Gothic and Divine ✝ Lucy & Tom

Ez az a nap.
Amelyen viszont látom a titokzatos lányt, aki a semmiből tűnt fel az életem egy igen zord pillanatában, váratlanul. Még is ismerős idegenkét. Sejtelmes déja vuként. Nem csupán képletesen okozva fejfájást - mosolygom meg a gondolatot. Ahogyan fel pillantok a bágyatag firmamentumra, elfog egy különös érzés... vagy éppen előérzet. Angyalian kék íriszeim a lassan, pille súllyal alá hulló, kövér hópelyheket pásztázzák. Igen csak bizarr látvány ez Los Angeles-ben. Több is, mint pusztán furcsa. Még sosem láttam itt havat... S eszembe is jut az utolsó behavazott tél, amit láttam - még a szemináriumi éveim alatt volt, mikor a tanulmányaim egy részét Európában folytattam. De itt, LA-ban nem ez a megszokott. Talán éppen ezért kerülget az a bizonyos érzet. Mert hiába szemet gyönyörködtető a látvány, a "porcukorral" meghintett utcák, érzem, valahol legbelül.... valami nincs rendjén. Valami... nem stimmel. Vagy nem fog. Elhessegetve a gondolatot lépek be a kampusz területére, ami cseppet sem idegen számomra. Kiszállva a kocsiból zsebembe mélyesztem a kezeimet a szokatlanul hűvös idő okán és úgy indulok meg Lucindát keresve. Nyakam köré lazán egy sálat kanyarítottam és a még egyetemi éveimből megmaradt pulóvert vettem fel, ami Rómában is jól jött, bár ott sem volt éppen túl zord a tél. Fel szaladok néhány lépcsőn - teljesen elvegyülve a diákok között - és egyszer azért kérek útbaigazítást is. Egy kissé eldugott helyre fészkelte be magát a gót lány. Véletlen volna? Teszem fel magamban a kérdést, miközben lefelé haladok és füstölő játékosan bódító aromája csapja meg az arcomat - innen sejtem, valóban jó helyen járhatok. Amint pedig elérem az ajtót, kopogtatni kezdek azon.
Outfit: Link » @ «Music: Deck The Halls by Tarja

Tom & Lucy

Egy kis nyugalom végre, amire nagyon szükségem van. Ami vizsgáim voltak, azokat már letudtam, így van majdnem egy teljes hónapom minden másra, rendesen utolérni magam. Nem mintha nem lenne végtelen sok időm, de valahogy mégsincs annyi, amennyit akarok.
Sokminden történt mostanság, ami felkavarta az állóvizet. Ha már csak arra gondolunk, hogy Lucifer az Angyalok Városában vakációzik és nem teszi a dolgát, ahogyan kéne neki, de még mellévesszük az ébredő Sötétséget is, hát... Nehéz dolgok következnek és minden egyre csak furcsább lesz. És akkor még nem is gondolkodtam azokon, amik az én személyes kis életemet kavarták fel. Leginkább az az egy valaki, aki most is foglalkoztat.
Tom. Úgy különös, ahogyan kevesen mások. Ritkán érdekel valaki így, akit a saját érdekében inkább el kéne felejtenem. Meghagytam legutóbb az emlékeit, de nem biztos, hogy jó döntés volt. Agh, nem tudom. Talán egy kis meditáció segít majd.
Gyújtok pár gyertyát és egy füstölőt, halk zenét kapcsolok és letelepszem a kedvenc fotelemben, hogy egy kicsit hagyjam a gondolataimat csapongani, talán még valamilyen megoldást is találok menet közben. Nem sok idő telik el, mikor az ismerős csendet egy ismeretlen kopogás szakítja félbe. Nem jelzett a biztonsági rendszerem, szóval aki az ajtó előtt áll, ártalmatlan számomra. Nem várok senkit, így a kíváncsiságtól vezérelve állok elgémberedett lábaimra és pislogok keresztül a kukucskálón. Ismerős alak, kedves arc.
Kinyitom az ajtót, körülnézek, van-e valaki más még a folyosón, majd gyorsan beljebb is tessékelem Tomot, hogy ne is lásson meg senki minket. Nem mintha nagyon érdekelne bárkit, hiszen mindig jönnek a lány lakókhoz az udvarlóik és a pletykák sem nagyon érdeklődnek, de nem akarom mégsem, hogy valaki rossz híreket terjesszen róla.
-Elnézést kérek a gyors beinvitálásért, de jobb megelőzni a kíváncsi tekinteteket. Minek köszönhetem a látogatást? Gyere, ülj le -mutatom a kényelmes foteleket, és vissza is telepszem abba, amelyikből az imént felálltam.

Outfit✠Music

Fáradt hópelyhek szállingóznak a lágy szellő szárnyán, miközben én a kampusz labirintus-szerű folyosóit rovom, a különös, gótikus lányt kutatva. A névjegy, amit legutóbbi találkozásunkkor adott, most is a zsebemben lapul, az alapján jöttem ide. Azt mondta, a kártya alapján megtalálhatom. Hát eljöttem. Valóban a plébános gyalázatos halála miatt vagyok itt, vagy valami más hozott ide? Tűnődöm, de a költői kérdés talán csak elmém egy nagyon távoli zugában dereng fel. Realizálom-e vagy hagyom, hogy tova illanjon a gondolatok és intuíciók sokaságában, ignorálva?
Nem tart túl sokáig míg elérek ahhoz az ajtóhoz, amihez az utam hozott. A szemközti szoba lakója éppen eltűnni látszik az ajtófélfa takarásában, de egy játékos pillantást és néhány szőke fürtöt még láttat magából. Én pedig megállok Lucinda küszöbén és finoman kopogtatni kezdek. A folyosót kémlelem, mint egy várakozásként csupán, nem vélek gyanús árnyékokat vagy más balsejtelmet felfedezni. Lucy az, aki a fejemben jár. Ekkor feltárul a szoba ajtaja és én rá mosolygok a fiatal nőre.
- Szia Lucy. Remélem nem zavar-
A szabadkozást még el sem kezdem, befejezem, mikor is ügyesen beránt a lakásba és gyanakvóan néz körül, mielőtt bezárja az ajtót. Pislogok párat, de talán nem is kéne annyira meglepődnöm, hiszen ő egy nem hétköznapi leányzó és itt nem csak a szubkultúrára gondolok.
- Nem történt semmi, csak egy kicsit váratlanul ért.
Szélesedik ki ismét a szám szeglete, invitálására pedig leülök vele szemben egy kényelmes fotelbe.
- Bájos ez a ruha. És takaros a szoba.
Remélem, nem tartja tolakodónak a megjegyzésem. Mindeközben elkezdem lehámozni magamról a terebélyes sálat, körbe pásztázva a helységet. Szívesen megnézném a könyvek gerincét, biztosan sok érdekességet és antikvitást rejtenek a polcai. De nem nézelődöm soká, tekintetem csak hamar vissza tér a szépséges lányhoz.
- Amit a múltkor mondtál, a templomban... azt mondtad, nem csupán álom volt.
Vonásaim továbbra is kedvesek, de természetesen némi bizonytalanságot is érzek, hiszen mindketten tudjuk, miről beszélek. Álmaimban láttam már az alakját, az arcát... ami önmagában is meglehetősen bizarr volna, de ő azt állította a plébánosom holttestétől karnyújtásnyira, hogy az nem álom volt. Magamra hagyva ennek a még inkább zavarba ejtő megjegyzésnek a bűvkörében. Egyenesen az éjszínnel keretezett szemeibe nézek, nem is tudom, meddig, míg végül félre nem pillantok.
- A plébános úr halála... valami azt súgja, nem egy futóbolond tette.
Szökik ki ajkaimon a meglátás, akár egy sóhaj. Pontosabban, több ez tán, mint puszta megérzés.
- Mikor a rendőrség kiért, jött velük egy férfi. Fekete öltönyt viselt és úgy mutatkozott be, hogy "Lucifer Morningstar".
Nem teszek fel kérdést, valahogy, nem érzem szükségét. Tekintetem pedig vissza vándorol a goth lányhoz.
- Nyugodtabb lennék, ha te kutakodnál... nem pedig...
Elharapom a gondolat végét. Nem szokásom ítélkezni, de az a pasas... még is csak úgy mutatkozott be, mint az Ördög! Ha elmeháborodott, miért hozta magával Decker nyomozó?! Ha viszont nem az...
Mély levegőt veszek és várom, mikor szólal meg Lucinda, akit jobban kedvelek a kelleténél.
Outfit: Link » @ «Music: Kalafina - Lacrimosa

Tom & Lucy

Jól megérdemelt pihenésemet töltöm, mielőtt megint nekiállnék a munkának, de valami megzavar a folyamatban. Az ártatlan kopogás nem sok élő vagy holt lehet, kíváncsivá tesz. Biztos vagyok benne, Bee már régen kifigyelte, ki látogatott el hozzám.
Még köszönés előtt berántom szegényt a szobámba, csak akkor fordulok felé, amikor kulcsra van már zárva az ajtó. Egy pillanatra elfog a szégyenkezés a felismerésre, hogy mindenféle társadalmi normát nélkülözve kezelem, de el is hessegetem az érzést. Én vagyok az Utazó, semmi bizonyítani valóm nincs senki felé.
-Köszönöm, sok munkám van a berendezésben. Bár a darabok elég régóta megvannak – pillantok körül én is egy kicsit. Hátha még tudná, mennyire is régiek a bútoraim és egyéb dolgok, amiket itt találni. Néhány tényleg csak pár éves, ahogyan mindenki gondolná, de némelyik már a száz évet súrolja. A régebbi dolgokat inkább nem itt tárolom, hanem biztonságosabb körülmények között.
-Nos, igen. Ez az állításom továbbra is igaz.- Állok meg egy lélegzetvételre, amíg még egyszer és remélhetőleg utoljára gondolom végig, szabad-e megbíznom benne. Akarok-e megint egy egyszerű halandót beengedni az életem ezen részébe és megbánni megint, ahogyan olyan sokszor már. -Szeretném ha értenéd, hatalmas bizalmat helyeztem beléd azzal, hogy ezt megosztottam veled, amit kevesen mondhatnak el magukról. Tovább is tudom mondani, de csak és kizárólag akkor, ha úgy érzed, készen állsz rá. És biztosan nem fogok mindent elmondani a mostani alkalommal pusztán azért, mert rengeteg információ és nem szeretnélek túlterhelni. Bármelyik pillanatban mondhatod azt, hogy te nem kérsz ebből az egészből többet, sőt, egy szavadba kerül és soha többet nem kell látnod, a létezésemről sem fogsz tudni. Valamint nem tudom mennyire lesz jóban a vallási meggyőződésed ezzel az egésszel. Ennyit előljáróban. Hogy gondolod, szeretnéd hallani? -türelmesen várom végig a válaszát, a végén pedig megértően bólintok bármi is legyen a döntése.
-Ebben igazad van, ebben én is biztos vagyok, de még nem derítettem ki, pontosan ki volt az. Sejtéseim vannak és el is indultam már néhány nyomon, csak még várok néhány információra – Ezért remek, hogy ennyi lényt és embert ismerek, nagyon könnyű néhány ismeretségből csak még egy utolsó szívességet kiszedni, ilyenkor kifejezetten jól jön.
-Ahj, a drámakirálynő már megint… Megértem, hogy nekem jobban örülsz, mint az Ördögnek magának, de sajnos nem tudom megakadályozni, hogy ő is beleüsse az orrát. Bár nekem is van hatalmam, sokkal erősebb nálam. Annyit tudok csak megígérni, hogy igyekszem gyorsabb lenni náluk -Tényleg szeretnék neki segíteni és az én érdekem is, hogy minél előbb megtaláljam a papgyilkost, ez viszont nem ilyen egyszerű. Lucifer, már megint… Mindig mindenhol ott van és sosem tudni, mik a szándékai. Jobb esetben nem a világ felett akarja átvenni a hatalmat, csak unatkozik és ezzel szórakoztatja magát.

Outfit✠Music