Play Dirty ~⛤~ Astra & Axton

Astra & Axton

Szenvtelenül magas, platformos tűsarkakon érkezem az Ördög bárjába egy kellemes, nyár végi estén. Meg akartam nézni magamnak. Noha, nem csupán a szórakozóhelyet, de a fickót is. És itt nem Luciferre gondolok, a Pokolban őt láthattam eleget, míg rá nem unt a királyságára és le nem lépett, ide, az ironikus módon, Angyalok városának nevezett gyehennába. Nem, engem most valaki egészen más érdekel. Megállok a karzaton, hogy körbe pásztázzam a révületben vonagló, hömpölygő emberáradatot. Kissé meglep, amit látok, de csupán az első pillanatban - alig akad ugyanis boszorkány, démon vagy féllény a társaságban. Ennek tényét annak a számlájára írom, mi szerint ennyire megelégelte a házigazda a pokolfajzatok és akasztófavirágok társaságát. Nem időzöm sokat a szemlével, csak hamar kiszúrom ugyanis a kurafit, akit keresek. Nergal ugyan egyelőre nem tartja említésre méltónak, nekem azonban szemet szúr a kis "tevékenysége", apucit illetően. Feltöltöm hát bájos mosolyomat és megindulok a lépcsőn lefelé, egyenesen a bárpult felé. Kecsesen haladok a kiszemeltem felé, tudomást sem véve a lépteimet övező tekintetekről, melyeket már régen megszoktam. Merész, feszülő latex ruhát viselek, amit a hölgyek többsége legfeljebb a hálószobába venne fel vagy ott sem, míg ez a ma esti darab nálam a visszafogottabb ruhakölteményekhez tartozik. Szívesen kínzom a környezetemet ilyesforma is. Ahogy oda érek, a férfi mellett foglalok helyet, felülve a bárszékre, finoman akasztva be cipőm pokoli sarkát a szék gyűrűjébe. Jelzek a baristának, Mazikeen-nek, a Sátán házőrzőjének, hogy szeretnék rendelni. A nő, aki nem mellesleg Lilith első szülöttje a démoni ivadékok közül, hetykén sétál oda hozzám, mire én annyit mondok:
- Ugyan azt, mint amit ő iszik.
Bökök fejemmel a celestim felé, egy érzéki mozdulattal dobva hátra előre törő, éjfekete hajfürtjeimet, melyek kibontva bomlanak hátamra. Nem pillantok Mr. Darwin-ra, legalább is egyelőre.
Music ️️️Outfit

To: Astra Logue @

Érzelmektől mentes íriszekkel bámulom az alkoholos üvegek tömkelegét a bárpult mögött, midőn fel-alá mászkál a pultos; tettre készen állva mindenki rendelkezésére. Nem zavartatva önmagam gyújtok rá egy szál drága minőségű cigarettára, s amennyiben rám szólnának, nos hetykén vállat vonok. Kicsit sem érdekelnek a formális szabályok, jelenleg sokkal nagyobb gondom is akad az illemekkel ellentétben. Élvezettel tüdőzöm le a nikotint, majdan leöblítem egy kortynyi whisky-vel. Magam elé révedek, ezáltal kételyek ezreivel nézve szembe. Kezdjük a könyvvel, amit sikerült ugyan bezsebelnem, azonban apám kezeibe nem adtam oda, aztán folytassuk ott, hogy nem szereztem meg neki a nefilimet, ugyanis tudniillő könnyedséggel elengedtem a kelepcéjéből, ezek után meg... Tippelj, kérlek, hármat! Oh, ugyan, gyerünk már! Egy: minden létező emberét rám állította annak érdekében, miként tökéletesen megfigyeljenek. Kettő: elvesztettem a bizalmát, holott elmagyaráztam neki mindent hitelesen. Három: úgy is meghal, szóval... hiába nyafog itt nekem arról, miként nem szabad jónak lenni. Az elmei jellegből kizökkenve, fordulok a tömeg felé, akiktől hányingerem támad. Az egyik sarkon elcsattan egy pofon, mert valaki mást bámult a pasi, míg a másik végletben meg romantikától fűtve táncol egy ifjú pár. Unalmas kis emberi teremtmények, könyvelem el, miközben Mazikeen-nel találom újfent szemközt magam. Egy nagyon mélyen lévő pontban még a hideg is kiráz a nő lényétől, ami köszönhető az apám származásának, révén, mivel ő maga is egy alávaló pokolfajzat. Legalább égne el örökre és válna egyúttal hamuvá. Szívesen összesöpörném a maradandó jelenlétét a padlóról, nem beszélve arról a mámorról, ami a halála tényével járna. Anélkül, miként azt kérném: újra tölti a poharamat és én ismételten egy jókora borravalóval jutalmazom meg a démont. Számomra igencsak fontos a kiemelt bánásmód a kiszolgálás fejében, így nem panaszkodhat amiatt, mert nem becsülöm meg kellően a munkáját, s azért sem szólhat, mert dohányzom. Vagy legalábbis szeretném azt hinni, miszerint szabadon rendelkezhetek az önjoggal.
A whisky szinte kaparja a torkomat, ahogy egyszerre megiszom az egészet és igen, jól sejthetően jön az újabb kör. Az a fránya nagy helyzet, hogy a celestim-ek átkaként lehetetlenség a részegség, ellenben, ha meginnám az összes alkoholt, akkor talán elérném a kívánt óhajom. Egy sóhajt hallatok, miközben megnyalom az ajkaimat. Még egy utolsó slukk és máris elnyomhatom az elszívott bagót. Percek telnek el, míg a pulton támaszkodva figyelem az aranysárgás nedűt, amelyet finoman lötykölni kezdek a pohárba. Kósza, elillanó játszma ez csupán, melynek semmi értelme, s mégis időt töltök vele, mintha számomra egy egetrengetően fontos momentum lenne. Egy mellettem felcsendülő női hangra leszek figyelmes; félszegen nézek oda, majd vissza az üvegpohárra, amely ékesen csillog a fényjáték nyomán. Halvány mosoly fut át az arcomon, majd' féloldalasan a nő irányába mozdítom a testemet, míg a bal karommal szimplán megtámaszkodom a pult felületén.
- Tegyél neki hozzá jeget! - Kirívóan pillantok előbb a mellém szegődő hölgyeményre, s utólagosan már Mazikeen-re, akinek ismételten bőséges jutalom ütheti a markát. - Érdekes tény, de egyáltalán nem rémlik az, miszerint ismernélek! - Jegyzem meg csak úgy, mindenféle következmény nélkül. - Meg tudod, annyi hely volt még a pult előtt... miért is vagy itt, öhm... mellettem? - Szemöldököm szinte alig mozdul a kérdésből kifolyólag, ellenben az írisztükreim olyan ridegek, mint a teljes valóm árnyalata. Sötét szemek, sötét hajzuhatag, sötét ruhadarabok, s ha tippelnem kellene, akkor nem hiszem, miként ezen tények összessége ragadta volna magával a nő figyelmét. Apropó, nem ember, ám nem is démon... és mégis olyan érzést áraszt a jelenléte, mintha félni kellene tőle, azonban nem nekem; rám az ily' hatás gyakorlása érvénytelen jellegkör.

Astra & Axton

Mohón és kérlelhetetlenül száll a hamuszürke dohányfüst a LUX mennyezetéig, s ennek ténye mit sem érdekli az önkívületben vonagló kárhozottakat, akik az Ördög éjszakai klubjában járják a danse macabre-t. Dohányzó bár ez, a Sátán felségterülete, aki maga is él hasonló élvezeti cikkekkel - bár számára mindezt túlzás volna káros szenvedélynek nevezni. Így, mikor Mr. Darwin rá gyújt s a dohány forrón izzik fel, Maze csupán közönyösen csúsztat egy kristály hamutálcát a pultra a vendég elé. Kegyetlenül magas tűsarkakon sétálok végig a nyüzsgő, eleven szemét között, kéjsóvár pillantásoktól övezve -  rá sem hederítve a leendő pokoltöltelékekre vagy azokra, akik már most azok. Határozott léptekkel haladok célirányosan, míg el nem érem a bárpultot. Itt elegánsan helyet foglalok és szóba is elegyedek a kis félvérünkkel. A legbájosabb mosolyomat mutatom, ami a boszorkányok többségével ellentétben nem csupán illúzió, hiszen a csontjaikba és a húsukba bele rágja magát a fekete mágia, na de nem az enyémbe - kacagok magamban. Kikérem az italom, ahogy pedig a celestim reagál, én is felé fordulok. Kihívóan teszem keresztbe a lábamat, balomat az ölemben pihentetve, míg jobbom ujjai a jégtől párásodó poháron játszanak. A férfi viszont szemlátomást nem szeretne játszadozni, rögtön nekem szegezi a fogós kérdést, ami ugyan miért is szomorítana el?  Kacéran kuncogok szavain, majd egyenesen a szemeibe nézek. Azokba az obszidiánfekete íriszkbe, melyek egyszerre nyújtanak bepillantást a Menny kapuira és a Pokol tornácára. Vajon az én tekintetem mit tükröz?
- Lehet, ismersz, csak nem tudsz róla.
Felelem a megjegyzésére sejtelmesen és finoman szopogatni kezdem a skót whiskey-t. A két méretes jégkocka finoman koccan, ahogy egymásnak ütköznek a mozdulattól, midőn felemelem a poharat a pultról.
- Csak nem zavar, hogy melléd ültem?
Finoman emelkedik meg a szemöldököm, mert ez valóban meglepne. A férfiak előszeretettel fogadják a csinos hölgyek társaságát vagy csupán pásztázását. Nem mintha a mellettem ülő egyén úriember lenne, hiszen se nem nemes, se nem halandó, de attól még némi esztétikai érzék talán szorult belé a mellett, hogy férfiből van.
Music ️️️Outfit

To: Astra Logue @

Ürességtől csillogó írisztükrökkel figyelem a nő ténykedését, miként imponálni óhajtana a számomra, ellenben ez a fajta tevékenysége jelen esetben szinte lepereg rólam. Legalábbis addig mindenképp', míg meg nem győződöm arról, miszerint nem az apám egy újabb kis alkalmazottja. Koránt sincs kedvem a bonyodalmakhoz, ámítások ezreibe ugorva ezzel fejest. Hisz' túl sok minden forog kockán: az első és egyben legfontosabb szempont pedig a projekt kivitelezésében rejlik, s nem abban, miként elszúrjam az egész ellene tervezett lajstromot. Vészjóslóan villan meg olykor a fény a lélektükreim keresztezésében, midőn halvány mosolyt engedek meg az arcomra kúszni. Oh, hogy ismerhetném őt? S még véletlenül se értsem ezt félre, nem igaz? Alig láthatóan megnyalom a kiszáradt ajkaimat, ekként döntve némileg oldal távlatba a fejemet. Azon apropót alkalmazva, miszerint pontosan mellém huppant le, sőt... tovább menőleg kéreti itt magát nekem, nos... ösztönszerűen is, de végigmérem a jelenlétéből rívó varázst. Ha nem lennék egy kósza kilátástalan magaslatokig törő akadály kellős közepén: még esetleg fel is szedhetném őt egy éjszakára, ugyanis... kifejezetten csinos és úgymond gyönyörű hölgyeményről esik szó, ellenben, ha a fater szívatásáról beszélünk, akkor jobb kihagyni ezt a kínálkozó mivolttal járó kényelmetlenséget.
- Életemben nem láttalak még téged! - Szökik ki belőlem a vallomás, ekként dőlve közelebb hozzá. - Viszont, ha általa vagy itt és az ő utasításai révén teszed ezt, akkor addig menj el ebből az épületből, ameddig meg nem fojtalak! - Sziszegem a fülébe suttogva a szavakat; kínzó lassúsággal és kegyetlen éllel megspékelve. - Amennyiben ez mégis egy félreértés volna, nos úgy... az elnézésedet kérem az iméntiekért! - Ülök vissza a helyemre normálisan; újfent a bárpult felé fordulva. Lezárom a szemhéjaimat, véve egy mélyebb lélegzetet, mintha megoldódhatna eme aprányi szituációval járó létezés. Majdan nem sokkal később egy szál cigarettát kapok elő, amit lezserül helyezek az ajkaim közé. Egy ismételt levegővétel után pedig kipattannak a szemeim, ekként lobbantva lángra a 'fuck' elnevezésű öngyújtót, amellyel szimplán meggyújtom a bagót.
- Bocsásd meg nekem az előbbi incidenst, azonban egy ideje igencsak paranoiássá váltam! - Suttogom magamnak, mintsem neki, holott lényegében számára is szánom a szavakat, nemcsak a saját személyemnek. - Engesztelésként egy drága dohánytermék érdekel esetleg? - Nyújtom felé a tartót, amennyiben igényli, s ha kell, akkor még meg is gyújtom neki azt a szálat. Fenséges mámori érzettel szívok bele a halált idéző jellegbe, míg a jobbomon ülő nőre pillantok félszegen. Érdekes, miként mennyire kitudunk fordulni önmagunkból, ha a valós veszély a lépteink nyomában jár. A közelsége egyszerűen felőrlő: a nyakamnál érzem a hurkot, amelyet apám rendelt el, s ami okán... a végzet eddigiekben távoli hangja; most már közelebbről harsonál. Az ujjaim megremegnek az üvegpohár peremén, szinte hetykén húzom le a nedűt, mint, aki meg se érzi ennek az összhatását.
- Te is egy amolyan 'illegális' kereskedő vagy? - Teszem fel a kérdést; könnyelvűen azt a látszatot keltve, mintha épp' a bizniszes ügyletekhez köthetném a jelenlétét. Habár ez nem is volna akkora baromság, mármint... mi van, ha onnan ismer és ténylegesen.. ezért jött ide mellém? Én meg.. meg letámadtam egy nyamvadt démon miatt, aki... aki azt sem érdemli meg, hogy az apámnak szólítsam.

Astra & Axton

Ó, töretlen mosollyal nézek egyenesen az ürességtől kongó, kátrányfekete íriszekbe, melyek még elvétve sem sejtetik, hogy bármiféle lélek leledzene mögöttük, ó, nem. És természetesen, ez szórakoztat. Ahogyan az is, amit kiváltok ebből a rosszarcú szépfiúból, aki történetesen egy féllény. Minden egyes stádium, amin végig megy. A közöny, majd az érdeklődés halovány szikrája, az elfojtandó szexuális vágy, a fellángoló, tehetetlen düh és a bosszúvágy - melynek, természetesen, nem én vagyok a tárgya. Én csupán egy asszociációval szolgálok, ami cseppet sem boszorkányság, hanem a saját bomladozó elméjének paranoid játéka. A vonásait kémlelem, ám cseppet sem feltűnően. Mint aki színházat néz.
- Ez igaz.
Felelem azon megállapítására, mi szerint még sosem találkoztunk. Habár, az "ismerettség" nem csak efféle lehet. Ő pedig dőlni kezd irányomba, negédes szavakat súgva a fülembe, melyeken csupán jóízűen somolygok. Úgy állom tekintetét, ahogy valószínűleg egy halandó sem tette még előttem. És még mosolygok is! Mentségükre szóljon, nem vagyok átlagos ember, de ne siessünk előre. Mr. Darwin egészen közel hajol hozzám, amitől valaki más feszültebb lesz, mint jómagam. Mint egy a semmiből tűnik elő a társalgásunk harmadik fültanúja, hogy egyenesen Axton képébe fújjon.
- Ejnye, Georgie, ne legyél ilyen kis vadóc, Mr. Darwin nem szándékozik leharapni a fejemet. Ugye?
Kérdezem már-már ártatlanul pillogva a feketébe öltözött fickóra, miután elfordulok a vállam fölött a celestimre förmedő "kígyótól". A Georgie névre hallgató, aranyszínű pikkelyekkel ékesített külsőt felöltő familiársom az, a kedvenc háziállatom a Pokolból. Hát nem bájos, ahogy egy kobrához hasonlóan tárja szét a nyaki bőrlebenyét fenyegetés képen, ellenben, meg is remegtetve azt, akár egy csörgőkígyó. Nos, Geogrgie nem egy valódi kígyó, így elnézhetjük neki, hogy mixeli eme csodálatos hüllőfajták sajátosságait. A hangomra a lény elnémul ugyan, de továbbra is szemmel tartja a férfit.
- Valami azt sugallja megharagudtál apucira.
Micsoda fordulat! És kellemes csalódás. Ennél jobban nem is alakulhatnának az események részemről.
- El van nézve...
Felelem végül a hevességét követő esdeklésre. Miután gyerekként kerültem a Pokolba, igazán nem vág szíven az ilyesmi. A familiáris a derekamon tekereg, eleven hullámként fonva övet a latex-szerű ruhára, fejét a keresztbe tett combomon pihentetve, le sem véve a szemét Axtonrol.
- Azt látom. Akarsz beszélni róla? Én meghallgatlak.
Búgom neki egy boszorkány mézes-mázos hangján. Nekem jó, hogy Pál-forduláson esett át, ennek részletei pedig valóban felkeltették az érdeklődésemet, noha az cseppet sem hajt, hogy ő maga könnyíthessen nem létező lelkén. Az információ az, ami érdekel.
- Nem élek vele, ellenben arra kíváncsi lennék, hogy lesz egy démon kinevelt jobb keze és saját vére a hóhéra.
Felelem neki, midőn ő maga felizzítja a dohányt és lehúzza a töményet, akár a vizet. Én magam pedig finoman és ráérősen szopogatom azt, míg szabad kezemmel Georgie fejét simogatom.
- Nem igazán mondanám. Én valaki olyan vagyok, akinek a szemében szálka az, aki immáron a tiédben is az.
Jelentem ki, miközben ismét farkasszemet nézek vele. Ajkaim szegletében pedig a boszorkány kegyetlen vigyorának halovány árnyéka játszik.
Music ️️️Outfit