Raphael

Sosem foglalkozott igazán külsejével, a földi hívságok hidegen hagyják. Így csak mások reakciójából értelmezi azt, hogy vöröses-szőke göndör fürtjei (már amennyiben hosszabb), eldönthetetlen színű, zöldes-kékes szürke szemszíne, mely más színek függvényében minden alkalommal eltérő, viszonylag magas, vékony termete megigézi az embereket. Porcelánfehér bőrét néhol szeplők tarkítják, tartása egyenes, s egyszerre tükröz méltóságot és egyszerűséget, mint aki bele kíván inkább olvadni a közegbe, mintsem kitűnni.
Szereti a letisztult formákat, s a mai kor ruházatából az öltönyöket részesíti előnyben, ha meg kell jelennie az emberek előtt.
Valódi formájában smaragd, aranyló energiaként gomolyog, éteri ragyogással, melyet emberi szem képtelen befogadni. Atyja akaratának és szeretetének megnyilvánulása, mindaz a gyógyító és óvó energia, amellyel körbeveszi minden teremtényét, s nem hagyja cserben.
Szárnyának színe a gyógyítási képességének megnyilvánulása: világos smaragd zöld.

Jobban szeret elvegyülni a tömegben, mintsem kitűnni, ám ez nem sikerül neki igazán, megjelenése és kisugárzása nem engedi. Hite nincs, szerinte az csak az embereknek van, s bár bír saját személyiséggel és természettel, nem tekint másként magára, mint atyja akaratának és erejének közvetítőjére.
Jelleme, mint szárny színe, hiszen létének magja a szín, amellyel gyógyít, démont űz, s aki csodákat tesz, amennyiben atyja ezt sugallja a számára.
Családja és atyja van a középpontban, az ő akarata, s úgy érzi, hogy ha most nem, akkor máskor mikor lehetne meg a lehetőség arra, hogy bebizonyítsák, atyja ujjai ők, az angyalok, s arkangyalok, s feladatuk további végzésével éppen azt a célt teljesítik, amiért létrejöttek.
Atyja távollétében hiányzik útmutatása, sugallatai, még akkor is, ha néha magát Delphoi jósnőjét is elbizonytalanítaná szavainak sokértelműségével. Sosem a szavakban kereste sugallatait, hanem érzeteiben és reméli, eddig jól cselekedett. S főként most, hogy nem érzi sugallatait. Hiába eonok tapasztalata, bízott atyja sugallataiban, s ennek hiányában arra támaszkodik, amit megtapasztalt, s amit eddig közvetített. S reméli, képes közvetíteni továbbra is mindazt, amivel atyja megbízta.
Kitartó és állhatos, hiszen éppen most van szükség arra, hogy tegyék, ami a feladatuk. A gyógyításhoz a harc és küzdelem is beletartozik, fáradhatatlanul.
Ellentmondásosan összetett jellemében egyszerre van jelen a szigorúság és következetesség, s a csodák megtétele, mely egész létét végigkísérte, atyja ezen jellemekkel ruházta fel, minél hatékonyabb lehessen feladata elvégzésében.
Kedvességgel és szelídséggel lehet a legvadabb oroszlánt is megszelíditeni, véli.
A szeretet? Olyan alapvető része lényének, mint a Nap sugarai.

Test és lélekgyógyítás - tollak nélkül is képes gyógyításra, ez az elemi és alapvető feladata a csodatételen kívül, mely külső szemlélő számára akár egy és ugyanazt jelentheti. Ebbe a gyógyításba beletartozik az exorcizmus is, mellyel a lelket gyógyítja, s teszi újfent egészségessé. S csakis akkor, ha Atyja így határoz. Jelenleg nem tud másra hagyatkozni ebben, csak korábbi tapasztalataira.
Csodatétel - védeni az embereket, akár úgy is, hogy megküzdeni a megküzdhetetlennel, megcselekedni a lehetetlent. Az ő értelmében szó szerint. Atyja erejét és szeretetét közvetíti, amennyiben olyan küzdelemről van szó, amely még az ő erejét is felülmúlná. Sosem önnön magáért teszi, nem az a feladata.

- Nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást és remélem ezt a beszélgetést tovább folytathatjuk egy másik beszélgetésben.
A záróköszönések után a rövid beszélgetés végeztével a studió üressé vált, mire a nyakára csúsztatott fejhallgatót a helyére akasztotta. Visszadőlt a székbe. Az emberek még sosem voltak ennyire közel az ébredéshez. És még sosem voltak ennyire távol tőle.
Mint eddigi léte során, most is kívülről szemléli mindezt. Testvérei közül a középső és mintha ezzel olyanná vált volna, mint a mérleg nyelve, vagy a körhinta oszlopa. A megfigyelő, az egyensúly, a megtartó . Legalábbis ezt gondolja önmagáról, ezt tapasztalta.
A mikrofon elektromos visszhangja köszön vissza a fejhallgatóból, kikapcsolja. Egy ideje podcastokon keresztül véli megtalálni azt, ami feladatainak egyike. Hangjában, megjelenésében jelen van a gyógyító erő, létezésének első másodpercétől ez sugárzik belőle. Időként felkavarva ezzel a lelkekben lévő sötétséget, s ezzel úgy van, hogy a gyógyulás első jele is éppen az, hogy rosszabbodik a beteg állapota, ahogy a test és lélek felveszi a küzdelmet a kórral vagy a sötétséggel, hogy azután győzzön felette. Mások számára hangja és jelenléte a belső nyugalmat, békét és gyógyító érintést adja.
S már csak azért is van itt, mert még mindig van tennivalója azon a listán, amit még atyja jelölt ki számára. Ez pedig a hangmérnök, akit végigkísér a felismerés azon útján, hogy zenéjével sokkal többet képes majd segíteni az embereken. Még el fog tartani egy ideig, mire észleli, de már némi szikra már ébredezik benne. S még előtte vannak mindazon tragédiák, melyek akár rossz irányba is terelhetik,
Az ajtón kilépve mélyet lélegzik a levegőből. Mint ahogy az emberek, ez is tele van miazmával, félelemmel, elszigeteltséggel. Szomorúsággal tölti el minden alkalommal, látva merre haladnak az emberek. Atyjában mégis bízik, ő sosem tesz semmit véletlenül, ok nélkül. Szeretete és imádata erős felé, mint ahogy anyja felé is. Éppen ezért fájt a lázadás, ami, véleménye szerint éppen úgy Atyja szándékát nyilvánítja meg, mint minden más is. A fájdalmukat mégis átérezte, elveszettségüket, tehetetlen dühüket, s fájó érzésekkel figyelte, ahogy alábuknak testvérei. S ahogy anyját elnyeli a hely.
Ugyanazt érzi testvéreit illetően, mint a lázadásnál: érzi, ahogy olyan változások történnek, amelyet nem lehet már figyelmen kívül hagyni. Hiányzik atyja sugallata. Nem úgy alkotta meg őket Atyjuk, hogy ebben saját döntést hozhassanak.
- Mondd Atyám, hogy ez egy próba – de vajon meg fog-e felelni Atyjának, kinek megfelelni akart, létének minden percében?
Bízik Atyjában, töretlenül.