Mazikeen Smith

1.7 méter magasság. Afroamerikai börtípus. Sötétbarna haj, barna szemek. Ellenállhatatlanul vonzó külső. Kirívó öltözet. Számomra a hastájékon rövidebb felsők, a bőrnadrág, a bőrdzseki, illetve a magassarkú számít hétköznapi öltözéknek. Ha meglátnak rögtön a ribanc szó jut az emberek eszébe. Nem bánom, felőlem nyugodtan gondoljanak amit akarnak magukban, hiszen végülis szeretem kiélni az életemet mindenféle szempontból.

Magabiztos. Hidegen hagy ki mit gondol rólam. Ha nem tetszem valakinek, lépjen, vagy mondja a szemembe.. bár, ha az utóbbi mellett döntene, könnyen megeshet, hogy a velem folytatott beszélgetése lesz az utolsó számára élőként. Na jó, vicceltem. Vagy mégsem?
Akaratos. Ha valamit a fejembe veszek, azt megszerzem. Nem érdekel kin, min kell keresztülgázolnom érte. Ilyen vagyok.
Zseniális. Naná. Nekem nincsenek is negatív jellemzőim. Ha meg mégis észrevennéd, tartsd magadba, ha jót akarsz!
Intuitív. Hallgatok a megérzéseimre. Ha azt súgja, hogy valami bűzlik, az bűzlik is. Nagyon nehéz meggyőzni az ellenkezőjéről.
Kíváncsi. Ha elkezdesz valamit, mondd végig. Nem szeretem ha az idegeimen táncikálnak. S ha valaki felkeltette a kíváncsiságomat, akkor onnan nincs megállás, tudnom kell mi áll a dolog hátterében. Bármi áron.
Elkötelezett. Mindenféle szempontból. Ritkán ígérek meg valamit, de amikor igen, betartom a szavamat.
Energikus. Démoni eredetemből kifolyólag szinte mindig tele vagyok energiával.. és az energiáimat két féle képpen szeretem levezetni. Verekedéssel vagy szexel.
Nárcisztikus. Na-na, nem nácira gondoltam, habár Hitler módszereivel se volt különösebben semmi problémám. Na de, itt arra gondoltam, hogy imádom önmagam.

Az első démon vagyok. Nálam jobb harcos nem létezik. Bármelyik démonnal vagy halandóval szemben bármikor ki tudnék állni egy megmérettetésre anélkül, hogy alulmaradnék a küzdelemben.  A képességeim közé tartozik a hallhatatlanság, a szupererő, a szupergyorsaság, telekinézis, valamint az állati hangok imitálása.

Mazikeen. A démon. Lucifer barátja, jobb keze és testőre. Mialatt Lucifer a Pokol uraként tevékenykedett, én a lenti lelkek és elhalálozott emberek büntetésének kiosztásáért voltam felelős. Mit is mondhatnék, rendesen rászolgáltam a Pokol legkegyetlenebb kínzója címre. Imádtam minden percét a munkámnak. Ez az egy miatt bántam, hogy a kegyetlen, érzéketlen démon karakteremet, bizonyos keretek között hátra kellett hagynom abban a pillanatban, amint Lucifert követve én is elhagytam a Poklot és a szánalmas emberek világába, azaz Los Angeles-be jöttem. Ám, úgy egyeztünk, hogy csak "vakációzni" fogunk, nem maradunk ott sokáig. Aztán kiderült, hogy Apunak egész más tervei vannak a Pokol urával..
Kezdetben nagyon utáltam az emberek között. Minden olyan unalmas és jó volt.. és nekem is be kellett illeszkednem közéjük. Akadt néhány bűnöző, akik gyilkoltak, s akikről biztosra vettem, hogy a későbbiekben még találkozni fogok odalent.
Mialatt Lucifer a rendőrnénit fűzögette, én a Lux-ban ütöttem el az időmet bárpultosként.. és olykor, olykor a vendékekkel is elszórakoztattam magamat. Na jó, lehet nem utáltam minden percét a halandók közötti életnek. Akadtak egész élvezhető pillanatok is közöttük, mint például a szex... s a bűnözők felkutatása, mert a későbbiekben az is a tudomásomra jutott, hogy a fejvadászat egy valódi szakma!!
De arra egyáltalán nem számítottam, hogy egy nap törődni is fogok az alig 60-80 évet megélő halandókkal. Chloe, Linda, Espinoza, Trixie.
Decker lánya valamit határozottan elindított bennem, ami kissé meg is ijesztett. Kívülről nem mutattam, igyekeztem fenntartani a rendíthetetlen, utálatos, érzéketlen imázsomat, belülről viszont igenis fontos lett nekem az a kislány. És Decker is, akit a megismerkedésünket követő estén még meg akartam ölni álmában.. érdekes fordulat, mi?
Linda pedig..  a legjobb barátnőmmé nőtte ki magát.
Nem beszélve arról, hogy Lucifer idegesítő bátyjával, Amenadiel-el is összegyűrtem a lepedőt.. jó párszor.. de mégha csak ennyi történt volna! Az a férfi.. amennyire utáltam az apuka kedvence hozzáállása miatt, pont annyira megkedveltette magát velem. Annyira, hogy még féltékennyé is váltam, mikor megtudtam, hogy kavartak Lindaval! Rémisztően idegen dolgok történnek velem idefent. Persze Lucifer hajthatatlan, nem lehet semmiképpen meggyőzni őt arról, hogy itt hagyjuk ezt az egész kócerájt és visszatérjünk oda, ahová igazán valók vagyunk.. mert ő már nem érzi odavalónak magát. Ha-ha, vicces. De mivel a Cain-al kötött szövetségem is sikertelennek bizonyult, egy darabig még tuti biztos maradni fogok az emberek között.
Vagy lehet, hogy végig csak áltattam magamat és én magam sem akartam igazán itthagyni Los Angeles-t, mert mélyen legbelűl, igenis megkedveltem annyira a körülöttem levőket, hogy maradni akarok közöttük?