Black Sabbath ~ Lucinda & Behemoth

The Witch & The Black Cat @

Egy méretes, fekete perzsa kandúr formájában lejtek az egyetemi kampusz kerítésén. Késő este van már, a hallgatók vagy leitták már magukat a sárga földig, vagy ez van folyamatban, esetleg tanulnak vagy mit tudom én. Engem különösebben nem foglalkoztat az egyetemisták élete: szimatolni jöttem. A kíváncsiság hajtott. Miféle lehet az a lélek, melynek sosincs nyugodalma? Hallottam ugyanis egyet s mást egy ilyen emberről. Halandó ugyan, de újra és újra járja ezeket a poros utcákat, ami cseppet sem mondható hétköznapinak. Hiszen a lelkek, normális esetben a halál után hozzánk kerülnek, a pokolba vagy felröppennek az égbe, a Mennyországba. Na meg persze vannak szellemek, kísértetek és így tovább, de az megint más tészta. Én egy hús-vér leányzóról hallottam, aki most ismét köztünk jár. Egy hölgyeményről, akiről azt csivitelték a madarkák, hogy egyik előző életében már volt dolga a Sátánnal. Nos, én akkor még nem tartoztam a Főnök kompániájához, amúgy tudnék róla. Valószínűleg még nem alkotott meg akkor, tehát régen lehetett. Boszorkányszombat ide vagy oda, ma este nyomot fogtam! Bizony ám...azért akad néhány fura fazon ezen a helyen, de  nem volt nehéz kiszúrni, melyik szoba tartozik az Utazóhoz. Hiszen a többség szobáiban legfeljebb hamis amulettek, kövek és olcsó "okkult" bizsuk hevertek, ízléstelen összeválogatásban. De nem itt! Ebben a szobában, aminek az ablakában most is ülök és befelé bámészkodom. Nahát! Mennyi értékes varázsholmi! Igazinak tűnnek...az erő pulzál belőlük! Csak nem rátaláltam, akit kerestem?

Behemoth & Lucinda

Az éjszaka szerencsére nyugodalmasnak ígérkezik, annak ellenére, hogy Sabbath ideje van. Ilyenkor én magam is táncra szoktam kelni, de csak óvatosan, vigyázva minden pisszenésre. Ilyenkor nagyon érdekes dolgok szoktak történni, ezért nem árt az óvatosság.
Általában egy klubban szoktam ilyenkor az esti szórakozást keresni és ott táncolni el egy pár cipőt, megfelelő társak után kutatva. Boszorkányokat és mágusokat, Szövetségeseket és ellenségeket. De nem most. Most csak a lakásom magányában táncolok a szerteágazó zenei ízlésem egyes darabjaira. Nem dolgozom most éjszakába nyúlóan és nem számítok látogatókra sem. Ezért kapom fel a fejem, amikor a védelmi rendszerem egy nem ártó szándékú démont jelez az ablakban. Tovább mozogva, próbálom meglesni, miféle szerzet vetődött hozzám. Csak egy macskát látok a párkányon kuksolni, de a szeme túlságosan értelmesen csillog egy átlagos cirmoshoz. A lejátszóhoz lépek és lejjebb tekerem a hangerőt, majd ezután közeledem az ablakhoz. Nyilvánvalóan utánam kémlelt, akkor már meg is kérdezhetem, hogy miért, nem igaz? Nem rémlik, hogy ismerném a macskadémont, szóval meg is ismerkedhetünk.
Kinyitom neki az ablakot, a párkány alsó felén és a falon is több démoncsapda van felrajzolva, ami biztosítja, hogy ne tudjon annál tovább jutni, hacsak én azt nem akarom. Nem kevés védelemmel láttam el a lakhelyem, régi tapasztalatok mellett nem tudok elmenni.
-Üdv. Hát te ki lennél és mit akarsz tőlem? -Könyöklök oda elé, hogy egy magasságban legyünk. Nem félek tőle, ami azt illeti, egészen aranyos lenne, ha nem lenne démon.

Outfit@Music

The Witch & The Black Cat @

A különös szerzet párkányán ücsörgök, hatalmas fekete gomolyként, de méreteim - jelenlegi formámban - nem haladják meg egy természetesen nagyra sikerült perzsa macskacicó méreteit. Szemrebbenés nélkül nézelődök befelé az ablaküveg kívülső felén, a falakat s mi egyebet kémlelve. Természetesen, a szoba varázsvetületét pásztázva. Nem is annyira a táncoló boszorkányt nézem, inkább a kellékeit. Nem zavartatom magam, hiszen nincs kétségem a felől, nem verem át holmi szőrgolyó álcájával. És nem is akarom. Ő pedig kiszúr, természetesen. Hogy megérzés vagy valamiféle mágikus eszköz révén, arról fogalmam sincs, de részletkérdés. Az ablak nyílik és ő megszólít.
- Üdv neked is, boszorkány nővérem! Ha nem az volnál, akinek sejtelek, most előadnék valami jó dumát arról, hogy a Sötét Nagyúr kedvére valónak találta a táncodat etc etc...de, te nem egy átlagos boszi vagy, ha nem csalnak az ösztöneim. Hogy én ki vagyok, az kevéssé érdekes. De hogy te ki vagy, kedves Utazó, az annál érdekfeszítőbb!
Nem köntörfalazok,  mit kerülgessük itt a forró kását. Legrosszabb esetben kilök az ablakon és lábra esek. Legalább is merem remélni, hogy a Főnök tett rám valamiféle védelmet, ha már kivételesnek számítok a fajtámban, mint házikedvence. Vagy nem.
- Na, mi lesz? Beengedsz vagy itt fogunk társalogni ország-világ előtt az ablakpárkányodon?
A hangomban nincs gúny, inkább csak a feszült kíváncsiság hajt, ami hanglejtésemen nem érződik. Minden esetre, amíg nem enged be, addig nem kísértem a sorom. Ez a hely úgy "világít" mágikus téren a városban, mint egy radioaktív felhő. Nekem pedig semmi kedvem behuppani, aztán valamiféle védelmi igézet révén szétrobbanni, hogy aztán spagettiszószként terítsem be a szobát. Az elég kellemetlen lenne.
- Mert ha nem tévedek...te vagy az az egyetlen személy, aki felrúgta a Főnök papájának szabályait. Ennek részleteit csak nem vitathatjuk meg a halandók füle hallatára?
Sunyulok, szokásomhoz híven, hiszen ezt az apró kellemetlenséget egy ügyes varázzsal is elintézhetnénk, de nekem semmi kedvem a párkányon ücsörögni. Kinéztem magamnak azt a dundi fotelt a szobában.
- Igérem, nem rosszalkodom, jó cica leszek!
Teszem hozzá teátrális izgalommal és várom a bebocsátást.

Behemoth & Lucinda

Számítottam különös jelenségekre ezen az éjszakán, de nem feltétlenül erre a jelenésre. Egy cicus, aki a megérzéseim szerint nem éppen átlagos és engem keres, ha nem tévedek.
Óvatos vagyok és nem engedem be rögtön, hiszen ki tudja honnan szalajtották a bundást. Jobb félni, mint megijedni, még számomra is. Viszont a Sötét Nagyúr megnevezésre fel kell nevetnem.
-Pfff, a Pokol nagy Hiszti Királynője? Áááááh, dehogy érdekli őt, melyik  mágikus érdekeltségű ember hogyan táncol. De biztos vagyok benne, ezzel te is tisztában vagy -komolyodom vissza a végére, de még mindig bújkáló mosollyal az ajkaimon figyelem a macska reakcióit. Jártas vagyok a démonok és angyalok világában, és pontosan tudom, milyen Lucifer, hiszen dolgoztam már neki, még ha ő nem is emlékszik rám. Kétlem, hogy valamelyik csatlósának mesélt volna rólam, szóval ez a példány sem tudhat rólam semmit tőle. Ennek ellenére ismerni látszik a titulusomat, máris felkeltve vele komolyabb érdeklődésemet.
-Itt nem hallanak a szomszédok, nem kell aggódnod -Nem szeretek semmilyen túlvilági lényt csak úgy a lakásomba engedni, akármilyen védelemmel is van ellátva az. De úgy hiszem, van olyan cseles a kisállat, nem fogja elárulni valódi célját, amíg be nem engedem, szóval essünk túl rajta. Eltörlöm a különleges krétával felrajzolt démoncsapdát az ablak környékéről (mind a hármat, mert a negyedik az ablak keretén van, csak zárt állapotban működik) és kicsit hátrébb lépve tessékelem beljebb a vendégemet. Az ablak pedig ismét záródik, nem kell több hívatlan vendég.
Lehuppanok az egyik fotelba, amin egy varázskörökkel átszőtt stóla pihen, annak bojtjait birizgálom, amíg a bundást hallgatom. Szóval tud a titkomról, ez nem nagy újdonság.
-Nem mondanám szabályok felrúgásának, inkább csak kiskapu akaratlan megtalálásának -vonok vállat, hiszen ha tudnám, hogyan és miért történik a körforgás, már régen véget vetettem volna neki. De semmilyen emlékem nincs, mi is válthatta ki ezt az egészet és egészen biztos vagyok benne, nem direkt csináltam.
-Nem igazán bízom ismeretlen kisebb démonok ígéreteiben. Most hogy beengedtelek, meséld el kérlek, miért is kerestél fel? -dőlök érdeklődve előre a térdemre támaszkodva elegáns mozdulattal. Ha már így hozta a sors, tudni akarom, mivel állok szemben. Lucifernek eszébe jutottam és most kíváncsi rám? A Pokol magának akar valamiért? Egyszerűen csak önös érdekek és ranglétra mászás? Vajon melyik?

Outfit@Music

The Witch & The Black Cat @

Misztikus és hízelgő kis előadást adnék a gótikus boszorkának, de csak hamar átlát a szitán. Sebaj, nem veszem a mellemre. Sóhajtok egyet és már túl is teszem magam a dolgon.
- Igen, pontosan róla beszélek! Szóval...személyesen is ismered.
Mi tagadás, a Főnök itt a Földön - vagyis mondhatni az igazi önmagaként - valóban egy hisztis királynő. Elég fura szerzet, meg kell hagyni. Persze, a trónon ülve, a Pokol mélyén, fején a hegyes, magas koronájával már cseppet sem ilyen idegesítő vagy éppen szórakoztató. Nem is tudom, talán egy mesteri színész veszett el benne? Esetleg még is jó hatással volt rá Will a hülye, nyálas színműveivel s egyéb irományaival? Ki tudja. Valójában nem fontos, csak szokásom vad beszélgetést folytatni saját magammal fejben. Lehet, hogy közben elbambulok, fogalmam sincs, de azért megstírölöm a szobát és a leányzót.
- Ugyan már, te ne aggódj. Nem eszem embert, rossz az ízetek, volt szerencsém. Holtan meg amúgy sem venném hasznod...nem mintha sokáig halott maradnál.
Legyintek párnázott, cuki mancsommal. Igen, túl akart járni az eszemen, de én se most jöttem le a falvédőről. Így van egyáltalán ez a mondás? Csak tudnám honnan ered, olyan hülyén hangzik! Na, mind egy, Behemót, koncentrálj! Köhécselek párat mély, férfi hangomon, majd kihúzom magam és két mellső mancsom felteszem abba az idétlen pózba, amivel a Főnököt idegesítő sátánisták úgy szeretik Baphomet-et ábrázolni.
- Én, Behemoth, másik nevemen Pruflas, a Pokol Pohárnoka és a Pokol Lovagja, ez úton  kijelentem, hogy nem hozok semmiféle ártás erre a házra vagy lakójára - A Sátán engem úgy segéljen!
Teszem meg az ünnepélyes démoni esküt, amihez valóban kötnöm kell magam, hiszen mágikus. Fel is villan egy kis vörös fény a mellkasomon, amint befejezem a rituálét. Mellyel nem mellesleg "hatalmat" adok a boszi kezébe, hiszen elárultam az igazi nevem, ráadásul a titulusaimat is. De ennyit megér. Valamit valamiét. Az Ördög Házikedvence rangot kihagytam, túl cikis nyilvánosan, ráadásul fogalmam sincs, hivatalos-e. De mivel nélküle is működött a dolog, így annyiban hagyom a dolgot. Na, ezzel is megvolnánk, a hölgyike pedig megfosztja az ablakot a kellő cumóktól, így komótosan be lejthetek. Ahogy leugrok a párkányról, az ablak már csukódik is, én pedig nem habozok felugrani a kiszemelt ülőalkalmatosságra. Kényelmesen megfordulok a puffos fotelben és leteszem magam. No nem úgy, ahogy a macskák szokták, hanem normálisan. Magyarán leülök a hátsómra. És hogy ne villantsak itt a csajnak - nem mintha a nagy szőrtől bármi is látszana, de az illem, na -, diszkréten keresztbe teszem a lábaim és a hozzá közelebb eső mellső mancsommal a támlára könyökölök. Megpróbálom nem bámulni a bojtot, amit piszkál.  Néha rám törnek efféle, bugyuta kényszerek - kösz, Főnök -, de elég jól elbánok velük, többnyire.
- Az eredeti formám nagyobb, de ez cukibb. És tulajdonképpen akármekkora lehetnék.
Mondom neki kissé flegmán, az esetleges sértést elengedve a fülem mellett. Bár eddig még nem feszegettem a határaimat, hogy tudok-e Godzilla méretű lenni vagy hasonló. De most nem is ezért vagyok itt.
- Érdekelne, hogyan csinálod.
Köpöm be, csak úgy, hosszú  bajszomat simogatva szabad kezemmel. Amire persze nem is remélem, hogy válaszol, hiszen hülye lenne, miért is tenné? De egy próbát megér. Nem árt időben elkezdeni a szimatolást, az emberek élete olyan rövid! És én nem akarom, hogy Trixie meghaljon. Mert akkor vagy a Mennybe kerül, ahová engem bizonyára nem engednének fel látogatóba és ha engednék is olykor, biztos tök ritkán. Vagy a Pokolba, ahová meg még annyira se szeretném, hogy lélekként kerüljön. Megpróbálnám kiszöktetni a cellájából, nyilván, de azok után, hogy a Főnök is majdnem ott ragadt egyben, nem hiszem, hogy túl nagy sikerrel járnék. A Poklot túl jól tervezték meg. Szóval, keresnem kell egy alternatívát. Netán többet. Ez a fura szerzet meg itt, mellettem, már korábban is felkeltette az érdeklődésem a kis bűvészmutatványával.

Behemoth & Lucinda

Nem tudom, miért hiszi mindenki, engem csak úgy át lehet vágni, vagy hazudni lehet. Drágaságom, úgy szúrom ki a mellébeszélést, mint más Waldót, amikor csak ő van a képen. Éltem már teljesen egyenes és az érzéseiket teljesen elrejtő társadalmakban is, annál jobban tudom, mikor akarnak csőbe húzni. Bár ezt egy démontól el is várom, hogy ne rögtön minden kártyáját szétterítve előadja, mit is akar tőlem. Sosem úgy szokták.
-Igen, találkoztam már vele egy megbízás erejéig. És az iratok is elég sokat regélnek róla -utalok itt főként a különféle apokrif iratokra, amik keringenek a megfelelő körökben és ha ügyes az ember, kifoghat olyanokat is, amik különösen erősek és nagy hatalom található bennük. Természetesen ezek ritkák és hétpecsétes titokként őrzik őket, mert értékesek is, nem csak veszélyesek. Nálam is található egy-kettő, de nem is adom ki őket a kezemből.
-Még szép, hogy nem, annyi vackot összeeszünk és amúgy is. De nálatok sosem tudni, mikor döntötök úgy, hogy akkor értelem kikapcs és akkor most eszünk. Nem mondanám, hogy megéri meghalni, utána majd húsz évembe kerül, mire egy értelmes szintre tornázom magam vissza. Nem vicces ám -pillantok félre egy kicsit és tanulmányozom a roskadozó polcaimat. Ezért sem szeretem ezt az egészet a sok egyéb érv mellett. Nem közvetlenül az emlékeimmel születek újra, tinédzser koromig  teljesen normális életet élek, mint mindenki más. Aztán jön a láz és nagy eséllyel a pszichológus, majd a korai emancipáció. Még a gondolatra is ki tudna rázni a hideg, ha hagynám magamnak és nem zsibbadtam volna el már nagyon régen. Nem lehet ezt máshogy.
-Megteszi -jegyzem meg, ahogy már mozdulok is, hogy eltöröljem a védelmet, ami kint tartja a démont. Meglehetősen bátor és/vagy nagyon akarhat valamit, ha hajlandó volt a nevét és még a rangját is kezembe adni. Egy megfelelően képzett személy ezzel információval már elég sok mindent tud tenni. Az idézéstől kezdve, a parancsoláson át, az űzésig mindent. Bátor húzás volt tőle, de nem szoktam visszaélni a belém vetett bizalommal. Lehuppanok a másik fotelba kecsesen és várakozóan pillantok rá, hogy kiejtse, mit is vár ettől a találkozástól.
-Úgy értem rangban kisebb. Mint a kisebb szentek -billentem oldalra a fejem, miközben magyarázok. Nem félek tőle éppenséggel, még ha el is kezd itt méretet váltani. A nevével és a rangjával több, mint elég hatalmat adott a kezembe, de még nélküle is el tudnák bánni vele. Csak a miheztartás végett jelentem ezt ki, általában tisztelettel bánok mindenkivel, lett lészen az bármilyen származású, de jelezni is szoktam, hogy elvárom a viszonzást.
-Akkor nem jó helyen kopogtatsz, én is kíváncsi lennék rá. Én csak kihasználom és alkalmazkodtam hozzá, de nem direkt történik -teszek egy bizonytalan mozdulatot a kezemmel. Ha tudnám, miért történik, már régen leállítottam volna. Nem akarom többet és biztosan nem magamnak okoztam a bajt. Akkoriban tudomásom sem volt a természetfölöttiről, vagy hogy valaha létezni fog olyasmi, hogy kereszténység vagy más vallások, aminek a lényei most megtöltik az életemet. Ha tudnám, hogyan működik, akkor nem itt lennék valószínűleg. Valahol a fajtájával járnám a kín csárdást.

Outfit@Music

The Witch & The Black Cat @

Szemezgetek egy kicsit a leányzóval, hogy végre beengedjen. Szeretnék a tárgyra térni, nem délutáni teára jöttem a Bolond Kalaposhoz - csinálni a semmit. Most dolgom van, határozott céllal jöttem ehhez a különös személyhez. Nem a két szép szeméért.
- Áhá, szóval úgy. Ha a Főnök megbízott benned, nincs okom kételkedni a megbízhatóságodban.
Nyávogom behízelgőn, intve közben a cuki-muki-pufi mancsommal.
- Nem tudja mi az a diszkréció, vettem észre.
Sóhajtok fel, hiszen aki ismeri a Sátánt, tudja. Egy díva, aki le se tagadhatja hol mindenhol fordult meg, mert hirtelen katasztrófák dominó-effektusa, orgiák s egyéb furcsaságok terjednek futótűzként, ha felüti valahol a fejét, amit a halandók nem restek megírni és más módon dokumentálni sem. Nem egy ilyen kalandjára elkísértem már rövidke, pár évszázados életem során. Igazán nem mondhatjuk, hogy ne inspirálta volna ezekkel a húzásaival az adott korok nagy művészeit, legyen szó képzőművészetről, szépirodalomról vagy bármi másról. Néhol még én is felbukkanok - azt a hitvány oroszt is jól megrugdostam, mikor azt merte írni rólam, hogy kövér vagyok! Aztán nicsak, a kéziratok természetesen nem égtek el, ő pedig aljas módon hozzá toldott egy részt, amiben megverek valakit. Galád népség!
- Ne tessék minket egy kalap alá venni. Ahogy van hulladék ember, úgy van hulladék démon is. Ahogy vannak értékes elmék is mind a két táborban.
Húzom ki magam megintve a hölgyikét. Nem szeretem ha közönséges macskává vagy ügyefogyott démonná degradálnak.
Lucinda megjegyzése a nehézségeit illetően nem igazán hat meg, hiszen démon vagyok, viszont éppen ezért, nagyon is megjegyzem magamnak s közben salétromsárga szemeimmel pásztázom őt, ahogy elkapja a tekintetét. Magamról persze hülye volnék hasonlóan személyes dolgot megosztani bárkivel is. Inkább essünk túl a formalitásokon. Elhadarom, amit kell, a feketeség is megteszi, ami rá hárul - és már bent is vagyok. Valóban olyan kényelmes a fotel, amit kinéztem magamnak, mint amilyennek kinézett. Kényelembe helyezem magam, már csak egy jó szivar hiányzik. A konkurencia híveit emlegetve csak forgatom a szemem - uncsi. De nem szólok rá semmit. Viszont ami ezt követően hagyja el a száját, az már sokkal kevéssé hagy hidegen. Hirtelen felé is kapom a fejem, de igyekszem nem jelenetet rendezni. Szóval a semmiért adtam ki magam ennek a némbernek?! Dühöngök magamban, remélhetőleg a szőröm nem fújódik fel közben, néha magától is megesik, ha valami nem tetszik. Rezzenéstelen, üveges tekintettel meredek a szemközt ülő szemébe, egy ideig pislantani is elfelejtek. Azt hittem, erre nem lesz szükség, de én sem lehetek mindent tudó. Vonásaim felengednek és szemeim szűkülni kezdenek - erre mondják, a szeme se áll jól. Még is mit várnánk egy démontól, hogy "jól" álljon a szeme? Ugyan már.
- Szóval így állunk. Pedig azt hittem, érdekelne, mi nem stimmel azzal a szépfiúval.
Nyivákolom recsegve, sunyin lesve az embernőt réssé szűkült szemeimen keresztül. Vajon erre mit felel? Ha tud valamit, megeredhet a nyelve. Ha nem tud, akkor azzal is tudunk mit kezdeni. Az ő információi az enyémekért cserébe, ilyen egyszerű.
- Mert valami bűzlik vele kapcsolatban, te is érzed, igaz-e? Tudod kiről beszélek, a galléros szentfazékról.
Fűzöm hozzá immáron dorombolva selymes baritonommal. A "pap" szót rühellem, meg magukat a csuhásokat is, szóval kerülöm, ha lehetséges. De elég egyértelműen fogalmazok, nem vitás. Talán meglepi ez az új fordulat. Talán érződik a fenyegetés. Túl könnyen lebecsülnek. Pedig sok mindent tudok. És sok dologra vagyok képes. Most viszont együttműködést szeretnék. Nem érdekem összetűzni a bajszom egy ilyen erős boszorkánnyal.

Behemoth & Lucinda

Valahol meglep és gondolkodóba ejt, hogy egy démon idáig eljött és belépést kér a lakásomba. Általában még a kopogó szellemek és egyéb poltergeistek is békén hagynak, mert olyan erős mágikus kisugárzás veszi körül a rátett védelem miatt, hogy messze elkerülik. Emberek meg a sok boszorkányos dekoráció miatt szokták elkerülni a lakásomat. Nyomasztóan hat rájuk.
-Köszönöm a bizalmat -bólintok, elfogadva a tényt, hogy így a Luciferhez még hű démonok fele innentől szintén a bizalmába fogadott. Már amennyire ők tudnak bízni valakiben egyáltalán. Szép kis rajongó táborom lett, ha csak minden második démon talál így gondolkozni, mint a cicus.
-Igen, a kísérő tábora közepén fogadott az első alkalommal, alig hittem a szemenek -Nem is hittem el, amikor láttam, hogy majdnem egy tucat másik ember társaságában fogad, de mi mást tudtam volna tenni. El sem képzeltem, hogy valaki lesz ott még rajtunk kívül, hiszen az ilyesmit diszkrécióval szokták kezelni, de úgy tűnik, nála nem. Azóta ha látni akar, kikötöm, hogy csakis kettesben, máshogy nem. Utána annak mondja el, akinek akarja, csak ne legyünk ennyien egy találkozón.
-Én már csak tudom, hidd el. De előbb szeretem magam megtapasztalni az adott démont, mielőtt véleményt alkotok -jegyzem meg, ez az általános politikám mindenkivel kapcsolatban. Vannak egészen jó barátaim is a démonok között, bár elég elszórtan, mert hát nem mindegyikben lehet megbízni. Kíváncsi vagyok a cicus melyik tábort erősíti.
-Bocsáss meg, ha csalódást okoztam, de ez így van -Észrevettem akaratlanul is, hogy ez az információ felzaklatta, de akkor sem tudok olyan információt kiadni, amivel nem rendelkezem, ha esetleg rám borogatja a lakást. Mondjuk merné csak megtenni, lenne okom kipaterolni innen.
-Szépfiú? -billentem oldalra a fejem értetlenül. Nem vagyok éppen remete, járok egyetemre és a munkám miatt is több férfival találkozom, mint nővel, szóval nem segített kitalálni, kiről is beszél. Tippem sincs kire gondol. Hacsak... Neeeeem, mi köze lenne ennek az egésznek a paphoz? Meg miért hiszi, hogy vele zsarolni lehet? Mit tudhat még rólam ez a démon?
Jobb, ha nem árulom el magam, akár Tomról beszél, akár nem, akár tud valami konkrétat, akár nem, pap épsége szempontjából muszáj vagyok játszani az érdektelent. A saját sérthetetlenségem az első, de mások biztonsága sem egy elhanyagolható ok a cselekedeteim hátterében.
-Ja, hogy róla van szó, már azt hittem, valaki fontosról. Igen, valami fura a sráccal kapcsolatban, de szerintem csak simán kettyós. Néztem, de semmi érdemleges nincs benne. Miért? -pislogok rá továbbra is fenntartva a közvetlen, de nemtörődöm modort, nehogy valamit megsejtsen a bundás, ami nincs is ott. Be kell vallanom, felkeltette az érdeklődésemet a srác, de egyelőre távolságtartó vagyok vele szemben, mint mindenkivel. De azt el kell ismernem, hogy valami megfogott a fiúban. A lelkem olyan mélységeibe próbált látni, amiről sokaknak fogalma sincs, még kevesebbeknek szoktam hagyni. És nem tudom, mit gondoljak róla.

Outfit✠Music

The Witch & The Black Cat @

A terebélyes karosszékből sandítok a boszorkára. Macskásan, hamiskásan. Szinte elveszek benne jelenlegi formámban, túlságosan tökéletes macskatest-szimmetriámmal és fényes, olajfekete, buja bundámmal.
A lány határozottan udvarias és kedves, ez kimondottan tetszik. Hiszen nekem, mint a reneszánsz szülöttének - persze, nem rendesen születtem, de nem lehet ezt értelmesebben megfogalmazni, a dolgon pedig mit sem változtat, hogy egy szörnyszülött démon lábai közül másztam ki vagy éppen a Főnök fejéből pattantam ki, mint Pallas Athéné Zeuszéból a mítosz szerint - ez a modern kor sivár és bunkó. Igen, nem pusztán modortalan, hanem bunkó.
- Határozottan extrovertált egyén. Vagy csak tetteti, fogalmam sincs.
Nyávogom a bajuszomat pödörve, tudálékosan. A Főnökre jellemző, hogy nem veszi észre magát.
- Azt is szétkürtöli a halandóknak, hogy ő az ördög, még jó, hogy senki sem hisz neki...
Fűzöm még hozzá aranysárga szemeimet forgatva egy sóhaj kíséretében. Ezt követően hangzik el a kulcs fontosságú kérdés, ami miatt tulajdonképpen jöttem. És ami miatt kiszolgáltattam magam ennek a nőszemélynek. A válasza azonban szíven üt, meg is rándul az arcom, démoni görcsbe rándul, megrontva az édes cicuska álcáját. Egy pillanatra elhallgatok ugyan, de hamar reagálok. Meglepően illedelmesen szól hozzám, amire nem tudom nem felkapni a fejem.
- Jól esik hallanom, hogy ilyen udvariasan beszélsz egy kandúrral. A macskákat és a démonokat le szokták nézni, ez nincs az ínyemre.
Meg kell jegyeznem ezt neki, nagyon is fontos dologról van ugyan is szó. A macskás külsőm miatt démonok-emberek egyaránt nem vesznek komolyan, így elég szerencsétlen a helyzetem. Kellemes csalódás, ha kivételbe ütközöm. Így nem vagyok kénytelen erőszakot alkalmazni. Mert hát nem vagyok én azért olyan galád...csak amennyire kell és amennyire a becsületem megkívánja. Mindez azonban min sem változtat. Nincs válasz, márpedig nekem az kellene, ezért trükközök még egy kicsit. Nincs jobb a macska-egér játéknál!
- Hát persze...
Morgom az orrom alatt gúnyosan, cseppet sem leplezve szkepticizmusomat. Talán mert olyan ismerős a helyzete?
- Szerinted lehet, hogy nincs. Mert nem azt látod, amit én látok. A te szemeid, nem az én szemeim.
Tágra nyílnak a szemeim, csak, hogy teátrálisabb legyek. Majd vállat rándítva vetem oda a következőket.
-  Akkor bizonyára az sem zavarna, ha letépném a fejét, hogy mihamarabb csúszhasson hason a Pokolba.
Lehet, hogy ez kissé merész húzás tőlem, de nem szeretem ha hülyének néznek. Az indok teljesen lényegtelen. Valójában nem érdekel a pap, sem a kobakja, de tény, szeretek fejeket letépni a helyükről. És nyulakat kiugratni a bokorból.

Behemoth & Lucinda

Alaposan megfigyelem az előttem ülő macska-démont. Nem sűrűn látni teljesen állat alakú démont, de mivel a külöböző fajok összemosásával rendelkező fajták is bőven léteznek, nem pont rajta fogok megrökönyödni. Igazából még örülök is, hogy elég kellemes látvány és nem kell úgy tennem, mintha egy csomó pulzáló ember formába összeállt bogár jól nézne ki, vagy nem lenne fura. Kivételesen nem kell ezt megjátszanom.
-Eléggé az, de valakinek annak is kell lenni, különben nem értékelnénk egy szerény és visszafogott jellemet -mutatok rá, de volt már rosszabbal is dolgom, mint Lucifer kirohanásai, szóval nem panaszkodom. Csak egy kicsit. Mert azért elég sok tud lenni néha, de elég, ha csak én tudok erről a véleményről.
-Igen, még szerencse -bólintok egyetértésemben, hiszen nagyobb problémák lehetnének, ha bárki hinne neki, de hála égnek, senki nem szokta komolyan venni. Sokszor használtam ki én is ezt a hitetlenséget, könnyebb letagadni dolgokat.
-Ez csak természetes. Nincs okom megvonni ezt az alapvető jogot, amennyiben én is megkapom -fűzöm hozzá, ez is üzletpolitika, sokkal jobb az ügyfelekkel bánni, legyen az ember, démon, angyal, vagy ezek keveréke. Látom rajta, hogy nem ezt a választ várta tőlem, de hazudnom sem érdemes, hogy elégedett legyen velem, az sem segítene ki hosszú távon a bjaból, márpedig én nem csak a következő öt-tíz évre gondolkozom, hanem sokkal többre is. Rossz szokás úgymond.
-Ez így van, ugyanis nem vagyok démon, mint te, csak boszorkány -pillantok rá még mindig oldalra billentett fejjel, ahogy igyekszem kitalálni, mégis mit forgat a fejében. Igen, voltam Tommal és láttam, hogy valami tényleg fura vele, de nem értem, mire akar kilyukadni. Ha zsarolni akar és blöfföl, akkor ideje lesz előállni a farbával és kinyögni a dolgot.
-Zavarna, de csak mert ismerem és nem szeretem az értelmetlen erőszakot. De ha ez minden vágyad, nem foglak mindenképpen megakadályozni, arra még nekem sincs időm- válaszolom, és többnyire igaz is, amit mondok. Tényleg sajnálnám, ha meghalna a papocska, van benne valami, ami érdekel, de jelenleg nem állok még túl közel hozzá. Bármennyire is megfogta a bensőmet, még nem ragaszkodhatok hozzá. Túl sokszor vesztettem el valakit, akit mindennél jobban szerettem és elkerülném a túl hamari szerelembe esést, ha lehet. De ezt a démonnak nem kell feltétlenül tudnia.

Outfit✠Music

The Witch & The Black Cat @

Tökéletesen fésült bundával ücsörgök a  - méreteimhez képest - terebélyes székben. Karmos ujjaim a pocakomon össze kulcsolom és még a lábamat is keresztbe teszem. A farkam e közben lomhán inog hol jobbra, hol balra, akár egy fekete zászló. Még is, valamelyest egy kígyó sziluettjét utánozva, mintha csak káprázat volna. Salétromsrága szemeim elkerekednek, ahogy játszom vonásaimmal, melyek az állati ábrázat és forma ellenére emberien rezdülnek s mozognak. A Főnököt illető megjegyzést pusztán egy váll rándítással nyugtázom, most nem miatta vagyok itt. A boszorka egészen kellemes jelenségnek tűnik, mi több, udvarias. Így még inkább remélem, hogy a hasznomra lesz ez a kis csevej. Nem hiába jöttem és mutatkoztam is be. A válasz azonban, ami elhagyja a száját, cseppet sincs ínyemre. Torz rándulás gyűri csomóba az imént még édi-bédi pofit, hogy egy szörnypofa árnyéka vetüljön az arcomra. A macskák szeme. Hogy is mondják? Maga a Pokol tükröződik benne. Vajon valóban így van? Ragadja-e el az irtózat szülte téboly a halandó lelket, ha mélyen a szemébe néz? Mereven bámulok a fiatal nőre, tekintetemben mintha aranymassza gomolyogna, akár a fortyogó láva az Alvilág legmélyebb bugyrában. Nem tudhatom, mit látnak vagy éppen mit vélnek látni az emberek, ha az íriszeimben időznek...habár egyszer, mikor a Sátánt "bezárták" egy elmeklinikára s elmentem érte, az egyik holdkóros szerzet, mikor meglátott, egy pillanatra csupán elfehéredő arccal bámult rám a folyosón, majd olyan esze veszett sikítozásba kezdett, hogy több őrnek - vagy legyenek is bárkik, ápolók vagy mások - kellett lefognia. Így könnyítette meg a véletlen a dolgom azon a napon, mikor az Ördögöt kicsaltam abból a viktoriánus diliházból.
- Pontosan...jól beszélsz. Mivel a magam fajta érzi, kiszagolja ha egy lélek rothadásnak indul.
Incselkedek vele, hosszú bajszomat simogatva, mintha csak Ferenc Jóskát mímelném vagy hozzá hasonlatos uraságot. Próbálok higgadt maradni, hiszen fontos ügyben járok el, de a leányzó nyugalma fel kell, hogy háborítson! Nincs...idő! Az emberélet csak egy villanás, néhány évtized, ha szerencsés az illető és nem üti el manapság egy kamion vagy nem végez vele egy sorozatgyilkos, esetleg valamiféle csúf kór, amibe illik megförmedni. Válaszokat kell kapnom és azt hittem, ezzel a különös átokkal sújtott boszi a segítségemre lehet. Talán tévedtem, talán nem. Szemeim össze szűkülnek.
- Vissza térsz a paphoz, időről időre.  
Szívom a fogaim között, mire felpattanok a kényelmes karosszékből.
- Ő nem egy hétköznapi szentfazék.
Vetem oda a vállam felett, ahogy távoznék, arra, amerre jöttem. Az ablakpárkányhoz lépek, de tétovázok még. A farkam járni kezd, de immáron nem egy bozontos kis szépség, amit egykoron szívesen viseltek volna prémként a tehetős népek. Nem. Pikkelyessé válik és sziszeg. A testem, akár az eleven gyurma, de ezt neki nem kell tudnia, nemde? Én viszont nem zavartatom magam.
- Jössz még te az én utcámba, Utazó.
Szalad végig a groteszk vigyor a képemen, a kelleténél jócskán több s élesebb fogat villantva a varázslónőre.
- Addigra pedig, tudnod kell a választ a kérdésemre. Mert ezt a játékot így játszák és ezt te is jól tudod.
Bőven volt ideje elsajátítani a szabályokat. Mindennek...ára van. Talán kétkedik benne, de én már jól tudom, mit beszélek. Ehhez még csak jövőbe látó képesség sem kell. El fog jönni, ha eljön az idő. Ismeri a nevem és szólítani fog.
Engem, az Ördög Árnyékát.