A Hell Gate FRPG ötvözi a Lucifer hétköznapi, nyomozós, misztikus karakterdrámáját a Constantine okkult atmoszférájával, rendhagyó esszenciát biztosítva a játékosnak
Az Angyalok Városának egy rejtett zugában, távol a pezsgő élettől és a fényűző látványosságoktól, egy teljesen hétköznapi kis utcácskában sétálok nem sokkal napnyugta előtt. Tökéletre fényezett, olasz bőrcipőm talpa szinte hangtalanul koppan-dobban. A többség meghökkenne, ha itt látna vagy tudná, merre járok. Hogy miért? Nemes egyszerűséggel, mert az emberek azt hiszik, olyan fene jól ismernek, s ennél nagyobbat nem is igen tévedhetnének. A világ szemében én vagyok a patás ördög vagy éppen nem több szibarita party királynál. Mindenki pusztán a részigazságokat látja. Azt hiszik, látták már a valódi arcom, hogy kiismertek. De van-e egyáltalán, aki ezt valóban elmondhatja magáról?
Valami történt. Az elmúlt napok...valami megérintett. Vagy inkább valaki. És én pontosan tisztában vagyok azzal, hogy ki is ő. Megérintett, és amit maga után hagyott bennem az a Semmi sem. A puszta kietlenség. Az érzelmi sivárság. Vagy tán mindig is itt volt bennem? Egy része...Kezeim jéghidegek a zsebemben, miközben körülöttem tombol a nyár. Maze szerint nem kéne ilyen "hamar" elcsavarognom, hiszen még is csak ájultan zuhantam össze nem is olyan régen. Az ilyesmi pedig felettébb különös egy olyan entitásnál, mint én. De mindez most cseppet sem érdekel. Egy különös kis üzletecske mellett állok meg, mely azt hirdeti, "Ritkaságok Kicsiny Kereskedése".
Enyhén oldalra billentem a fejem, ahogy a legtöbb szem elől megbúvó kereskedést megpillantom. Jó érzékem van az ilyesmihez, a különlegességekhez. Könnyed mozdulattal lenyomom a szecessziós rézkilincset és benyitok. Apró csengettyű zengi érkeztem. Körbe pillantok a félhomályban, ahol egyelőre eladónak nyoma sem akad. Bizonyára egy öreg úr a tulajdonos, aki hátul szöszmötöl s időbe telik, míg ki vánszorog az üzlethelyiségbe. Addig is, beszívom a boltocska különös, még is kellemes bukéját, amit sajátos füvek és keverékeik áraszthatnak. Egy pöttöm gyöngyszemre bukkantam! Komótosan nézelődni kezdek, a lábam alatt keservesen felnyög néhány az ósdi padlógerendák közül, míg én ujjaim az antik, ám pormentes könyvgerinceken futtatom végig s közben elmémben cselló vehemens hangja uralkodik, midőn e dallamot komponálom éppen.
Kezdőlap
️
