Seven Devils ~ Constantine & Behemoth

John & Behemoth @

Furfangos ez a ház, azt meg kell hagyni. Jó nehéz volt rá találni...bár tulajdonképpen a tulaj nyomát követtem és nem a Rejtélyek Házáét. Már egy ideje kiszagoltam ám, hogy sunyul valaki a Főnök háza táján és mint jó cica, utána jártam a dolognak.
Szóval, itt volnánk. A Ház jelenleg egy pofás, a függetlenségi háború korát idézi, csak éppen olyan fekete, mint az éjszaka. Legalább is nekem ilyennek láttatja magát, cseppet sem biztos, hogy valóban így néz ki. Nagy körültekintéssel sompolygok a Ház környékén. Hiszen még egy ilyen nem volt vagy lesz a világon, nagyon nem árt vigyázni vele. De én se vagyok ám szívbajos. Addig merészkedem, ameddig a Ház enged. Úgy hallottam, még öntudata is van. Ahogy közeledek, érzem a finom rezgéseket az épület körül, a Ház nyugtalankodni kezd. Hehe...Persze, szeretem pattanásig feszíteni a húrt: Még egy lépés, aztán még egy. Mivel John Constantine-nak bent kell lennie, úgy terveztem, kifüstölöm. Legalább is, ha megunom a várakozást. Csak nem hagyhatom, hogy egy ilyen veszélyes alak mászkáljon az Angyalok Városában! Szóval...még néhány macskás lépés hátsó lábaimon. Hopp, már fel is ugrottam az első lépcsőfokra. Semmi. Minden esetre feszülten figyelek, mert a Ház most már jócskán nyugtalanságot áraszt, mintha álló vizet zavartam volna fel, mágikus keretek között. Még egy ugrás. Körbe pillantok. Végül megteszem a harmadik lépést is és felérek az ajtó elé. Nem vagyok bolond, meg sem kísérelek bejutni vagy kopogni, így is meglep, hogy a Ház eddig engedett. Levágom magam a verandára az ajtóval szemben, jobb mancsommal a fejemet támasztva, a ballal pedig egy villa segítségével belga csokis tortaszeletet majszolva. Igen, hoztam nasit is magammal egy szép, fehér porcelántányéron. Hiszen ki tudja meddig kell itt dekkolnom míg a szöszikém kidugja az orrát? Mindig találok ürügyet az evésre, lebuktam. Még itókát is hoztam magammal - benzin, finom és hasznos. Határozottan.

Behemoth  & John

 "I'm just an empthy cover, the mascarade is over"

Hol máshol is lehetnék mint a legjobban őrzött és védett varázsló otthonban a Rejtélyek Házában. Az épület régi és saját mágikus akarattal rendelkezik és úgy vettem észre valamelyest kedvel is. Igyekszem jó viszonyt fenntartani vele, és kényelembe helyezkedve épp a könyvtár kanapéját húzom a lőbőrt egy könyvet egyensúlyozva a hasamon.
Illetve aludnék, ha nem ébrednék fel a mágikus rezdülésekre ami behatolót jelez, méghozzá masszívan, szóval jobb ez mint a csengő.
- Ház, mutasd meg ki az - szólalok meg rekedten ahogy kezembe veszek egy kézitükröt. A felszíne fodrozódik, és amikor újrakitisztul, egy macskát látok a tornácon aki süteményt eszik egy villával. Miajó.... Ez sehol nem normális. Nagyot nyögve kelek fel és teszem félre a régi jövendölésekkel foglalkozó könyvet, és felállva megdörzsölöm kicsit az arcom. Mi a fene hogy tortát evő macskákat látok a Ház verandáján, pedig tegnap éjjel óta nem ittam egy kortyot sem. Na ezt mondjuk, ideje lenne bepótolni mert még sok munka vár itt rám.
Kisétálok a könyvtárból és a verenda ablakát kinyitva hajolok ki. A Ház véd amíg nem teszem ki a lábam, és ott látom a macskát, akit kedvem lenne nyakon önteni egy vödör vízzel, csak merő véletlenségből, de tudom hogy ez egy démon, és azt is hogy melyik.
- Nahát, nahát. Nem emlékszem hogy tartanék macskát... - könyöklök ki, álmos fejjel, de a szemeim éberek. Tudni akarom mit keres itt ez a szőrmók. És miért van benzinszaga.

John & Behemoth @

Azt hittem tovább kell majd várni a Szőke Hercegre, de pár percen belül kidugja a fejét a csigaházból. Nekem pofázik valamit, de én most a kincsemre vagyok ráfókuszálva, szóval rá se nézek. E helyett a csillogó villán ékeskedő finomságot vizslatom, majd el is nyelem jóízűen, groteszk méretűre tátva ezernyi tűfoggal teli csuszalesőmet. Elégedett képpel kérődzök, majd a következő falatot igyekszek bekebelezni, de közben méltóztatok válaszolni is, bár felnézni továbbra sem.
- Te nem is. De a Sátán annál inkább.
Mondom vészjóslóan és falatozok tovább. Mikor lenyelem a krémes csokoládét, megragadom a benzinfőzőt és meghúzom, mintha csak vodkás üveg lenne. Fémesen koppan a verandán, ahogy leteszem, majd szőrös karommal megtörlöm a képem, de így is csillog egy salétrom sárga benzincsepp a bajszomon.
- Te sem félted az irhád, John Constantine. Ide merészkedni, a Főnök városába.
Kezdem aggályoskodó, nyávogó hangon és fejcsóválva.
- Azt hitted, nem vesszük majd észre? Az Agyalok városa, a Démonok városa és te nem vagy szívesen látott vendég.
Tekintetem egyre szúrósabb, ahogy a fekete szemeibe fúrom napsárga íriszem. Azért van csak életben, szerény véleményem szerint, mert Lucifernek most igazán kisebb gondja is nagyobb nála.
- Szóval ez volna a nagy Contantine. Ennek a kornak a Nevető Mágusa. Egy rossz arcú piás.
Pofátlanul végig mérem, már amennyit látok belőle és kiül arcomra a megvetés és undor. Persze a színészkedés vastagon ott van. Piszkálom, kóstolgatom, hiszen milyen démon lennék, ha nem tenném?
- Kíváncsi voltam már rád. Az egyetlen lélekre, akiért maga az Ördög jön majd el - legalább is ezt rebesgeti odalent. Tudod, a Pokolban szinte lehetetlen nem beléd botlani. Mármint a nevedbe. Hány és hány lelket kínoztam, akik csak azt ordították, átkozott legyen a te neved. Mond csak, elértek az átkok?
Amíg a válaszát várom, az utolsó morzsákat is feleszegetem, hogy egy kis benzinnel öblítsem le, mintha csak üdítő volna.

Macska & John

Wretched and divine

Más sem hiányzik a boldogságomhoz mint Behemoth, a Pokol Macskája aki éppen a Mágikus ház tornácán kempingezik, mert bejönni nem tud. Mindenek atyjának szerencséjére. Még az összes többi istenében is, amikben már nem hiszek. Főleg a Nagy I-betűsben mert eléggé kicseszett ám velem az öreg, és így mindent elkövetek hogy ne legyenek nyugodt, békés napjai. Azt már nem, és most az ablakon kihajolva szemlélem a szőrös kis testét. Már csak ez hiányzik ide. Kissé kevert érzésekkel nézek le rá ahogy rágyújtok egy koporsószegre.
- Jah, hát neki mindig is rossz ízlése volt.... - hagyom rá ahogy kiszívok egy adagnyi füstöt, gyilkos felhőt, aztán kifújom. Tényleg nem kellene itt lennem, és egy túlsúlyos macskát néznem ahogy csokitortát és benzint nassol a Rejtélyek Házának teraszán. Mondhatni, egy egészen normális nap, semmi különleges eseménnyel.
- Nos, még szerencse hogy nem tartozom neki elszámolással, végtére csak a halálom pillanatában lesz érdekes a jelenléte, addig úgy élek ahogy akarok - vigyorodom el, hiszen tudom jól hogy ki fog eljönni értem ha meghalok, és azt is hogy a pokolbéli legjobb szomszédom valószínűleg Nergal lesz és örökké kínozni fog Astra képe is. Sosem bocsátom meg magamnak hogy elengedtem. Nem voltam elég erős, és nem voltam elég okos. Nem bírtm megmenteni, de nem adom fel hogy kihozzam a pokolból. Nem. Astra az én... végzetem. Meg KELL mentenem, mert addig még Luciferrel is birokra kelek ha kell.
- Nem igazán foglalkoztat hogy mit vesztek észre vagy mit nem. A gazdád elég okos hozzá hogy tudja, nem kerülgethetjük egymást örökké, és előbb utóbb útba fog esni a Lux... - fújok rá egy újabb füstfelhőt. Tekergesse csak azt a kunkori bajszát. Nyomorult démon. Ki nem állhatom a fajtáját, de van nála rosszabb is. Még jó hogy én mindig is kutyás ember voltam.
A piszkálódását nem veszem magamra, én se vagyok sokkal kedvesebb ami azt illeti és nem is akarok az lenni.
- Nem minden korra jut egy Brad Pitt, sajnálom. Bár én még mindig jobban jártam mint te, mert hát egy ilyen lompos, loncsos bunda...Keféled te a szőrőd tisztességesen? - válaszolok neki ahogy iszom egy kortyot a kávésbögrémből is. Nehezen indulnak a reggelek, van ez így.
- Oh igen, hallottam hírét, nagy híremnek. El kell keserítselek, a korszak zenei korcsosulása miatt rosszabbul alszom mint a pokoli lelkek sirámai miatt. Hallgathatom majd őket eleget, miért sietnék elébe? Még vár rám egy szép hosszú élet, feleség, gyerekek kiskutyák - vigyorodom el, mert ennél több iróniát nem is lehetne egy mondatba sűríteni. Én meg a család, hahahaha. Persze. Nem.
- Mondd csak Behemoth, mi köti le a gazdád figyelmét? Cserébe megvakarom a füled tövét - tudom hogy úgysem mondja el, de attl még piszkálhatom, végül is egy idegesítő macska, és éppen nem tartok egyik zsebemben sem egy dobermannt hogy ráeresszem. Micsoda kár.

John & Behemoth @

Nagy elégedettséggel falom a magammal hozott nassolni valót, míg a Nevető Mágus észre méltóztatik venni. Nem várakoztat soká, bizonyára valamiféle belső riasztóval kergette a Ház az őrületbe, míg ki nem tolta a képét. El is vigyorodom a bajszom alatt a gondolatra, miközben leöblítem a falatot egy kis benzinnel.
- Te pedig sosem voltál válogatós...mintha nem csak az Ördögre vonatkozna, hogy aki vele hál, az hason csúszik a Pokolba - hanem bizony rád is.
Vetem oda fél vállról, fel sem nézve a tányéromból, mert az a látvány sokkal inkább kedvemre való, mint az ablakon kikandikáló fickó.
- Sosem tanulsz, igaz? Pedig már tudhatnád, hogy a mérgeket csak mi, démonok bírjuk.
Csóválom a fejem egy teátrális sóhajjal, és hogy nyomatékosítsam a szavaim, megint meghúzom a benzinfőzőt, hiszen a nyikhaj halandók ettől is megförmednének, de menten. Nem úgy, mi. Vagy az angyalok, de a tollas népség furcsa bagázs, inkább hagyjuk őket.
- Addig!
Nyikkanok egy nagyot és hahotában török ki, hiszen mit nekem az ő nyúlfaroknyi élete, semmiség a szememben. Láttam én vicces harisnyában flangáló urakat, mintha csak tegnap lett volna az ízlésficam!
- Való igaz, de most nem lenne kedve veled szórakozni. Használd ki és húzd meg magad...lehetőleg jó távol innen, ha nem akarsz ideje korán a vesztedbe rohanni.
Megpödröm igen csak hosszú bajszom, hiszen a villát már le tettem, a tortát eltüntettem. A füstfelhőben pedig, amit rám lehel, csak a salétrom sárga szemeim villannak fel, míg az szürkésen fel nem száll.
- A bundám páratlan szépség, csak szeretnéd, ha fele ilyen jól festenél, mint én!
Horkanok fel, végig simítva korom fekete szőrömön. Tudom, hogy szép vagyok, na. És nem mellesleg, az emberek többnyire odáig vannak meg vissza a macska-szerűségektől. Legalább is ameddig le nem harapom a fejüket. A szó szoros értelmében.
- Téged csak a pokolkutyák várnak, John Constantine.
Heherészem neki a negédes illúzió felvázolása után. Nos, igen, a Főnök először kutyát akart, hát azt is teremtett. Ennyi. Nem vagyok féltékeny csak néha. Elég együgyű teremtmények. Céljuknak azonban tökéletesen megfelelnek, így nem sokan vállalkoznak a szökdösésre. Johnnal pedig tovább kóstolgatjuk egymást, amire némiképp össze szűkül a szemem.
- Naiv vagy, ha azt hiszed, nem talál rád időt, ha tovább legyeskedsz a területén!
Mondom baljósan, majd fel pattanok, hogy távozásom előtt még borsot törjek a mágus orra alá. A benzinfőző ugyanis véletlenül sem üres még, így szépen körbe fröcskölöm vele a verandát és már ugrok is, hogy meglógjak! Bár sejtem, nem ezen a szép napon leheli ki rothadó lelkét a piás, de azért remélem lefoglalom egy kis időre vagy legalább felhúzom.
- Még találkozunk, mágus!
Kacsintok rá egyet szenvtelenül, hogy aztán az egyik percről a másikra váljak fekete füstté, remélhetőleg elég gyorsan ahhoz, hogy ne találjon hátsón valamiféle átokkal vagy hasonlóval. A sunyisághoz, ahhoz nagyon értek! Megnéztem magamnak, most már léphetek!