Éjszakai ragadozók - Tlalocelot & Lilith

Kézmozdulatai, mimikája és dallamos szavai ópium számomra. Nehezen bírom tartani tudatomat előtte és nem egy éhező vadállattá változni. Cirógat, kényeztet ujjával. Tudja nagyon is, hogy mit akar és nem rest cseppet sem tenni érte, hogy megszerezze. Szinte észre se veszem, hogy egyre nagyobb társaságunk akad a zsákutca főútra nyíló szájánál. Mikor feleszmélek, már meg is indult egy adott irányba én pedig szó nélkül követni kezdtem. Mintha lábaim engedelmességtől mentesen; bár akaratommal amúgy se tennék ellene; szelíden taposnák a járdát, miközben követem Damsel-t, tartva az Ő sebességét. Nem kellett sokat gyalogolnunk, bár lehet az idő múlását se veszem már észre mellette, minden esetre célpontunk egy motel, ahová azonnal, gondolkodás nélkül be is térünk. Miközben én az előtérben egy lépéssel a Kisasszony mögött úgy teszek, mintha körbenéznék, valójában alaposan végigsimítom szemem célkeresztjével ama csodálatosan íves, gyönyörű alakot. Ha észrevette ezt egyáltalán, nem kimondottan adtam neki jelentőséget, hiszen a legbolondabb is érezheti rajtam, hogy tudatom helyett vélhetően már a vágyaim uralnak. Miután megtörtént a szobafoglalás egyetlen éjszakára, szavak és felesleges tettektől mentesen, egyenesen szobánk ajtajához indultunk. Kinyitom az ajtót a Kisasszony előtt, majd kézfejemmel, tenyeremmel felfelé jelzek, hogy fáradjon beljebb. A világítás aktívvá tétele után Damsel mögé lépve segítek leemelni finom kabátját, miközben mélyet szippantok a mesés parfümből. Alig szántam időt arra, hogy megfelelően elhelyezzem a ruhaneműt, behúzott függönyök előtt, kacér mosollyal és a kérdéssel, amire vártam, elveszi immár cseppnyi, megmaradt eszem.
- Nem is kérdéses, az ajándék kibontása minden vágyam. - válaszoltam, miközben viszonoztam a mosolyt és egymás után tettem meg irányába a lépéseket. Egy kósza gondolatra még jutott időm, megjegyezvén, hogy mily édes a Kisasszony. Választási lehetőséget adott nekem, míg mindketten pontosan tudjuk, hogy a gyeplő bizony az ő kezeiben van. Őelőtte állok, bal kezemmel végigsimítom az arcot, melynél szebbet vélem, hogy nem láttam, majd az arcról tovább vándorolnak ujjaim a kecses nyakig, ahol végigvezetem rajta virgonc ujjaimat egészen a vállcsúcsig. A másik kezemmel közben átkarolom derekát és testünk egymáshoz simul, ajkaink forrón eggyé válnak. A csókot megszakítva vetek egy gyors pillantást a ruházatra, amiből ki kell mentenem a bajba esett hölgyet. Mintha nem is telt volna idő, tudtam, hol is kell kezdenem. Biztosan nehéz volt táncolni abban a cipellőben, így miközben, közel egy arasznyira testétől kezdek lejjebb csúszni, úgy, hogy ne érjek hozzá, de érezze a forró levegőt, ami kiáramlik felhevült testemből. Ahogy egyre lejjebb haladok, végig szemeibe tekintek, végül pedig fél térdre ereszkedtem, megengedek egy mosolyt, kinyújtom bal kezem tenyerét és megszólalok:
- Szabad lesz, Úrnőm?

Az a mosoly igazolja, hogy kedvére tettem ama hasonlattal. Talán valahol nem annyira hasonlat, inkább ténynek mondanám, hisz mily hamar és oly rendkívüli erővel csavart ujjai köré, amit egy míves gyűrű is csupán irigységgel tudna bámulni. Megszabadítottam cipellőitől, majd amint felegyenesedtem Damsel a kezeivel azonnal hozzálátott felső ruházatom eltávolításához. Kezei fáradhatatlanok, céltudatosak, de mégis gyengédek és érzékiek. Tudja, hogyan kell egyetlen mozdulattal a testemet és elmémet egyaránt izgatni. A felsőm eltüntetése után elkapom a bal kezét és ha szándékai úgy akarják, akkor kezével a sajátom segítségével végig simíttatom kidolgozott mellkasomon. Érintésére reagál minden egyes izmom és csak úgy táncolnak a Kisasszony ujjbegyeinek tapintására. A jobb kezemmel hajkoronája mögé tapintok és végigsimítom a nyakszirtet és ahogy egyre lejjebb haladok, apránként kibújtatom a gombokat kecses ujjmozdulatokkal. Minden egyes gomb kiszabadítása során a csodás ruházat apránként mintha kezdene lejjebb csúszni. Jobbomról a nyakának oldalára apró, de mégis meleg csókokat lehellek, ahogy feljebb haladok; közben a ruházat gombjain lejjebb; végcélomként forró csókkal illetem a fül tövét. Eközben a selymes hajzuhatag illata egész mámorral tölt el, aminek hatására egy kicsivel nagyobb levegőt vagyok kénytelen venni és a mellizmaim is egy ütemre vele megfeszülnek. Amennyire képes voltam visszanyerni önálló akaratomat, kibontakoztam a puha nyak és haj csapdájából és ezzel egy időben a ruházat összes kellemetlen, apró gombjától is megváltam. Jobb kezemmel a hátközépről végigsimítok egészen derékig, ahol aztán egy apró pillanatra elengedem, de csupán azért, hogy a ruházat a maga lágy eleganciájával a földre zuhanjon. Éles szemeimmel ruhán keresztül is látható volt számomra az a csodálatos test, aminek újra gyönyörködök látványában. Mintha hitetlenkednének, a látvány
olyannyira ámulatba ejtő, mintha a ruha eddig mindent teljes egészében takart volna és csak most fedte volna fel a valódi bájakat. Amint alaposan végigfutotta köreit szempárom, mélyen beletekintek az övéibe és akaratlanul is beharapom ajkamat, miközben egy apró félmosoly jelenik meg arcom balján kéjesen.

Oly gyengéden bánik övem és nadrágom levételével, hogy első gondolatom valamiért az volt, hogy mintha megijedt volna tőlem. Bár hamar átsiklottam ezen, hiszen rögtön éreztem érzéki érintését a hajdanán nadrággal védett testrészem körül. Felcsigáznak ezek az apró mozdulatok, de még így is figyelnem kell, hogy nehogy átlépjem azt a bizonyos határt, aminél teljes egészében elveszítem a kontrollt magam felett. Vélhetően egyikünk se nagyon szeretné, ha a bérelt szobánk falait kissé kiszélesítenénk, valamint abban se vagyok biztos, hogy Damsel testi épsége makulátlan maradna utána. Sokszor zavart ilyen helyzetekben az, hogy képtelen vagyok ily aprólékosan áramoltatni az erőmet, amikor szívem csak úgy pumpálja a tűzforró, felhevült életet. Érdekes fricska az élettől, hogy fizikális teljesítményben ha keresnék, sem hiszem, hogy találnék olyat, ki ellenfelem lenne, de ugyanakkor ez maga a hátrányom is. Látom Damsel-en, hogy élvezi a helyzetet, valódi kalandvágy rajzolódik ki reá, de aggódom, hogy vajon bírni fogja-e. Természetfeletti lény, ez tény, de valóját nem tudtam meg, valamint azt sem tudhatom, hogy volt-e valaha is dolga olyan lénnyel, mint velem, aki képtelen elfáradni. Ugyan hálószobában nem használtam erre az erőmet, de olyannyira gyerekjáték lenne, hogy szóra sem érdemes. Van egy sejtésem, hogy ezzel fogok aztán érdekes meglepetést okozni, főleg ha ezen a téren úgy kezel, mintha átlagos férfiúi attribútumokkal bírnék. Tudatomban félreseprem gondolataim áradatát, mint azt az ellenfelet a sikátorban, akiért eme jutalmam élvezhetem és átadom magam teljesen az élvezeteknek. Amíg koncentrációját leköti az ottani képességeim felmérése, érzem, hogy egészen felhevült a testem és kezd kirobbanni belőlem a bestia. Amennyiben partner ebben a Kisasszony; figyelve a megfelelő testi erő alkalmazására; amint levette rólam nadrágomat, felkapom őt derekánál fogva az ölembe és miközben tartom egy fokkal érzékien vadabb csókkal bombázom és közben viszem magammal az ágyunk felé. Nem erőszakosan, de nem is féltő gyengédséggel dobom az ágyra és hajolok fölé, miközben csókjaink újból egybeforrnak. Az egyik kezemmel oldalra csapok, mert zavaró tényezőt találok a lábam mellett és hangos reccsenéssel csapódik neki a falnak az a kis éjjeli szekrény, amelyen valamilyen könyv volt. Nem érdekelt, mi volt az, sem az, hogy mekkora zajjal járhatott ez, bár őszintén szólva mintha hangot se adott volna ki eme cselekmény, annyira belefeledkeztem a táncunkba. Aggódni ilyen miatt balgaság lenne, hisz épeszű teremtmény meg se próbál utána járni, hogy mi történt, illetve még véletlenül sem számon kérni rajtunk. Koncentrációm töretlenül Damsel Kisasszonyé. Kimondottan élvezem ezt a hol egyikünk, hol másikunk a domináns játékot, így kíváncsian várom, hogy mit is tartogat most számomra, hogyan is akar megáldani az élvezet oltárán.

+18
Újra Ő vette át az irányítást, ahogyan azt sejtettem is, hogy meg fogja tenni. A hátamon fekszem és fölém magaslik, meztelen testünk egymáshoz simul, becsesebb részünk kényezteti egymást, euforikus érzést biztosítva. Őrületesen pumpál bennem a vérem az ágyékom körül csoportosulva. Ha képességemmel keményíteném meg testemet, sem lenne oly tömör szikla, mint amilyen most odalent vagyok. Kínzásként élem meg valahol, hogy hagy kopogtatni ajtaján, de nem enged be. Valahol viszont élvezem is ezt a fajta játékot, ahol az érzékeken át visszük el egymást a határainkra, aztán amikor már tisztán sem vagyunk képesek gondolkodni, megadjuk egymásnak a "kegyelemdöfést". Miközben ölemben helyezi magát kényelembe, egyik kezemmel derekát érintve lassan csúsztatom lejjebb egészen a feszes, kerek hátsóig, míg másikkal a derék túlsó oldaláról indulva felfelé araszolok, s végül ujjaim hegyével végig simítok ama csodás kebleken, melyek lassan túl gyakran rabolják el tekintetem. A kérdése ezt követően nem ért váratlanul, hiszen tudtam jól, hogy tisztában van fajom kilétével. Viszont maszkara alatt sejtheti-e, hogy arcom kivételével a testem valódi? Testem egészén rajzolódó azték tetoválások a természetem megfékezését hivatottak tartani, emellett a bestiát is kontroll alatt tartják. Talán valódi arcom felmutatásával mintha bőröm színe holtakéhoz hasonlatos színt tudhat magáénak, de erre nem igazán figyeltem ezen esetek alkalmával. Viszont Damsel látni kívánja arcomat. A valódi arcomat.
- Legyen hát. Ha valódimra vagy kíváncsi, megadom Neked. - suttogom kéjes hangon, majd balomat elhúzom kebleiről az arcom jobb oldalához. Ujjaim hegyei megnyúlnak eközben, hegyes, fekete színben pompázó karomfélére emlékeztető formát nyerve. Fülem tövéhez közel mintha beszakítanám saját bőrömet; külsős szemmel hirtelen úgy tűnhet; egy második réteget kezdek lefejteni arcomról. Egy lenyúzott emberi arcbőr, melyen keresztül hajlandó vagyok magamat mutatni a külvilágnak. Miközben lassan húzom le magamról, hogy ne sérüljön, apránként mutatkozik meg a valóság. A haj, a fülek és a koponyámat borító bőrfelületek, az arcot leszámítva fodrozódó füstté válnak, mely ezt követően a nyakizmok, a nyakszirt és a fül alatti területből kiinduló szürke füstglóriává alakul át. Az arcot eltávolítva látható minden, ami alatta volt rejtve. Egy orr nélküli koponya, mély, azték mágikus mintázattal borítva. Szemeim mélyen ülnek koponyám gödrében körülvéve vérrel, mely folyamatosan csörgedezik apró patakban arcomon, de az arcélt elhagyva füstté válik. Szemgolyóimon három írisz található háromszöget formázva, melyek folyamatosan forognak lassan. Egyik élénk citromsárga, másik piros, harmadik pedig vakító fehér színben pompázik. Képes vagyok ezeket az íriszeket külön külön is mozgatni akár a szempár szimmetriájától függetlenül is, de ilyennel nem óhajtom ijesztgetni a Kisasszonyt. Csupán remélni tudom, hogy megjelenésem nem oly rémisztő, mint ahogy ellenfeleim reagáltak a régi időkben rá.
- Nos ez az igazi valóm. - jegyzem meg a saját hangomon, mely hasonlatos ahhoz, mint amikor egy időben három férfi ugyanazt mondja egy árnyalatnyi hangsáv eltolódással. Szemeimmel figyelem a reakciót, amit kiválthatok a gyönyörű teremtésből.

+18
Arcomat eddig nem láthatta senki. Legalább is amennyire emlékeim vannak róla, senkinek sem mutattam meg, de biztos voltam benne, hogy a többi démonhoz képest messze emberibb külsőm van. Legalábbis ennek a formámnak. Nem nagyon gondolkodtam rajta, hogy mennyire is lehetek más a többihez képest. Damsel dicsérete okán viszont elakadtak a szavaim. Gyönyörűnek nevezni pont engem érdekes, de mégis jól esik. Több mint jobban. Ha most helyén lenne arcom, akkor le is lehetne olvasni gondolataimat róla, de vannak más árulkodó jelek erre, ha szemfüles az illető. Testemen az összes tetoválás egyszerre kezd világítani vörös színárnyalatban, de mégis tompán, nem vakítóan. A szemeim viszont gyorsan elkezdenek forogni és mindegyiknek a színe egységesen vált át fehérre. Csókjaival halmoz el arcom minden apró felületén, éreztetve azt, hogy külsőm nem visszataszító számára. Mindez után érzem, ahogy helyezkedik rajtam, végül pedig engedi, hogy behatolhassak. Lassú, de mégis komoly tehetség és szakértelemről árulkodó mozgása hatására mindenem sikít a gyönyörtől. Átveszi az irányítást és kezeimmel kebleit kényezteti. Jómagam nem az a fajta vagyok, aki szereti, ha csak tálcán kínálják fel neki amit akar, így kiismerve ritmusát, saját csípőmozgásommal segítem elő a táncot. Érzem, ahogy a bestia ki akar szabadulni belőlem, de talán tudok egy megoldást mindkettőnk számára. Testem izmai megfeszülnek, oldalamon, a karjaim alatt a bőr nyúlni kezd és végül előtör a másik pár karom, melyet csak akkor tudok magaménak, ha minimum részlegesen használom harci formámat. Gerincem csigolyái halk ropogás közepette nyúlnak meg és előbújik a jelenleg részleges átalakulás miatti szőrtelen farkam. Születésemkor vélhetően a szárnyak nem voltak benne a repertoáromban, de más területen lettem jobb. A másik bal kezemmel a combját, míg a jobbal pedig derekától lefelé csúszva, a fenekét simogatom, itt hol egész gyengéden, hol pedig kicsit erősebben. Farkam a Kisasszony háta felől, a derekát érintve csúszik, elérve kapujának tetejét, ahol kényeztetésben kezdi el részesíteni Őt. Meglepetéssel tölt el, hogy ily aprólékos módon tudom egyidejűleg használni minden apró porcikámat szinte ösztönösen, minimális koncentrációt igényelve. Úgy fest, hogy a testem a tudatomtól függetlenül emlékszik mindenre, amivel csak bírtam.
Kíváncsi vagyok, hogy meddig fogom bírni ezt a gyönyört, bár aggodalomra nincs okom. Uralom testemet a legutolsó részéig, így bármikor képes vagyok ilyen módon feltölteni készleteimet. Harcban sajnos sohasem fajult addig, hogy használnom kelljen ilyen módon a fizikumomat, de remélhetőleg ott is hasonló hatást érhetnék el, ha kimerült testemet fel kellene frissítenem. A bestia előjövetelét akaratommal megakadályoztam, hogy csak éppen ki tudjon tekinteni a rejtekéből. Ennek ellenére vállaim és a felső karjaimon a felkar külső részén megjelent a jellegzetes szőrzet. Szemeimmel végignézek a csodás testen, ami megadja nekem mindazt, amire csak vágyom. Oly sok mindent tud nyújtani...érzem ezt, de én sem vagyok híján eme képességeknek. Nem tudhatom, hogy mit tartogat még tarsolyában, sem azt, hogy maga az éjszaka, de egyelőre hagyom még, hogy Ő vezessen, uraljon. Még egy kicsit.

+18
Úgy tűnik sikerült meglepnem a testi változásaimmal. Részleges átváltozásról beszélünk, mégis még magam sem tudom eldönteni, hogy melyik a valódi formám. Általában egy démonnak egyetlen arca van, én mégis kettővel bírok, ha nem veszem figyelembe azt, amit eltávolítok másokról, hogy sajátomként birtokoljam. Damsel rám veti magát és azt akarja tőlem, hogy a harci formámban tetszelegjek. A gondolat egy pillanatra megrémít, hiszen csak akkor változtam át teljesen, ha küzdelemre került sor és vagy gyorsan akartam végezni ellenfeleimmel, vagy pedig olyannyira erős volt, hogy rákényszerültem. Várjunk...volt egyáltalán olyan alkalom, amikor kényszerből kellett volna használnom? Áh, lényegtelen, az eredmény bizonyít, hisz nincs jelenleg semmi ellenfelem, aki oly botor lenne, hogy akár csak fel akarna hergelni. Mégis, a harci forma felöltése veszélyes gondolat, hisz oly nehéz irányítani. Mégis, talán van valami...oly heves reakciót vált ki a Kisasszony a testemből, hogy talán a bestia teljes egészében ki akarja magát élni a szexualitás terén és nem lesznek "komplikációk". Elhiszem, hogy Damsel magabiztossága árulkodik arról, hogy képes megvédeni magát, de vajon olyan egyedi démontól is, mint amilyen én vagyok? Feleslegesen járatom az agyam ilyesmiken. A szemeim színe fehérből sárgává változik, majd végül megszólalok a három hangon mindegyik között egy apró késleltetéssel:
- Ám legyen, de nem garantálhatom a biztonságodat onnantól.
Izmaim egyszerre megfeszülnek és elkezd az eddigi helyenkénti szőr burjánzani testem felületén. Fejem körüli füst rátelepszik arcomra és bőrszerű fonatokat kezd kiépíteni rajta. Koponyám eközben megnyúlik, torzulni kezd és egyre inkább kezdi felölteni egy vadállat kinézetét. Izmaim megvastagszanak, testem megnyúlik egy kicsit, talán teljes magasságom olyan kettő vagy két és fél méter közé tehető, de inkább a kerek kettes felé közelítve. Karjaimat, farkamat, testem egészét már sűrű, mégis rövid sárgás és feketés mintázatú bunda kezdi beborítani, amin még mindig jelen vannak a tetoválások és ugyanúgy izzanak, mint eddig. Fejem már teljes egészében felöltötte a démoni jaguár formáját. Szemeim változatlanok maradtak, viszont fejtetőmről, illetve jaguárfüleim mögül vékony, mégis hosszú, tarka vöröses, feketés és sárgás színekben pompázó tollak nőttek ki. A tollak maguk hasonlatosak a nádlevélhez és a derekamig érnek le. A képességem használata tökéletesen zajlott le, bár sohasem okozott igazán problémát eddig sem. Az avatatlan szemnek első pillanatra egyetlen gondolat juthat eszébe, mégpedig vérfarkas. Nevetséges hasonlítani azokhoz a gyermekekhez, bár nem lepne meg semmilyen tévhit magammal kapcsolatosan, hiszen a nevem is egyfajta félreértésből adódik. Valójában jaguárdémon vagyok, nem pedig ocelot, de oly gyorsan mozogtam akkor régen a vágóhídon, hogy alig volt belőlem valami látható. Levegőt veszek, eközben pedig hallható, ahogy egységessé rendeződik mindhárom hangtónusom, végül megszólalok:
- Csak mert oly szépen kértél, hát megadok Neked mindent. - meglepett hirtelen, hogy képes vagyok beszélni, bár ha őszinte vagyok magammal, sohasem próbáltam és nem is volt okom a harci formámban kommunikálni. Szemeimmel végigmérem újfent a nő testét és egy árnyalatnyival erősebb fényen kezdenek izzani tetoválásaim, közben pedig egyik szememmel végigtekintek testem változásán. Egész elégedett vagyok addig, amíg ágyékomig nem érek és tudatosul bennem az, hogy vastagabb és nagyobbá váltam. Remélhetőleg nem lesz ennek oly vége, hogy kórházi látogatásra kelljen adnom a fejem, így kénytelen vagyok bízni Őbenne.

+18
Testének rezgései, hangsávja és tekintete egyaránt jelzi számomra, hogy egy igencsak sűrítve elhelyezett aknamezőre tévedtem. Óriási szerencsém, hogy ez nem egy harctér, ahol heves véremet tüzelhetem még jobban. Tudatom teljes mértékben kitisztítom, gondolataim koncentráltak, kizárok mindent a környezetemben és abszolút a Kisasszonyra figyelek. Simogatása egészen megnyugtat, kellemes minden apró érintése. Ó, figyelmeztet ezúttal szavakban is, hogy egy apró karcolást sem tehetek benne. Mintha bármikor is szándékomban állt volna ily badarság. Szinte már sértőnek érzem ezt a bánásmódot, hisz az egyik leghatalmasabb vadász vagyok, oly precizitással, hogy soha egyetlen hibát nem vétettem. A legstresszesebb környezetben is hideg vérrel és hihetetlen pontossággal képes vagyok mindent kezelni a legapróbb momentumig. Nem volt éppen agresszív jelzés, inkább csak tudatosítás, hogy mit nem tehetek, mégis van benne kurázsi, hogy mindazok után, amit látott erőmből félelem nélkül képes belenézni szemeimbe. Bár tudható, hogy mindketten még rejtegetjük erőnk legfelsőbb fokát. Kényelmetlen érzés az, hogy uralni akarnak, okát ugyan nem tudom megmondani, de biztosan történhetett valami velem a múltamban. Damsel viszont más. Ővele nyugodtabb vagyok, elviselhető az, hogy Ő irányít. Még, ha úgy is kezel, mint egy házi macskát. Mosolyommal jelzem, hogy megértettem minden egyes szavát és aggodalomra semmi oka nincs. Lágy derékmozgására sajátom is hasonlóképpen reagál, felveszem a ritmusát. A farkam most már szőrös állapotában sokkalta szebb és kellemesebb is, így használatba veszem. Oldalt, combján átkúszva kezdem kényeztetni, ahogyan eddig is tettem, de akkor még szőrtelen állapotában. Az alsó két karomból a balt a bal combra, a jobbat pedig a jobbra helyezem és óvatosan, gyengéden simogatni kezdem. A felső pár karból a jobbom a derekát fogja, míg a ballal a deréktól felfelé haladva simogatok. Az illatán érzem, hogy feszélyezi valami. Lehet komolyan aggódik a testi épsége miatt.
- Felesleges aggódnod, mindent e kezekben tartok. Vigyázom Rád, bajod nem eshet. - suttogom neki hangjaimon, miközben apró meglepetést okozok ezzel magamnak. Mégis mióta van bennem olyan, hogy valakire tekintettel vagyok? Ily rövid idő alatt fontossá vált volna ez a nő? Emlékeznem kellene rá, hogy ki is Ő valójában? Egy ismeretlennel szemben a testem nem reagálna így, tehát biztosan valahonnan tudnom kellene róla. Mindegy is, hiába erőltetem tudatom, az emlékeimet nem így lehet visszahozni. A ma maradjon az élvezeteknek, a továbbiak pedig a jövőé.