a nevem Tom Serafin atya. Damienhez jöttem. Kegyed bizonyára a barátnője?
Barátságosan szólítom meg a fiatal nőt, aki úgy tűnik, otthon van, ellenben ránézésre nem gondolnám rokonnak. Damienen viszont nem láttam gyűrűt és ha a hölgy a felesége lenne, bizonyára elkísérte volna a temetésre. Így a barátnőre tippelek, de mint látom, a kolláré és ez a megjegyzés kissé zavarba hozza a hölgyeményt, aki szabadkozva felel. - Jó napot, atyám. Én... nem tudtam, hogy vendéget vár... hogy egy egyházi személy... öö... Mi? Mi nem...! - Próbálja palástolni zavarát, így gyorsan be is invitál és én helyet foglalok egy kényelmes kanapén. Kedves lánynak tűnik és olyan izgatott. Csillogó szemekkel mered rám és le is huppan velem szemben, a szalonban. Gyönyörű ez a ház, igazi művészi csoda, nem győztem a fejemet forgatni, miközben a közösségi helység felé vezetett a titokzatos hajadon. Vajon ki lehet? Az író-énemet igen csak furdalja a kíváncsiság, a kreatív elme átka. - Ne haragudjon, csak olyan különös, hogy egy pap jön hozzá látogatóba... Tudja, én viszont katolikus vagyok! A vezetékneve pedig olyan... szép! - Csevegi oldódva a bájos hölgyemény és meg is mutatja az apró keresztet, amit a nyakában visel a magas nyakú felső rejtekében.
- Isten útjai kifürkészhetetlenek, bár klisé, régi igazság. Örömmel hallom, hogy hisz. Biztosan jó hatással van Damienre. Köszönöm, az árvaházban csak Angel-nek szólítanak.
Szivélyesen mosolygok a leányzóra és tovább beszélgetek vele, amíg a ház ura meg nem érkezik. A szemem sarkából mintha láttam volna egy szolgálót, aki elsietett, bizonyára értesíti az érkeztemről Mr. Shayel-t. Vajon miféle fickó lakik ilyen fiatalon egy efféle palotában, egy keleti szépséggel?