Hell Gate: A kezdetek ~ John és Ella

Van az a pont, amikor még az én türelmem is a végét járja. Jó, na ,ezen nincs mit szépíteni, nem vagyok türelmes alak, kicsit sem, és ezen az évek és a tapasztalatok sem igazán változtattak. Szóval a városon kívül haladok, hogy meglátogassak egy kis templomot, ami nem olyan felkapott mint a belvárosi szent helyek többsége. Herótom van mindentől, és az emberektől is ami azt illeti, egy kis magányra vágyom, így hát a cigim társaságában indulok el. Van nálam két doboz, mert mindig kell a tartalék, és szerintem kelleni is fog.
Rágyújtok egyre és zsebre tett kezekkel ballagok a templom felé hogy egy kicsit távol legyek mindentől. Ide alig járnak, gond nélkül tudok pöfékelni és gondolkozni az élet nagy dolgairól, és hogy hol lett olcsóbb a pia. Ez egy nagyon fontos kérdés ám.
Van valami amire nem számítok, egy alak álldogál a dombon, és merően néz valamit, nem tudom hová tenni és így megszólítom. Rossz érzetem van. Azok meg általában veszélyt jelentenek.
- Mivan, nem arra van kelet... - szólalok meg de ahogy felém fordul, falfehér bőrrel és kimeredt ocsmány kék szemekkel, elfojtok egy káromkodást.
- Ajókva... Te se nyered meg a Miss Amerika versenyt...- morgom, és máris elkezdem kántálni az egyik kiűző varázslatomat, mire dühödten vetődik felém, de nem hagyom abba. Koncentrálok, és az akaratommal kényszerítem hogy működjön az ige, ahogy egyre közelebb ér, és megvonaglik. Sikerülni fog, gyerünk John, még egy kicsit... Egek, mintha csak szex közben lennék és keresném azt a nyomorult G pontot...
Mielőtt elérne hozzám a megszállott testből kirobban a démon, és a porhüvely összeesik. Letérdelek mellé, és kiesik a számból a cigi. Szerencsétlen bolond, túl hosszú ideig volt egy báb a démon kezében, és már nem élte túl.
- Hát barátom, ez szívás. Nem baj, majd egyszer sohanapján talán találkozunk - sóhajtok fel, ahogy átlépek felette, hiszen itt már nincs mit tennem, aki meghalt az meghalt. Igyekszem nem túl tragikusan kezelni ezt, hiszen akkor valami lakatlan szigeten kéne élnem hogy ne vegyek ezekről tudomást. Még jó hogy közönségem nem volt, az emberek nem ismerik a démonok igazi természetét. Bár az a sziget...
- Nem is rossz... egyszer sok pénzem lesz veszek egy szigetet és egy bentleyt... - gondolkozok el ahogy újabb szálra gyújtok, és belépek a templom kis kertjébe hogy a látogatóknak kitett padra telepedjek.Bár hogy egy szigetre minek a Bentley? Mert akkor megtehetném, és mindegy lenne.  Van elég gondom, mit nekem még egy kis démonűzés a mai napra nem? Mint főétel után a desszert...  

♫ Zene ♫

Fogalmam sincs mit vártam ettől a mai naptól, de már ott elromlott hogy a kávéfőzöm nem szuperált rendesen, és fél órát szereltem mire iható lötyit adott. Persze addig minden létező módon kisütöttem a nyomdafestéket, mert nem voltam től boldog.
Erre már csak rátett egy lapáttal az is hogy ördögűzéshez hívtak, és egy alacsonyabb rangú démont kellett eltüntetenem, és a templom nyugalmas csendjére lenne szükségem éppen, de persze miért is lenne nekem nyugtom? Még itt is megszállottal kell hadakoznom! Nem volt azért ez olyan egyszerű mint amilyennek tűnt, és a padra leülve füstölgök a cigim mellett ahogy a térdemre támaszkodva bámulok a semmibe. Hátratúrom a hajam, de csak ilyen unaloműző mozdulat de megakad a szemem egy igen érdekes jelenségen.
- Mia..? - húzom fel a szemöldököm, de nem moccanok. Annyira a földre van koncentrálva, mint ak épregényekben Sherlock a nagyítóval. Kósza kis félmosoly jelenik meg az szám szegletében de megrezzenek amikor lazán lefejeli a lábam. Mivan!? Nem látod hogy ez egy láb? Szinte hátrahőkölök egy kicsit ahogy felugrik és a cipőm mellé teszi a lábát. Hú de kis törp méret.
- Elmondanád mégis mi a fene ütött beléd, nőszemély? - kérdezem meg végül ahogy a kezem tpaogatja, mint valami fétisfüggő. Vagy csak jósnő, vagy a tököm se tudja.
- Jah, és akkor mi van? - kommentálom. Nem érdekel mennyit szívok el egy nap, de kell. Néha hármat is egymás után.  Ahogy elveszi a cigit az ujjaim közül felmordulok, ami sok az sok.
- Na, ami sok az sok, nem adom neked a cigim! - jelentem ki ahogy visszaszerzem és bele is szívok. Camel, és akkor mi van? Jó márka, erős és nem sprórolták ki belőle a nikotint. Ez egy nagyon fontos momentum. Rávigyorgok, reményeim szerint sikerül elijesztenem, mert tudom magamról hogy nem túl barátságos a képem, és nem ilyenről álmodnak a lányok a nedves álmaikban. Bár még mindig jobb, beledöglenék ha egy tejfelszőke nyálasképű kis bzi lennék.
Ahogy mellém telepszik nem húzódok el, és megvárom amíg meglök egy kicsit, akkor azért adok neki egy kis helyet magam mellett.
- Nincs ki elől rejtőzködjek, szóval nem érdekel ki talál meg - hiszen Luciferi úgyis tudja merre járok, és minden démoni eredetű lény úgy érzékel engem mint démonvadászt mintha egy nagy piros felkiáltójel lennék. Félnek tőlem, vagy gyűlölnek, leszarom. Csak ne kössenek belém, mert akkor biztos meghalnak.
- Amúgy ezt pont egy olyan nő mondja aki az orráig nem látott mert lefejelte a térdem.. - szarkasztikus lennék? Oh nem, azt sem tudom mit jelent a szó.  

♫ Zene ♫

Mi az ördög a hiba ezzel a nyavalyás világgal manapság?! Nem elég hogy angyalok és démonok furikáznak össze vissza, most még egy kettyós nőszemély is képes megtalálni egy templomkertben ahol elvileg békességnek kellene lenni, még egy olyan alak számára is mint én. Bár hol van már a béke és megnyugvás, lassan el is felejtem mit jelentenek ezek a szavak. Lefoszlik rólam minden ilyen, mint valami fásli a múmiákról. Ez a nő meg? Láthatóan mit se érdekli hogy hol van és úgy tapogat mintha valami múzeumi kiállító tárgy lennék és vissza kell fognom magam hogy ne üssem meg azonnal. Bár nem egy újabb démon, azt felismerném és ki vagyok rá hegyezve, de mégis furcsa.
- Jól? Hogy lehet valaki jól, ha azt se veszi észre ami előtte van? Valamiféle hókuszpók vagy te is vagy látó médium? - kérdezem mert azokkal tele van a hócipőm. Eléggé, és nagyon és teljesen. Nem tudom mi a hiba vele, de nem ellenséges inkább csak furcsa és a furcsa emberek mindig érdekesek. Ki nem állhatom azokat akik befásultak mindenbe és nincs bennük semmi érdekfeszítő vagy éppen egyedi. Ez a nő itt más és ez felkelti a kíváncsiságom. Engem ne érdekelne valami, ami más? Hahahaha.
- Remek. Mi a fene vagy te valamiféle kutató hogy ennyire górcső alá veszel? Tudod az emberek nagy része ezt már zaklatásnak venné - vigyorodom el sötéten és sötét szemeim felcsillannak. Élcelődés, kérem élcelődés minden mennyiségben és nem tagadom hogy jól esik, nem kell finomkodni és visszafogni magam. Meglepő mozdulattal áll elém és nekem szegezi a talpát, könnyedén feszíti a mellkasomnak.
- Hékás, aranyom ennyire még nem vagyunk jóban egymással - nevetek rekedten de nem probémázok sokat egyenlőre, nem vagyok fenyegetve és el tudnék bánni egy nővel. Én se vagyok védtelen.
Ahogy vissza szerzem a cigim rutinosan forgatom meg az ujjaim között és beleszívok. Kell a nikotin megnyugtató füstje, kell ez a pótcselekvés. Visszaengedem a kezem és a rákrudacskát a térdemre.
- Még jó hogy nem. Nem illene hozzád, kissé erős lenne neked - morranok fel, és mivel nem néz fel, én hajolok le, és szinte a képébe mászok hogy lássa az arcom. Ne szórakozzom velem senki.
Előttem áll és engem néz, én pedig visszanézek rá hidegen, ridegen egy cseppnyi gúnyt sűrítve fél mosolyomba, mintegy üzenve: "Na mivan, erre nem számítottál mi?" Nincs sehol szabályba vagy törvénybe foglalvahogy egy ördögűzőnek jóképűnek kell lennie, és lássuk be minden vagyok csak az nem. Ahogy mellém telepszik, nem húzódom el és hagyom hogy összeérjen a testünk, és hadd bámuljon. Talán tetszenek a szemem körüli szarkalábak vagy mi a szösz?
- Mi vagyok én, mesemondó? Oh nem darling, ez nincs benne a munkaköri leírásomban - nevetek fel, és a belső zsebembe nyúlva előhúzok egy névjegyet. Rajta van minden ami információ. Hogy ki vagyok, és milyen számon lehet elérni. Már ha felveszem a telefont. Ahogy a cigim után nyúl, fürgén elhúzom a kezem, és az ujjammal mutatok neki ejnye bejnyét.
- Azt mondtad nem kell a cigim. Hazudni bűn.... - emlékeztetem az egyik főbűnre. Én a nyolcadik főbűn lennék, a szarkazmus maga.
- Minő szerencse - hagyom annyiban és beleszívok a cigibe és lassan a végére érve nyomom el.
- Ez most vegyem kihívásnak? Oh te nem tudod, de imádom a kihívásokat darling... - nevetek fel.
- Mi a neved? Gondolom, nem a "Fura nő, aki lefejeli mások térdét" - teszem hozzá ahogy hátradőlök kényelmesen.

♫ Zene ♫