Közös érdekek - Lucifer & Nick

A legtöbben azt hinnék, hogy egy Pokolból szabadult céltudatos ember minden percét azzal fogja tölteni, hogy a nyomára akadjon annak a senkiházi kurafinak, akinek huszonegy évezrednyi kínt és megaláztatást köszönhet.
Nem állítom, hogy ez nem prioritást, de aki azt hiszi, hogy tényleg ennyire szűk látókörű és korlátolt vagyok, az vagy egy érzelemmentes pszichopata, vagy egy élettelen senki.
Ilyen hosszú borzalmas szenvedés után az ember próbálja kiélvezni azokat az apróságokat, amiket a halandó élet kínálhat és kihasználni azokat a röpke pillanatokat, amikor ezek az apróságok elfeledtetik vele az alvilági borzalmakat.
Ennek az elvnek megfelelően belevetettem magam az éjszakai életbe, méghozzá olyan hévvel és vehemenciával mintha ismét huszonéves lennék.
Bárról bárra, italról italra, hódításról hódításra jártam az éjt és a testem állapota lassan kezdett felzárkózni az idefent eltelt évekhez, így több napnyi pihenőre kényszerültem.
Három napnyi alvás egyhuzamban általában nem azt az eredményt hozza, hogy az ember úgy kel, mint akin átment egy úthenger, de figyelembe véve azt, hogy milyen extrém megpróbáltatásnak tettem ki a testem, nem csodálkozom, hogy úgy érzem magam, mintha tizenöt menetet boxoltam volna Mike Tysonnal.
Szerencsémre egy csésze erős kávé a mellőle elmaradhatatlan cigaretta helyrebillenti az a letargikus kábaságot, amit az egyszerre túl sok és túl kevés alvás okoz.
Bár nem vagyok olyan friss és üde, mint amilyennek lennem kellene egy ilyen alvásmaraton után, mégis újult erővel vágok neki az éjszakai Los Angelesnek.
Nem áll szándékomban túlságosan szétcsapni magamat, így konszolidáltabb helyeket keresek.
A harmadik magát bárként aposztrofáló hely után eldöntöm, hogy hallgatok a korábbi pletykákra és meglátogatom a Lux nevű mulatót.
Ahogy átlépem a küszöböt és közbenézek megfogalmazódik a fejemben az elismerés.
Elsőre is könnyen leolvasható az ízlésesség a helyről, de van egy olyan érzésem, hogy a diszkréten sejtető berendezés, a lassan táncoló női testek sziluettjét mutató kijelzők árulkodnak arról igazán, hogy mik történhetnek itt, ha a hangulat a tetőpontjára hág.
Lesétálok a lépcsőn, ami a tánctérhez és az asztalokhoz vezet, majd a pulthoz érve kikérek magamnak egy whiskeyt.
Csak miután belekortyolok tudatosuk bennem, hogy ezt a szokást is attól az átokverte brit ficsúrtól tanultam el és pár undorodó pillantás után egyben lehajtom az italt és rendelek egy pohár vörösbort.
Meg is kezdeném a mai esti partner kiszemelését és becserkészését, de megszólal a tánctér végébe felállított zongora és minden szem a rajta játszó jóképű és nyurga férfira mered.
Az enyém is.
De nem a felharsanó dal kelti fel az érdeklődésemet. A férfiból nagyon erős nyers mágikus energia sugárzik, olyan, amit akár egy szimpla halandó is megérezne valamilyen formában.
A táncteret az ülőhelyektől elválasztó korlátnak dőlve, a boromat kortyolgatva figyelem ahogy játszik és próbálok rájönni, hogy kiféle-miféle lény lehet ez a férfi. Mert abban biztos vagyok nem emberrel van dolgom.

Heaven's a lie

Közös érdekek ️️️

A bor szárazan simogatja a torkom, amíg hallgatom az előadást.
Még mindig nem tudom megállapítani, hogy miféle teremtmény lehet ez a férfi, de a belőle sugárzó erő egyre fokozódik a dal minden egyes taktusával. Ez az előadás cseppet sem hasonlít azokra a kutyaugatásszerű punk bandákra, amire John elcipelt minket Zatannával annak idején.
A férfi fantasztikus, mélyről jövő átéléssel adja elő, ami tovább finomítja a dal és mélyebb értelmet ad a szövegének.
Mindezt olyan kifinomult és kimunkált énekhanggal, amiért egy sanzonénekes ölne és a lelkét is eladná.
Lenyelek egy újabb korty italt és eszembe jut egy új ötlet.
Nem kell hozzá túl sok dolog és könnyen ki is vitelezhető kis mágia.
- Indicium ostendit se imaginem falsam. - mormogom az orrom alá az igét, majd ráharapok az ajkam belső részére
Az a pár csepp vér ami kiserken, ennek hatására elkeveredik egy újabb korty borral, én pedig érzem, hogy a retinámat átjárja a mágia már ismerős ereje.
Pislogok kettőt, hogy a szemem hozzászokjon ahhoz a pár másodpercnyi igazlátáshoz, amit ez a kis trükk biztosít számomra és újra a zongoránál ülő férfira nézek.
Annyit megállapíthatok, hogy a ruházata igazi. A hófehér öltöny viselőjét addig a rövid ideig amíg látom próbálom minél alaposabban felmérni, de a rálátás miatt csak a fejét tudom alaposabban megnézni.
Teljesen nyúzott, tar koponyából száll a fülbemászó dallam, amin az eleven izmok csak úgy hullámzanak. A szemeit nem tudom alaposabban megfigyelni, de van egy olyan érzésem, hogy nem kerekek az íriszei.
Hirtelen teljesen a helyére kerül, hogy kinek a mulatójába kerültem. A Lux név, a dal szövege és a kirakós utolsó darabkájaként a bizarr kinézet.
Hallottam egy-két pletykát odalent az örökös kínzások közötti apró szünetekben, hogy a Nagyfőnök annyira elunta magát, hogy ellen ment az apjának és önhatalmúlag félbehagyta az idők végezetéig kiszabott büntetését.
Azt hiszem, hogy rokon lélekre akadtam rövidke új létem során. A kérdés csak az, hogy ő miként fog rám reagálni. Mert abban biztos vagyok, hogy könnyen kiszúr egy odalentről szökött lelket.
Annyit el kell ismerni, hogy a híréhez méltóan ért ahhoz, hogy feltüzelje a hangulatot.
Bár a dalt befejezte, de ezzel csak annyit ért el, hogy elszabadul az elnyomott vágy és a fülledt táncparketten szabadjára engedik magukat a vendégek olyan táncot lejtve, ami egy-két boszorkány orgiának is becsületére válna.
A tekintetemmel követem, ahogy óvatosan, mint egy sikamlós kígyó átszlalomozik a magából lassan kivetkőző tömegen.
Nem kell sokat várnom rá, hogy egy ital felmarkolása után hozzám lépjen és megszólítson.
- Puszta véletlen, semmi több. - mondom szárazon tökéletesen ellenpontozva a férfi csupa lélek stílusát - Csak egy italt akartam, meg esetleg egy partnert estére.
Lucifer kortyol egyet a whiskeyjéből és én is követem a példáját. A bor egy kicsit csípi az ajkamat, de ez a fájdalom cseppet sem az a fajta, amit nem tudok elviselni.
- Mindketten szökevények vagyunk. - mondom a férfinak - Bár más ligában játszunk, de egyikünk se akar visszamenni. Bár neked könnyebb elkerülni ezt, mint egy magamfajtának. A kérdés csupán az, hogy itt is ragaszkodsz-e annyira a rendhez, mint odalent, vagy az emberek világában már annyira nem érdekelnek az apád alkotta szabályok.
Talán kicsit túlságosan a szerencsémre bízom magamat, de azt hiszem jó oldalról közelítem meg a dolgokat.
Lehet, hogy már rendezte a viszonyát az apjával, de nem hiszem, hogy egy ilyen kozmikus jellegű családi összezörrenést el lehet simítani néhány szóval.
Lassú mozdulatokkal, a csuklómmal apró köröket leírva köröztetem a bort a poharam alján és várom, hogy miként reagál az előbb elhangzott mondatokra.

Heaven's a lie

Közös érdekek ️️️

Az Ördög angyali hangja és gyakorlott zongorajátéka pillanatok alatt megőrjíti a tömeget. Fülledt táncukat figyelve eszembe jutnak azok az idők, amikor New Yorkban még nekem is nagyon ment a szekér azzal a bárral, aminek a vendégköre a város misztikummal foglalkozó embereiből állt össze.
Más jellegű előadásokat szerveztem oda, sokkal inkább a szakmaiság volt az ami meghatározta az ottani szórakoztatást, de néha előfordult, hogy ehhez hasonló fékevesztett mulatozás a tört ki.
Főleg miután John beállított a szegecselt bőrkabátjával és a színpadias akcentusával.
Úgy tűnik, hogy a zongoránál ülő alak meghallja a fojtott hangon elmondott varázsigémet, de mintha nem zavarná, hogy egy pár pillanatra fellibben a szemem elől minden olyan varázslatos dolog, ami elfedi a szemem elől a valóságot.
Bár csak a férfit vizslatom meg, de biztos vagyok benne, hogy a hátam mögötti beülőkben és a pultnál még legalább egy démon biztos meghúzódik. Mazekinhez ötezer évente egyszer volt csak szerencsém, de akkor olyan ötletes kínzásokkal állt elő, ami előtt még szenvedő alanyként is muszáj voltam tisztelettel adózni.
Úgy tűnik, hogy a tömeget szórakoztató Ördög nagyon is jól érzi magát, miközben áthalad a táncparketten. Szinte lépten nyomon  megállítják az emberek és majdnem mindegyikőjükhöz van legalább egy kedves gesztusa.
Talán pont emitt nem kellene hinni annak a rosszul megírt PR-anyagnak, amit a keresztény egyházak előszeretettel használnak szent irományként. Túl egyoldalú képet fest le bizonyos szereplőkről, felnagyít bizonyos rossz tulajdonságokat és elfedi a még nagyobb jellemhibákat.
Lucifer végül kijut a tánctérről és cseppet sem lep meg, hogy egy pohár ital megszerzése után hozzám lép és szóba elegyedik velem.
Egy ilyen jellegű varázslat használata után a minimum, hogy utánajár ki az, aki vérmágiát használ a mulatójában.
- Mégis mit veszthetek? - húzódik hamiskás mosolyra a szám - Megölhetnél, de mindketten tudjuk, hogy túl sok időt nem töltenék odalent. Nem telne bele egy fél nap és máris újra a halandók közt járnék.
Láthatóan Lucifer élvezi azt a kis játékot, amibe belekezdett és nem is nagyon áll szándékomban elrontani a szórakozását. Bár egy újabb halálom esetén tényleg könnyebben jutnék vissza a következő alkalommal, de jobbnak látom, nem túlságosan provokálni őt. Némi kakaskodás belefér, de tudnom kell, hogy hol a határ.
- Jól esik, hogy ennyire törődsz velem. - kortyolok újabbat a fogyatkozó boromból miközben barátságosan rákacsintok - Esetleg tudnál is ajánlani valakit, akivel lehet is mit kezdeni?
Nem számítottam arra, hogy pont bele fogok futni ma este, de ha már így alakult, akkor jobb, ha nem a rossz oldaláról próbálom megfogni a dolgokat. Ilyenkor nem elvetendő ötlet az ego oldaláról megközelíteni a dolgot. Mindketten tudjuk, hogy jó az ízlése ha sekélyes testi örömökről van szó, így ilyen témában a véleménye betonstabil lábakon áll.
- Nem akarlak lelombozni, de nincs az a felsőbb hatalom, ami hajlandó lenne elfogadni egy ilyen felmondást. - halászom elő a zakóm zsebéből a cigitárcámat és Lucifer felé nyújtok egy szálat - Otthagytad a Poklot, mert megtehetted. Pont ahogy én is. De hozzád kevésbé mernek nyúlni, mint hozzám. Érthető okokból.
Lucifert elárulja a mimikája. Bár úgy mosolyog, hogy attól minden nő és férfi egyből levetkőzne előtte, a szemében látom, hogy egész szépen megfogalmaztam mi a közös bennünk. Ezzel is talán egy kicsit közelebb kerülnek egymáshoz az érdekeink.
Mindemellett azért kíváncsi lennék, hogy milyen rendszerességgel kell megküzdenie olyan angyalokkal, akik vissza akarják ráncigálni a Pokol trónjára.
- Megvannak rá a módszereim, hogy elkerüljem a figyelmüket. - nyújtom felé a meggyújtott öngyújtómat, ha elfogadja tőlem a cigaretát - De nyilvánvalóan figyelmetlen voltam, amikor megválasztottam a ma este meglátogatni kívánt mulatót.
Azt biztató, hogy leáll velem beszélgetni és ráncigáltat vissza egyből a helyemre. Még érhet ugyan meglepetés, de azt hiszem, hogy nem kell túlságosan tartanom attól, hogy tesz ellenem valamit.
- Szívességért? - emelkedik meg a a jobb szemöldököm kérdően - Hangozzon bármilyen hitetlenül, de véletlenül jöttem pont ide. De ha már ennyire nagylelkű hangulatodban talállak, akkor érdemes lenne beszélni arról, hogy mit tehetünk egymásért. Biztos van egy-két olyan kényes ügyleted, amiben jól jönne egy magamfajta mágus segítsége. A  felém tanúsított semlegességedért és egy kis apróságért cserébe rendelkezésedre állok.
A tekintetemmel nem eresztem Lucifer szemeit és én is közelebb hajolok hozzá. Távolról úgy tűnhetne az embereknek, hogy egész intim kapcsolat fűz minket egymáshoz, pedig elég távol állunk még attól.
De ki tudja...

Heaven's a lie

Közös érdekek ️️️

Lucifer le sem tagadhatná, hogy élvezi a rá irányuló figyelmet és rivaldafényt. Az emberekét legalábbis biztos.
Nem produkálná magát olyan magánszámokkal, mint amilyen az előbbi zongorarevű volt, ha nem így lenne.
Talán egy kicsit túlságosan is pimasz és hivalkodó volt olyan nyíltan provokálni, hogy vérmágiához folyamodva kémleljem ki a valós alakját, de érdemes volt kockáztatni.
Talán a rizikó vállalás és a helyzetekből adódó lehetőségek kihasználása volt az két hasznos dolog, amit attól a szőke svindlertől eltanultam és ha jól keverem lapjaimat, akkor pont ez kép készség fog néhány lépéssel közelebb juttatni ahhoz, hogy kiteljesítsem a bosszúmat rajta.
Úgy érzem a Pokol volt ura is értékelné ezt a fanyar iróniát, ha tisztában lenne a helyzettel.
- A halál csak az igazán nagy szívás kezdete. - kortyolok bele újból az italomba - Elsőre több mint huszonegyezer évembe tellett visszatérni belőle. Legközelebb már a töredékére sem lesz szükségem ennek az időnek.
Lehet fellengzősnek és nagypofájúnak hathat amit mondok, de nem véletlenül született meg a mondás, hogy az első sárkány leölése a legnehezebb feladat.
Olyan tettet vittem véghez, amivel csak kevesen büszkélkedhetnek el és meg is tudnám ismételni, ha nagyon rá lennék kényszerítve.
Persze a sitted előző góréjának eldicsekedni vele nem biztos a legjobb ötlet, de nem hiszem, hogy rám szabadítaná a foglárokat, ha már önkényesen otthagyta a munkahelyét.
- ...meg kellene, hogy ölj? - folytatom a félbemaradt mondatát egy kihívó mosollyal - Láttam már ennél rútabb dolgokat, míg Apád wellness-szállójának vendégszeretetét élveztem. Hidd el nem emiatt kapnék szívrohamot.
Tisztában vagyok vele, hogy mennyire veszélyes játékba keveredtem, amikor ilyen szemtelenül próbálgatom az esélyeimet magánál a nagy patásnál, de ha nem egy újból feltöltött homokórát fogyasztanék, akkor azt mondanám, hogy egyszer élünk.
Számomra nagyobb értékkel bírna, ha nem csak a szakmai érdeklődését kelteném fel ez tény, de ha már üzletelni akarok vele miért ne köthetném össze a kellemeset a hasznossal?
Nem szokásom túlértékelni semmilyen gesztust, így nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget annak, hogy elfogadta a cigarettát. Bár kétségtelen, hogy sugall valami bizalomszerűséget, hogy ez megtörtént, de szándékosan nem látok bele többet a dologba. A jóindulat apró kis szikrája, semmi több.
Figyelem minden rezdülését, ahogy folytatom neki a mondandómat.
Nagyon jól uralkodik minden apró kis rezdülésén és végig sikerül fenntartania a bohém bártulajdonos látszatát, így már-már el is hiszem, hogy nem pengetek könnyen elpattanó húrokat.
Ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogy a gondolataim lassan, de biztosan beeszik magukat a bőre alá.
Hívjuk megérzésnek a dolgot, de a legendás igazmondása ellenére is nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy a lelke mélyén ne aggódna egy hangyányit amiatt, hogy mikor jelenik meg valamelyik testvére, hogy ellása a baját és visszavigye a Pokolba.
- Nem bajt keverni jöttem ide. - eresztek el egy kisebb füstfelhőt Lucifer irányába - Bár nem is számítottam arra, hogy veled futok itt össze. Határozottan feldobta az estémet, hogy élvezhetem a társaságodat.
Úgy tűnik Lucifer is kezd kissé feloldódni, legalábbis elég kedélyesen fogadja a szavaimat és barátságosan helyreigazítja mind a gondolataimat, mind az makacsul elkóborgó zakómat.
Ha nem terelődött volna ennyire a szakmai és üzleté témákra a dolog, még talán meghittnek is mondanám azt a fajta lágy óvatosságot, ahogy a ruhámat igazgatja.
- Ezt úgy mondod, mintha egy kezdő goeta lennék. - somolygok sokat sejtetően - Pont azért kellett megszöknöm a bájos kis hotelszobámból, mert meg kellett fizetnem az árát annak, hogy valaki olyanban bíztam meg, akinek ez semmit se jelentett. Keserves lecke volt, annyi már biztos.
Újabb korty ital és egy újabb slukk dohány.
- De ha ennyire ragaszkodsz az általad kedvelt üzletmenethez, akkor játsszunk a te szabályaid szerint. - nézek bele a szemébe - Biztos ismerősen cseng neked az a név, hogy John Constantine. Túl sokan kerültem már a kínzómestereid kezei alá csak azért, hogy ő ne essen áldozatul valami démoni átoknak, vagy elszabaduló ördögfajzatnak. Szeretnék pontot tenni az életére és van egy olyan érzésem, hogy te be tudsz mutatni néhány olyan embernek, akik segítséget tudnának nyújtani nekem abban, hogy véget vessek ennek a megátalkodott brit jó szerencséjének. Ha ezt tudod nekem biztosítani, akkor áll az alku.


Heaven's a lie

Közös érdekek ️️️

Ha valaki azt mondaná, hogy szeretek játszani a tűzzel, akkor csak megvonnám a vállamat és talán helyeslően bólogatnék is hozzá.
A ma esti véletlenszerű találkozás is pont ezt bizonyítja.
Alig néhány napja élvezem újból az emberi létet, de valami különös oknál fogva egyből egykori börtönöm egykori igazgatójával futottam össze.
Lehetne mondani, hogy csupán véletlen egybeesés, de nem ámítom magam ilyen feltevésekkel.
Hinni és tudni két külön dolog, de ez a különbség jelen pillanatban nem sokat változtat azon a tényen, hogy egy bukott angyallal beszélgetek. Talán valaki így írta át a valószínűségeket, talán már eleve így volt elrendelve az idők kezdete óta.
Nem tudom mire számított, amikor a nevemen szólít. Különösebben nem lep meg, hogy tudja a nevemet, így még csak a tekintetemen sem látni semmi zavartságot, vagy a nyugalom pillanatnyi kihagyását.
Az érintése azonban már olyan dolog, amit nem tudok ilyen érzelemmentesen lereagálni.
Az arcom kellemetlen fintorba rándul, ahogy megérzem a vállamon a hőt, de összekaparok annyi önuralmat, hogy ne törjön fel egy fájdalmas nyögés az ajkaim közül.
- Nyitott lennék más szempontokra, de be kell lásd, húszezer évet úgy végigszenvedni, hogy az általad leggyűlöltebb embert kell eljátszanod, igencsak bekorlátozza azt, hogy mit tart az ember a kín és szenvedés nonpluszultrájának. - mondom nyugodtan visszanyerve a kompozíciómat
Nem tudom nem észrevenni Lucifer hangjában azt alig fellelhető, elrévedő tónust, ahogy beszél. Mintha a szavai csak félig szólnának nekem.
- Ez is csak annak a bizonyítéka, hogy apád csak egy irányításmániás seggfej. - parázslik fel a cigarettám vége, ahogy szippantok egyet az égő dohányrúdból - Szerintem kevés az emberi fantázia ahhoz, hogy felfogja mi történhet az angyalokkal, ha éppen úgy találja gondolni, hogy nem tűri a szabad akaratot és az ellentmondást.
Be kell valljam, hogy simogatja az önérzetem Lucifer elismerése, bár érzem, hogy nem e mögött azért valami más is meghúzódhat.
Mindenesetre én is megemelem a poharam, majd kiiszom belőle a maradék italomat.
- A dac és a bosszúvágy igen erőteljes hajtóerők. - mondom könnyedén és magamban konstatálom, hogy kicsit kezd oldódni az a kimértség, amivel általában viseltetni szoktam a szaktársak felé - Egyesek szerencsétlenségére elég sokat halmoztam magamnak, mióta utoljára jártam a Földön.
A hozzánk lépő pincérnő új itallal szolgál ki, én pedig nem túl kihívóan viszonzom a mosolyát.
Lucifer megjegyzésére már-már kivillannak a fogaim a pengevékony ajkaim közül.
- Csak nem ünnepelsz valamit? - kérdezem, miközben laza csukómozdulatokkal forgatom a poharat a kezem között - Szabadkoznék, hogy nem kellene ennyire jól tartanod, de akkor az álszentség bűnébe esnék.
Luciferről a lehető legtorzabb kép él az emberekben hála az apja elvakult hívei által összeplagizált és felettébb rosszul megírt mesekönyvnek hála. Talán ő is elhiszi, hogy az emberek többsége beveszi azt a sok baromságot, amit róla terjesztenek, bármennyire is mutatna ez igen elszomorító képet a bolygó összintellektusáról. De akiben van egy kis józan és, vagy konyít egy hangyányit a viselkedéstudományhoz, az már sokkal másabb mikroszkópon keresztül nézi azt, amit a Bibliában leírtak.
- Freud számára egy aranybánya lehettél volna, bár biztos vagyok benne, hogy csak projektálásnak hitte volna a démonok teremtéstörténetét. - tartom az orrom alá a poharamat, hogy megszagoljam az italt
Az eredeti gazdája híres volt az italok terén tanúsított jó ízléséről és nagyon csalódnék, ha Lucifert valami olcsó zugfőzde lőréjével próbálta volna megtisztelni.
- Csak megerősíteni tudom magamat. - kortyolok óvatosan az italból - Nem bajt keverni jöttem ide, főleg nem úgy, hogy tudom ki-é a hely.
Lucifer arcának hirtelen megkomolyodása elég baljóslatú, de nem az előzményeket tekintve nem elég ahhoz, hogy kibillentsen az egyensúlyomból. Túl sokat és túl sokszor láttam már olyan dolgokat, amikhez képest az Ördög mosolyának hirtelen lefagyása csokireszeléknek tűnhet egy tortán.
- Csupán kapok a kínálkozó alkalmon. - jelenik meg egy halovány mosoly az arcomon - A te jóindulatod egy igen értékes kincs. Még úgy is, hogy önként lemondtál a Pokolról. Ostoba lennék kockáztatni olyan dolgokkal, mint néhány lényegtelen hazugság.
Lucifer számára igencsak érdekes lehet, amit tőlem hall és a társalgásunk alatt fokozatosan gyűlő vonzásszerű feszültséget csak tovább fokozza azzal, hogy az arcomba fújja a cigarettája füstjét és szándékolt kimértséggel igazgatja a ruhámat.
Nem tagadom, hogy ha kevésbé zsúfolt helyen lennék, akkor talán próbálkoznék valami sokkal merészebbel, de így csak biztatóan somolygok rá.
- Akkor csak gondolj bele, hogy milyen érzés lehet több évezreden keresztül úgy létezni, hogy az árulód nevét kell viselned. - nézek a szemébe, miközben a zakón gallérját igazgatja - Még az is megfordulhatna egy gyanakvóbb ember fejében, hogy szándékosan kondicionáltak arra, hogy ennyire gyűlöljem Constantinet.
Persze most csak incselkedek vele, de tudom, hogy nem egy démonnak fáj a foga John whiskeyáztatta lélekcsökevényére, így cseppet sem lepődnék meg, ha valamelyik szarvas szépfiú így próbált volna egy kis előnyt kovácsolni magának.
Megragadom a felém nyújtott kezet és határozottan megrázom.
- Gondolom te tudsz felvilágosítást adni, hogy merre járkálhat a mi önjelölt rocksztárunk? Azt a pletykát hallottam, hogy benyújtottad a személyes igényedet a lelkére.

Heaven's a lie

Közös érdekek ️️️

Bárki is találta ki, hogy az ördög soha sem alszik, biztosan csak áttételesen értelmezte a kijelentését és arra akart utalni, hogy mindig észnél kell lennie az embernek.
Legalábbis Lucifer inkább megerősítése, mint cáfolata ennek a mondásnak és sugárzik belőle az a fékezhetetlen energia, amivel csak egy (volt) mennyei lény rendelkezhet.
Hirdetőtáblára való mosolyát, mintha csak nekem tartogatná, de láthatólag nem éri meglepetésként, hogy még a szemöldököm sem emelkedik meg, amikor a nevemen szólít.
A hidegvérem legalább annyira legendás volt annak idején, mint amennyire John ezen képességét tartják megingathatatlannak. Persze egymás volt szeretőiként tudjuk, hogy ennek az adottságnak a jó része inkább színészi képesség, mintsem a helyzet irányításának biztos tudata, mégis ez a szakmai trükk sikeresen meg tudja téveszteni...
Nos szinte majdnem mindenkit.
Ami az érintését illeti.
Rég látott vendégként fogadom a borzongást az ujjai nyomán, bár valahol keserédes az élmény, mert eszembe jut, hogy ki váltott ki belőlem ilyen izgalmat legutóbb és milyen rosszul jártam azzal, hogy engedtem azoknak a vágyaknak.
Ott lappang az elmém egyik nagyon eldugott zugában a feltételezés ami azt mondatja velem, hogy Lucifer előrelátás, szakmai etikája és következetessége nem engedi meg neki az üzletfelekkel folytatott egyéb irányú incselkedést. Emiatt pedig külön észnél kell lennem.
Bár nem az a gonosz démon, aminek a Biblia beállítja, de azt el kell ismerni, hogy nagyon jól érti az emberi lelkeket és könnyen ki tudja puhatolni, hogy kit mivel lehet a saját akarata szerinti cselekvésre ösztökélni.
- Talán nem csak egy bizonyos Nevető mágus kapcsán kellene ápolni a kapcsolatunk. - szippantok egy újabb leheletnyi nikotinos kátrányfüstöt - Úgy látom van néhány olyan kozmikus dolog, ami miatt kérdőre lehetne vonni ő tökéletességét.
Az igazságérzet egy különös dolog és ha jól sejtem, akkor Luciferé is legalább annyira sértett, mint az enyém. Mindkettőnk alatt más vágta a fát, de az ő esetében semmiképp nem mondhatjuk, hogy csupán üres önsajnáltatás a világ igazságtalansága felett érzett keserűség. Nagyon is közeli kapcsolatban áll azzal, akit a hívei próbálnak tökéletesnek hazudni.
Nem hiszem, hogy ne fordult meg volna már a fejében, hogy jóvá tegye a családja hibáit és kijavítsa a világ gondjait.
A jelenlegi körülményei között persze nem kell attól tartani, hogy komolyabban is el fog gondolkozni ezen az eshetőségen, de talán néhány jókor elejtett szó elég lesz ahhoz, hogy a vállára ülő irodalmi mása addig sutyorogjon a fülébe, amíg meg nem erősödik benne a gondolat, hogy az ő uralma alatt nem fordulnának elő ilyen igazságtalanságok.
Az omnipotencia miatt meg nem biztos, hogy aggódnia kellene. Hazudtak már másról is az apja túlértékel fan clubjai.
- Hiányzik odalent az üzleti jellegű gondolkodás és a munka hatékonyságának ellenőrzése. - helyeslem Lucifer szavait - Kíváncsi vagyok, hogy módosítottak-e egyáltalán az elbírálás szabályain a teremtés kezdete óta.
A szabad akarattal kapcsolatos megjegyzése egy halovány mosolyt fakaszt az arcomra.
- Mi pedig nem vagyunk rendesen élni a választás lehetőségével, hogy aztán ráfogjuk az apád akaratára a sikertelenségünket. - somolygok egy kis szarkazmussal a hangomban -De azt hiszem, hogy bennetek is megvan ez a képesség, csak sokat kell dolgozni azon, hogy előbújjon. Másképp nem mertél volna olyat kérdezni az apádtól, amit ő nyílt lázadásnak vesz és a bűnös lelkek örökös kínzásával büntet.
Van abban valami jelzővel nehezen illethető báj, ahogy én, a pokol szökevénye, a börtönöm egykori igazgatójával beszélgetve italozok annak Földi lakában, miközben eszmecserét folytatunk a kozmosz működéséről. Teljes szívből nem mondanám ironikusnak, de azért valami nagyon fanyar humort könnyedén fel tudok fedezni ebben a helyzetben.
- Mégis mi ez, ha nem egy jól fejlett szabad akarat? - kérdezem Lucifertől miközben elismerőleg emelem meg a poharam
Ez egyszerre szól a neki és az általa ajándékozott minőségi italnak is.
Ha nem Luciferről beszélnénk, a bohóságot és hedonizmust afféle megkerülési metódusnak vélném, amivel a legtöbb ember próbálná elfeledtetni magával azokat a dolgokat, amik a lelkét eszik. De az új üzlettársam esetében ez nem egy színjáték. Több ezer évig csak a munka tette ki az életét. Nincs az a mennyiségű szórakozás és vakáció, ami elég lenne egy ilyen hosszú műszak kipihenésére.
A Freud-dal kapcsolatos történetére önkéntelenül is hangosan felnevetek. Valahogy nem esik nehezemre elképzelni, ahogy egy olyan megrögzött perverz, mint Dr. Sigmund próbál abban a szimbólumrendszerben gondolkodni, amit szerinte Lucifer felállított.
- Egyszer-kétszer ő is felbukkant azokban a víziókban, amiben az a megszégyenítés jutott osztályrészemül, hogy Constantinet kellett játszanom. - fürkészem Lucifer tekintetét - Ha csak tized akkora barom volt, mint a valóságban, akkor nagyon remélem, hogy most legalább olyan perverz nagybácsik szórakoztatják, mint amilyen ő volt.
Kihallik valami rossz emlék is Lucifer szavaiból, ami a doktorral kapcsolatos, de ha valaki, akkor pont nem Lucifer az, aki nem törleszt egy ilyen sok fejfájást okozó alaknak, akár az evilági, akár a másvilági adósságrendezésről van szó.
Valahogy nem lep meg, hogy a pszichológia tudományának többi képviselője is nemes egyszerűséggel tévképzetesnek nézte ezt a jóképű ördögöt. A tudományos szkepticizmus mindig is egyoldalúan szemlélte a világ megismerhetőségét és ez a mentalitás csak egyre jobban fokozódott a pszicho-analízis elterjedésével. Az olyan embereket mint Alister Crowley meg mindenki valami nagyon ezoterikus sarlantánnak nézte.
- Igyunk a tudósokra és az anyagból álló világról alkotott elképzelésükre. - emelem újra tósztra a poharam, bár a hangomból kihallható, hogy nem inkább a gúny dominálja szavaimat, nem az elismerés
Lucifer szavai az apja égi szemmel mért legutóbbi ellene elkövetett húzásáról még inkább megerősítenek abban a hitemben, hogy érdemes lenne átgondolni azt, mivel lehetne kijavítani ennek a hibás világnak a működését. Illetve, hogy ki tudná ezt véghez vinni.
Talán mégis igaz a mondás, hogy az ördög tényleg nem alszik. De néha azért egykét jókor elmondott szóra neki is szüksége lehet.
- Le merném fogadni, hogy az öreged és a suttyó brit igencsak jól kijönnének egymással.- eresztek egy újabb higanyszínű felhőt a levegőbe - Az önzés és mások kihasználása már egy olyan közös vonásuk amiről évezredeket tudnának beszélni egymással.
Nem tagadom, hogy még mindig érzem a feszültséget, ahogy Lucifer enyhe játékossággal direkt elnyújtja azt az időt, amit a ruhám ráncainak rendbeszedésére használ. Nem hiszem, hogy túlságosan titkot akar csinálni abból, hogy játszik egy kicsit az idegeimmel, sőt még valahol élvezi is a mókát. Elvégre a tiltott gyümölcsöt kívánja mindenki a leginkább.
Ezt ő tudja a legjobban.
- Kissé talán túl drasztikus megoldást választott. - varázsolok elő egy újabb dohányrudat és Lucifer felé nyújtom miután végzett a ruhám mesteri szintű rendbeszedésével - De Johnra jellemző ez a fajta hanyagság. Semmi se szent neki, ha a saját életét kell védenie.
Nem hökkent meg, hogy képes lenne a mágia egy olyan élő relikviáját is feláldozni, mint a Rejtélyek Háza. Az elmúlt húsz évben szemmel láthatóan nem fogott rajta az élet által feladott lecke. Ennek nem csak én vagyok ékes bizonyítéka, hanem az a lányka is, aki a Pokolban senyved az ő fékezhetetlen nagyképűsége miatt.
- Ezek szerint velem is nagyon jól elszórakoztál volna odalent az első ötezer év után. - jegyzem meg nem kevés öniróniával a hangomban
Tudom, hogy már az első életemben sem voltam egy ma született bárány, amin a Pokolban eltöltött időm sem javított túl sokat.
Tudom, hogy hova fogok kerülni, ha újra feldobom a pacskert.
Pont emiatt lenne jó kapcsolatot ápolni valakivel, akit tisztelnek odalent...

Heaven's a lie

Közös érdekek ️️️

Valahol a lelkem legmélyén úgy érzem, hogy valaki derűsen gúnyos mosollyal szemléli a ma esti események alakulását.
Mennyi annak a százalékos esélye, hogy egy olyan ember, aki nagy nehezen kiverekedte magát a Pokolból éppen egy olyan bárba fut be, amit az a személy vezet, aki több évezreden át igazgatta a világmindenség legnagyobb és legkomplexebb börtönét.
Hacsak valaki direkt nem tervezte így a dolgokat, akkor ilyen soha nem történik meg.
Nem tudom, hogy a Teremtő, vagy valamelyik más nagy hatalmú lény kuszálta-e össze ennyire a sorsok fonalát, de az elmém gyanakvóbb oldala kezdi elfogadni a tényt, hogy ez a találkozás cseppet sem a véletlen műve.
Lucifer kérdése egy igen érdekes folyamatot indít be a lelkemben. Elsőre szinte gondolkodás nélkül szóra nyílik a szám, hogy kijelentsem minden vágyam, hogy John Constantine legalább annyira szenvedjen mint én tettem azt a Pokolban, de hirtelen feltör az elmémből a jellemem legalapvetőbb vonása, a tudásvágy is, ami pedig egyenlő erővel követeli magának azt az előjogot, ami a legfontosabb vágyamat illeti.
Kívülről úgy tűnhet, mintha meghökkennék a kérdésen, amiért pár másodpercig hápogok, mint egy fuldokló kacsa. Lucifer talán meg is érzi, hogy két erős vágy tusakodik bennem és emiatt nem tudok egyből válaszolni arra varázslatszerű szuggeszióval átszőtt kérdésre, amit úgy tett fel nekem, mintha két rég látott országos cimbora beszélgetne egymással.
- Szeretnék a legnagyobb tudású varázsló lenni és legalább annyi kínt és keserűséget akasztani Constantine nyakába a kezem általi halála előtt, amennyit ő okozott nekem. - jut végre elhatározásra az elmém miután megtalálta a megfelelő sorrendet
Valahol a tudatom legmélyén érzem a késztetést, hogy megtaláljam a módot, amivel legközelebb egy ilyen kérdésnek ellent tudjak állni. Megeshet, hogy nekem kell felfedezni a varázslatot, ami ehhez szükséges, de ez egyáltalán nem zavar. Inkább kihívásként tekintek rá.
Mennyivel egyszerűbb ráfogni Isten akaratára egy rosszul alakult helyzetet, mint vállalni a felelősséget a hibás döntéseinkért? - osztom meg Luciferrel azokat a következtetéseket, amiket sikerült levonnom a nagyvállalati munkamódszerekről - Bárhogy is nézem az Apád egyszerre áldott és átkozott meg minket a szabad akarattal, amivel a követői rendszeresen vissza is élnek, arra hivatkozva, hogy az őket ért kudarc vagy csapás csak a nagy mennyei terv része. Szerintem elég ironikus, hogy egy ilyen ajándékot arra használnak fel az emberek, hogy áthárítsák valakire a saját jellemgyengeségük következményeit.
A bürkorácia szimbóluma ellen való ellenérzéseit abszolút megértem. A sok kiskapu és buktató nem titkoltan azért lett kitalálva, hogy megnehezítse bárki dolgát és növelje a foglalkoztatottságot, így le sem lehetne tagadni, hogy egy önmagáért létező eszközről beszélünk.
- Nem csak te szereted az egyszerű és átlátható dolgokat. - nyugtázom a kijelentését miközben rezzenéstelen arccal nézem, ahogy kiveszi a kezemből a cigarettát, hogy elszívhassa az utolsó slukkot
- És komolyan csodálkozik azon, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen értelmezzük a tanításait? - bazsalygok Lucifer szavain, amiken könnyedségük ellenére is érezni, hogy mennyi megvetés bújik meg mögöttük - Felettébb ironikus, hogy az univerzum legtökéletesebbnek hitt lényének kommunikációs tréningre van szüksége.
Ez a gondolatom a biblia által hirdetett "szerető apa" szerepkörében értelmezve áll helyt csak. Ha egy labilis katonai vezetőként értelmezzük Isten kozmoszban betöltött szerepét, máris új értelmet nyer ez a fajta viselkedés.
- Akár ez is megeshet. Az ellenerő hiánya gyors út az elkényelmesedéshez. - válaszolok majdnem hanyagul a feltett kérdésre - A Mein Kampf óta meg azt is tudjuk, hogy a közös ellenség kijelölése az egyik legnagyobb összetartó erő, amivel nagy tömeget össze lehet fogni.
Lucifer ismét merészségről téve tanúbizonyságot belenyúl a zakózsebemben kihalássza belőle a cigis dobozt és a belőle kivett dohányrudat mesterkélt lassúsággal illeszti az ajkaim közé, mintha az elmúlt percekben nem csak a szakmai dolgok miatt lett volna némi nehezen definiálható feszültség kettőnk között.
A saját akaratával való tűzgyújtást mindenki más felfogná kérkedésnek, de én inkább a bizalom jeleként értelmezem.
A Freuddal kapcsolatos válaszát olyan arckifejezéssel közli velem, mintha egy darkweben gubbasztó, erkölcstelen pszichopata mesélné egy másiknak, hogy milyen dolgokat látott egy vörös szobás közvetítésen. Tekintve, hogy egyikünk sem része a mundán világnak, az ilyen jellegű megnyilvánulások nem nevezhetőek kirívónak, vagy elítélendőnek. Láttunk már sokkal rosszabbakat is.
- Az ő keze is csak maga felé hajlik és mindig lesz egy jó indoka, hogy ő miért csinálhat olyat, amit mások nem. - nyugtázom az Isten gerinclágyulásával kapcsolatos megjegyzését - A felelősség számára is olyan ismeretlen dolog, mint a híveinek.
Ha a kósza pletykák igazak, akkor John kihamiskártyázta magának annak a háznak a tulajdonjogát és ezzel egy igen erős mágikus építményre tett szert.
- Túl sok konkrétumot én sem tudnék felsorolni vele kapcsolatban, de sok meg nem erősített legendába futottam már bele. - szippantok egyet a cigiből, miközben Lucifer mellé támaszkodok a korlátra - Állítólag Káin volt az őrzője John előtt. A fizikai valóság és az álom síkján is létezik és önálló tudattal bír, de szüksége van egy gondviselőre. A téridő számára nem akadály és hiába jelenik meg egy ódon kúria képében, a belsejét bármikor képes újra elrendezni.
Arra nem számítottam, hogy Lucifer ennyire nyíltan teszi szóvá, hogy mennyire felkorbácsolta az érdeklődését ez a társalgás és szerény személyem. Főleg, hogy úgy vettem ki a szavaiból, hogy mindketten azon a véleményen vagyunk, hogy nem kell keverni a munkát az élvezettel.
- Pedig már azt hittem, hogy ha kölcsönösen teljesítettük a megállapodásunkat, akkor már nem fog visszatartani minket az üzlet és a hálószoba közötti kerítés. - slukkolok még egyet a lassan ölő méregből egy kis játszott csalódottsággal a hangomban
A társalgásunkba becsatlakozik egy igen szép arányokkal megáldott szőke hölgyemény is. Lucifer hozzá intézett szavaiból derül ki, hogy ő is egy bukott angyal, ráadásul az arcpirítóan buja fajtából.
Ami még meglepőbb, hogy a klub tulajdonosa gyorsan össze is boronál a lánnyal, ami ellen semmilyen kifogásom nincs.
- Cseppet sem. - mosolygok a lányra, aki kacéran méreget engem, kevés mozgásteret hagyva a fantáziámnak arról, hogy mi vár kettőnkre, ha kettesben maradunk
A kezem nyújtom Lucifernek. Nem csak elköszönésképp, hanem tiszteletem jeléül is.
A lány úgy bújik hozzám, mintha ezer éve szeretők lennénk és szelíden elkezd terelni a lift felé, miközben a keze nem egyszer kalandozik a derekamnál alacsonyabban lévő helyekre.
Hogy is tartja a mondás?
Vigyáz az Ördög az övéire.

Heaven's a lie