Mazikeen

170 cm magas átlagos testalkatú nőszemély. A haja barna középhosszú, szemei szintén barnák, a bőrszíne kreol. A bal szemöldöke egy csíkban hiányos. Testalkata átlagos, nem túl vékony és nincs nyoma túlsúlynak sem, enyhén izmos inkább. Általában fekete ruhákban jár és előnyben részesíti a bőrből készült ruhákat. Mindig nála van két félkörív pengéje, amit a pokolban kovácsoltak, veszélyesek az angyalokra nézve.

A pokol bugyraiban születtem, ne várj tőlem túl sok érzelmet, hisz fő feladatom a kínzás és vallatás volt a Pokolban. Egyetlen személyt nem sikerült csak megtörnöm, kegyetlenségem nem ismer határokat. Imádom a fájdalmat, de leginkább csak okozni szoktam másoknak, mintsem én kapjam. Tökéletesen megvoltam így magamnak, ám mikor Lucifer új szórakozást talált magának, engem is magával rántott, kialakult bennem pár érzelem mások iránt. Nem vagyok könnyű eset, bár melyik nő az? Elég sajátosan látom a világot és nem érdekel általában kiken taposok át a sajátos céljaim eléréséhez. Azt viszont nehezen tűröm, hogy elhallgatnak előlem dolgokat vagy rám lépnek, nagyon bosszúszomjas vagyok és szeretem a határokat feszegetni.

Én vagyok a Pokol és a Föld legjobb harcosa, minden fegyvert és harcművészetet kiválóan ismerek, van, amit én találtam fel fegyver és én tapasztaltam ki mozdulatsor kétkezi csatában. Nem szoktam ezzel hencegni, mindenki tudja, aki ki akar velem kezdeni, ezért is van az, hogy mindenki a képességeivel próbál nekem ártani. Nem szoktam a mágiámat használni, jobb szeretem a fizikai érintkezést, de néha muszáj vagyok bevetni azt is, ha nem akarok alul maradni, márpedig én annál jobban semmit sem akarok. A véres győzelmet jobban szeretem és a kínzó fájdalmat, amit én kapok és én okozok cserébe másoknak. A vallatás a másik ilyen képességem, mivel jól ismerem az emberi testet és a fájdalmas pontjait, így könnyen szóra bírok akárkit, egy kis fullasztásos élmény a medencében, egy kis ujjainál fogott kilógatás és már dalolnak is, mint a pacsirták. A pokolban minden sokkal egyszerűbb, itt az embereknél elég egy kicsit jobban megszorongatni őket és ennyi. Szeretnék velük játszadozni, de már nem szórakoztatnak az értelmetlen halálok, Lucifer mellett eléggé mondhatni példás életem van, a többi démonhoz képest. Én védelmezem őt, mintha erre születtem volna.
továbbá, immunis vagyok a mérgekre is, ezt sem szoktam reklámozni, a démoni apámhoz lehet köze, aki sose keresett fel és engem sem érdekelt, hogy mégis ki lehet ő. Elvagyok a magam világában, nem érdekel a család, sem a hozomány, amit kaptam tőlük grátiszként, én azzal akarok hírhedt lenni, amit én értem el és amit magamnak köszönhetek.
Mindemellett ugye, megvan a természetfeletti erő, bárkit a szoba másik végébe vágok, ha valami rosszat szól vagy belém akarna állni. Nagyon jól bírom az alkoholt, elképesztő mennyiség kell, hogy megrészegítsen, képes vagyok vodkával enni a müzlit is.

A pokol bugyraiban születtem, Lilith, az ősboszorkány lányaként. Az apámról nincs tudomásom, hogy ki az ördög lehet, de nem is érdekelt, egy démon vagyok, nincsenek érzéseim, csak teszem ami a dolgom. A Pokolban én foglalom el a legjobb vallató és kínzó szerepét, megannyi ötletem van, hogy kinek mi játszódjon le a személyes börtönében odalent, néha váltogatom a helyszíneket hogy ne legyen olyan unalmas, sőt, néha a remény apró jelét is megadom, hogy most talán máshogy alakul a vége a történetnek, de nem, ez sose fog megtörténni. Egyedül Lucifer anyukája volt, akit nem sikerült megtörnöm, ez mindig is bosszantott egy kicsit.
De miért is ne jöjjön változás az életembe, kitalálta a mi pokoli teremtő arkangyalunk, hogy ő fel akar jönni a felszínre és itt akar szórakozni, elege van a démonokból. Mivel engem magával hozott nem vettem magamra, amúgy sem arról voltam híres, hogy az érzelmeim elragadnának. Jártam már a felszínen, megannyi harcot kitanultam, sőt még alkukötéssel alkottam is, majd a pokolba érve eltanultam az én emberemtől. Adtam és elvettem, hasznomra fordítottam, ilyen vagyok. Szóval visszatérve, felhozott magával Lucifer ide, az emberek közé, nem volt célja számomra, csak kell valaki, aki megvédi a fenekét és erre én vagyok a legjobb, akihez fordulhatott. A szárnyait levágatta velem, kicsit még élveztem is a dolgot, majd egy raktárba eltette őket őrizgetni, miért is ne tette volna, attól, hogy nem a hátából nőttek ki, még az övéi voltak és őrizgetni akarta. Ezt később meg is szívta, mert ellopta valaki, így  a tűzzé tette egyelővé, ám én előtte egy tollat még megmentettem belőle, hogy miért? Azt nem tudom, de úgy véltem ezzel hazajuthatunk később lehet.
A Lux nevű helyen laktunk, ott voltam a bárjában felszolgáló és a könyvelést is rám bízta, utáltam a munkát, de kellett a látszat, hogy ember vagyok. A szórakozás részét élveztem, az őrült szexpartikat, a drogokat, az tömérdek alkoholt. Rengeteget iszok általában, bár szükségletem nincs se ehhez, sem az evéshez, elvagyok ezek nélkül. Egy nap, majd az azt követőeket minden megváltozott. Lucifer már nem élt annyira a buliknak, elment dolgozni. Az Ördög mint nyomozósegéd! Na ilyet se hallottam még, nem tetszett és tudtam, hogy nekünk nincs itt a helyünk, Amenadiel is meglátogatta őt, hogy ideje visszamennie a Pokolba uralkodni, mert az a dolga és Atyánk ezt szeretné. Eleinte nem foglalkoztam vele, de mikor a saját szememmel láttam, hogy téged mennyire lenyűgöz Chloe nyomozó és a változás, amit hoz az életedbe, akkor döntöttem úgy, hogy segítek testvérednek. Az emberek lenyűgözőek, ezt mondta nekem, amivel másnap szinte már vissza is vághattam neki, amikor valaki visszaért a nevével és a hitelkártyájával, Tazmánában volt egy kis kiruccanása és csirkeszárnyakra vert el rengeteg dollárt. Jól kinevettem és hozzávágtam, hogy nem fogom elkapni és megkínozni, mert ő mondta, hogy az emberek lenyűgözőek, szóval megvárom mit fog csinálni ál-Luciferünk. Nem én kaptam el az imposztort, de végignéztem volna, ahogy megbünteti saját magát a drágalátos ördög. Ez nem jött össze, sajnos, ellenben Amenadiel már engem is meglátogatott, hogy segítsek neki Lucifert visszaküldeni a pokolba, én elutasítottam, de előtte kicsit verekedtünk és megkísértettem, még hogy mind a ketten ugyanazt akarjuk? Meglehet, de én másra gondoltam, egy pillanatig talán ő is. Szerinte veszélyes ez a kis tapasztalat Lucifernek, szerintem meg kissé szórakoztató és jó lecke. Ez akkor változott meg, amikor kikerültem az Ördög bizalmi köréből, találkoztam az időt uraló arkkal és elmondtam neki, hogy a drágalátos testvére helyettem, egy doktornőnek árul el mindent, ami vele történik. Bosszantó volt, hogy elhanyagol engem és ezért kénytelen voltam Amenadiel nyakára mászni, mondhatni szó szerint, mert kicsit összemelegedtünk. Ezt később kihasználtam, hogy visszaszerezzem az ördög bizalmát. Ennek is csak egy újabb testvérharc lett a vége, amiből nagyon elegem lett, rájuk hagytam a démonpengéim, hogy végezzenek egymással, de engem, mint a bábjukat hagyjanak ki belőle. Szép kis gubancot csináltak azonban, Malcom, akit visszahozott Amenadiel az életbe, ő okozta majdnem a halálát az arkangyalnak, az én pengémmel, amit bizonyítékként foglalt le a Lux-ból. Már nagyon a halálát kívántam a nyomorult embernek, az utolsó tollat, ami Lucifer szárnyából megmaradt, azt használtam fel, hogy meggyógyítsam az angyalt. Egy démon, aki megment egy angyalt, mekkora őrültség, ám igaz. Lucifer miközben elintézte az átkozott embert, üzenetet kapott az Atyjától, anyuci kiszökött a pokolból és vissza kell vinniük oda a testvérével. Itt egy újabb fejezet indul mondhatni, újabb bonyodalmakkal.
Igyekeztem kimaradni a dolgokból, meguntam, hogy mindenki csak bábként használ, elkezdtem én is járni a doktornőhöz, akivel azt hiszem baráti kapcsolat alakult ki köztük, ám a legelső emberi barátom, az egy kislány volt, Trixi. Lucifert kereste és vendégem volt egy kör piára a kis hercegnő, valami balhé lehetett náluk, az anyja nagyon hálás volt, hogy vigyáztam rá, még azt is elfelejtette felróni, hogy le akartam itatni a lányát. Természetesen Lucifernek ezt is el kellett rontania, elárult engem és mindenkit Lindának, félt tőlem, mert démon vagyok, mintha ez a tény egyet jelentene azzal, hogy bántani fogom. Lucifer persze elvolt a saját világában, mikor felkerestem, akkor sem volt képes figyelni rám, be is zártam egy fagyasztóba, hogy hallgasson meg vagy ott ragad, engem sem fog érdekelni ő. Otthagytam a Luxot, kerestem a helyem a világban,. ők meg keresték a lángoló kardot. Amikor tudomásomra jutott, hogy azzal a Mennybe terveznek visszamenni, mint valami boldog család, akkor eléggé összeverekedtünk Luciferrel. Megtudtam, hogy neki szándékában sem áll oda visszatérni, de az anyját ki akarja játszani és a testvérét is. Amíg ők elvoltak, én új munkát találtam magamnak, a rendőrségen fejvadászként dolgoztam, ki gondolta volna, hogy az emberek fizetnek azért, hogy elkapjak egy másikat? Ezt eddig ingyen csináltam mondhatni, most meg ez a munkám és persze jó vagyok benne. Összeköltöztem Chloeval, neki jól jött a bébicsősz, én meg egy kicsit a magam oldalára állíthattam a kölyköt, vele kivételesen egészen jól kijöttem. Minden akkor romlott el, amikor Anyuci nem bírta már a testében, égető fénycsóvák törtek elő belőle, aminek Linda látta kárát. Még nem aggódtam eddig senkiért, mikor Amenadiel megállította az időt és beértem vele a kórházba, ahol ellátták, akkor jöttem rá, mennyire kezdek emberi lenni, már érzésügyileg. Lucifer egy új világot nyitott és oda engedte át az anyát végül, így minden jóra fordult, mondhatni.
Természetesen, mint mindig, újabb gondunk akadt anyuci után is, Káin maga. Mindenki jól ismeri a történetüket, szintén egy régóta élt emberről van szó, ki mindenkit túlél, aki közel kerül másokhoz és tovább kell állnia, mert ő nem tud meghalni. Én igyekeztem megállni a helyem, ami nem sikerült, lassan mindenkit elmartam magam mellől, még Trixit is sikerült magamra haragítani. Megállapodtam Káinnal, segítek neki Chloe közelébe kerülni, már az eljegyzés is megtörtént, mindenben támogattam, csak Lucifernek legyen elege és húzzunk haza a pokolba, nagyon haza vágytam már és ő megtagadta, hogy hazavisz, pedig a képessége megvolt hozzá. A szövetségem azonban nem sült el túl jól, Káin nem tartotta magát a megállapodáshoz és mikor felkerestem, hogy leszámoljak vele, ő valami fecskendővel kiütött és egy kisebb hadseregre bízott, hogy ne szabaduljak ki könnyedén. Senki sem keresett, senkinek sem hiányoztam, de kivágtam magam onnan is, egyenesen Lindához rohantam, mert azt hittem veszélyben van. Szerencsére nem volt és nála lábadozhattam, miközben Lucifer végzett Káinnal, aki az én pengémmel akarta megölni az Ördögöt, lehet jobban kellene figyelnem a pokolban kovácsolt fegyvereimre, mert mindig azok kerülnek elő, ha arkangyalt akar valaki gyilkolni és mindig nekem köszönhetik, hogy hozzájutnak. Chloe megtudott mindent, tudja, hogy nem csak mese, hogy Lucifer az ördög, hogy én egy démon vagyok és hogy léteznek angyalok is. Minden elég zavaros lehet neki, vajon visszatérnek a nyaralásból? Sikerül kibékülnöm a kölyökkel? Remélem mihamarabb kiderül, utánuk eredhetnék, de félek az nem segítene, csak rontana a helyzetemen. Nem értem az embereket, ha eddig nem féltek és okot sem adtam nekik rá, akkor az igazat megtudva mégis miért változnak meg hirtelenjében? Számít egyáltalán, hogy kik vagyunk? Szerencsére Linda ott van nekem, vele tudok beszélgetni és Lucifer is ismét játszik, bár haragudhat rám, amiért elárultam újfent, de ezzel nincs egyedül, a Pokolba akartam menni és ő megtagadta ezt tőlem, kénytelenek leszünk még elviselni egymást egy darabig.