Lucinda Loft

Nézz csak végig rajtam, jól nézz meg. Nem vagyok éppen átlagos igaz? Megijednél tőlem, ha esetleg egy sötét utcán látnál látnál legközelebb? Nem csodálkozom, mindig ez szokott lenni. A sötét és extravagáns ruháim, az erős, sötét sminkem és a hidegkék szemeim nem túl bizalomgerjesztőek az átlag ember számára. Pedig nem vagyok ellenséges, sőt, aki ismer, az egyenesen barátságosnak szoktak modani, csak nem keresem az emberek társaságát. Nem vagyok átlagos és éppen ezért nem nézek ki átlagosan, de én így érzem jól magam. Már szinte nem is tudok meglenni, ha nem nézek ki extrémen, nem érzem magam igazán önmagamnak.
A legtöbb ruhám fekete és az esetek többségében valamilyen szoknyában és harisnyában találsz meg, minimum egy vallás ezüstből készített jelképével a nyakamban, ha nem az összessel. És ezek az ékszerek, amikből rengeteg van rajtam, nem csak díszítő funkciót tölt be rajtam, hanem védelmit is. Ki tudja, mikor jön szembe valami olyan, amitől csak ez tud megvédeni, márpedig én mindenre felkészülök. Nem vagyok hajlandó egy ilyen gikszer miatt meghalni vagy megsérülni.
Alacsony vagyok, alig 165 cm, de ezen bakancsokkal és magas sarkúkkal szoktam emelni, már szinte nem is tudok sima cipőben járni. Vékony vagyok és formás, a szél még nem fúj el, de simán fel tudsz kapni és elvinni magaddal, ha nem ellenkezem nagyon. Mert azt szoktam, nem vagyok olyan védtelen és cuki, mint amilyennek tűnök. Tanultam verekedni és meg is szoktam magam védeni, ha kell. A hajam hosszú, majdnem a fenekemig ér és ébenfekete. Általában szögegyenesen leengedve hordom, ritkábban fonom össze, vagy tűzöm fel, főleg, ha éppen dolgozom.

Bonyolult, de talán neked nem is annyira. Ritkán szólalok meg, de akkor odafigyelnek rám, és nem csak a beazonosíthatatlan akcentusom miatt. A beszédstílusomban néhol keverednek a régies és modern szavak, és mindezt egy kellemesen szarkaztikus formában adom elő. Nem vagyok közösségi lény, ritkán kötődöm emberekhez, de akkor egy életre a szívembe zárom őket és bármikor fordulhatnak hozzám ügyes-bajos dolgaikkal. Már ritkán tud bármi meglepni, mindent láttam kétszer, ezért állandó nyugalommal tudom a világot szemlélni, de mégsem fásultam bele az életbe. Legalábbis még mindig rá tudok csodálkozni az élet szépségeire, hogy milyen kedvesek tudnak lenni bizonyos emberek és még mindig tudnak dolgok mosolyt csalni az arcomra. Hogy mikor melyik jön elő belőlem, az teljesen a véletlenre van bízva, sosem tudok, mi lesz a következő. Minden helyzetben újra meg kell ismernem magam, sosem vagyok teljesen ugyanolyan, mint korábban.
A döntéseim talán meg nem alapozottnak és túl gyorsnak tűnhet neked, de minden esetben tudom, mit és miért teszek, még ha nem is osztom meg veled az okot. Általában nem beszélek sokat magamról, alig lehet tőlem valamit megtudni, de mégis sokan megtalálnak a munkákkal, amikből fenntartom magam.

Képes vagyok az összes létező szakrális mágiát használni, legyen az boszorkányság, "jövendőmondás" vagy ördögűzés. Olyan nagyságú ismeretanyagot halmoztam fel a témában, hogy azzal még a Vatikáni levéltár is vetekedni tud és mindez Á-tól Z-ig mind megtalálható az agyamban. Elképesztő mennyiségű dologra tudok visszaemlékezni, méghozzá nem is akármilyen módon. Ahogy az ember megszületik, tiszta lappal indul, nem tud felidézni semmit, vagy ha igen, azt is elfelejti, ahogy idősebbé válik. Én más vagyok, méghozzá abból a szempontból, hogy emlékszem a korábbi életeimre. De erről bővebben kicsit később.
Mivel annyi időm volt tanulni, mint senki másnak, mély és alapos tudásom van mindenről, amit csak el tudsz képzelni a varázslatok világában. A voodoo kismiska, démon idézés és űzés a kisujjamból jön ki, kelta druida hagyomány már csak vasárnap esti kis elfoglaltság. Nekem minden egyszerre szent és nem az. Mindenféle vallásba képes vagyok belenyúlni, de azt a legmélyebb tisztelettel teszem és használom őket.

Én egy olyan fura lény vagyok, amivel még sehol máshol nem találkoztam. Ha el akarnám mesélni az életem történetét akkor el kellene mesélnem több ezret. Vagy egy nagyon-nagyon hosszút, ami egészen az emberiség hajnaláig nyúlik vissza. Nem kötöm mindenki orrára, hogy honnan is származom, vagy mik a céljaim, mert engem nem korlátoz le a Halál véglegessége. Nem csak nyolcvan évre kell terveznem. De akkor hadd meséljem el, hogyan is van ez.
Nagyjából tinédzser korom elejéig teljesen átlagos fiatal vagyok, amikor egyszer csak a semmiből több napig, esetleg egy teljes hétig tartó magas láz üt be nálam. Ez alatt az idő alatt a lázálmaimban visszatér az összes előző életem emléke. Ettől persze drasztikusan megváltozik a személyiségem és rendszerint elküldenek valami orvoshoz emiatt. Már olyan rutinosan tudok bámilyen pszichológust és pszichiátert átverni, hogy azt tanítani kéne. Vagy talán nem, így is elég beteg ember rohangál az utcákon. Ezután amint lehet, elhagyom a korábbi családom és letelepszem egy városban, ahol különösen nagy a mágikus aktivitás ebben az időben. A megfelelő személyeknek persze jelzem, hogy ismét aktív vagyok, ami után munkába állok, folytatom, ahol abbahagytam.
Elég sokáig nem ébredtem rá, hogy micsoda is vagyok, vagy mi történik velem. Talán az Egyiptomi birodalom hanyatlásának idején történt, hogy először lettem nagyon beteg és mikor felgyógyultam belőle, azt hittem, meghaltam és valaki más vagyok. Nem ismertem meg a szüleimet, de nem a láz miatt. És akkor, ahogy helyre tettem magamban a dolgokat, jöttem rá, mi is történt velem. Akkoriban még nem szenteltem neki túl nagy figyelmet, éltem tovább a kis életemet, immár kettő emlékeivel. Aztán újra megszülettem és a kettőből három lett. Itt már kezdtem gyanakodni. A tízediknél aggódni. A tízenkettediknél pedig tanulni. Tudni akartam, hogy mi ez és miért van így. Elkezdtem naplókat írni, hátha valami megoldásra vezethet, de azóta sem, semmi. De ez azt eredményezte, hogy olyan mélyen benne vagyok mindenben, hogy már nem voltam biztonságban, mint a tudatlan emberek. A puszta tudás a fejemben és hogy felismertem a lényeket, célponttá tett, meg kellett tanulnom megvédeni magam. Így jutottam el arra a pontra, ahol most is vagyok, mármint a tudományom terén. Ismeretségeket kötöttem a megfelelő emberekkel a társadalom ezen rétegében és most már a legtöbb helyen ismernek, mint az a nő, akihez lehet menni mindenféle bajjal, de meg is kéri az árát. Nem vagyok médium, de vannak trükkjeim, amikkel ki lehet találni ezt-azt, szellemekkel társalogni és démonokkal cimborálni.