Some trouble

Lucy & John

Wretched and divine

Hosszúra nyúlik ez az éjszaka, ezt már most látom. Egy alkalmi társaságba keveredtem iszogatni és kicsit nosztalgiázni a zeneszerető ifjak közé. Meglepően barátságos tudok lenni ha akarok, és ha érdekem fűződik hozzá. Márpedig nekem mindig van dolgom, és sosem hagynak unatkozni. A világ tesz róla hogy John Constantine ne tehesse szögre a lantját, és ne tepsedjen önsajnálatban a lakásában, sok sok finom whiskeyvel. Nem lehet. Nem hagynak.
Most éppen magasröptű vita folyik arról hogy a Ramones vagy a Pistols a menőbb zenekar, és találjátok ki melyik mellett voksolok, és miért a Pistols. A srácok ereje nyers, őserő és energia. Szókimondó szöveg és megjelenés. Én bírtam Sid Vishoust. Volt egy karaktere, na.
Kellő számú whiskey után, igen kellemesen érzem magam, ahogy kilépek az ivóból hogy végre hazamenjek, és aludjak egy jót, hogy holnap reggel ismét hasogató fejfájásra ébredjek, és arra hogy egy szőrős macskadémon kempingezik a teraszon. Utálom a spion démonokat. Én inkább az a kutyás ember vagyok.
A csípős szél borzolja össze a hajam, és megborzongok. Lehűlt a levegő, de ez csak időjárás semmit nem jelez a természetfeletti radarom, és így nyugodtan gyújtok rá egy szál cigire ahogy még mindig kicsit derültebben haladok mint szoktam. Nem sietek, mert most nincsen hová. Nem vár senki.
Az egyik sarkon fordulok éppen be amikor nekem gyalogol egy fiatal nő, aki eléggé sietős léptekkel halad. Elkapom, még mielőtt eleshetne.
- Hé hé, love. Jól vagy? - állítom a lábára, és aztán azt is észreveszem mi követi. Egy sikítószellem.
- Ezzz nem az én napom - morgolódok, és szembefordulok a jelenséggel. Előhúzom bódult agyam hátsó zugából a megfelelő tekercset és elhadarom az elűzést. A végét szinte együtt mondom a lánnyal.
- Nahát, Kollegina? Micsoda meglepetés... - húzom el a szám, de tény hogy nem a kedvességemről vagyok híres.

John & Lucy

Ethan meg a... vágyai. Megint arról kaptam csak a jelzést, hogy kezd felmenni benne a nemlétező pumpa és közel van ahhoz, hogy megint egy fiatal lány vérét használja járdafestéknek, ezért késő este kaptam magam, hogy másfelé vezessük le az energiáit. A negyedévi egy gyilkosság rendben van, de a következő pár hónapra már teljesítette a kvótáját, szóval most másfelé tereljük az estét.
Végül egy fotózás lett belőle, rengeteg sötét sminkkel, amit ő aplikált rám, szóval még abból is van rajtam, amikor megindulok végül vissza a koliszobámba. Már majdnem félúton járok, amikor rá kell jönnöm, hogy nyomomban van valami és tisztes távolságból követ, de egyre közelebb harapódzik hozzám. Nem óhajtok most megküzdeni vele, ezért igyekszem lerázni a kisebb utcák labirintusában, de egyenesen belém, -vagy éppen én belé- sétál valaki és majdnem fel is borulok benne.
-Nem vagyok -vágom vissza, de a hangomba vegyülő ellenségesség és irritáltság nem neki szól, legyen ez akárki. Vagy várjunk csak egy pillanatnyit! Ez nem egy akármilyen akárki, hanem egy igen erős mágus, mert amint belemarkoltam a kabátjába, rögtön felforrósodott legalább egy talizmán a nyakamban és megcsörrent valami az övtáskámban. Ami csak akkor csilingel, ha valaki mágiát használ és sűrűn foglalkozik démonokkal, rajta maradt az emberen a "feromonjuk". Tekintve, hogy így elvesztettem az előnyömet, meg kell fordulnom és elűznöm a sikítószellemet, mielőtt ránk ronthatna. Nem is lepődöm meg, hogy tudja a ballonkabátos, melyik ige használatos az effajta lények ellen. Persze létezik egy pár különböző, de ez a legrövidebb és a leghatékonyabb, ezért én is ezt a fajtát ismerem.
-De még milyen meglepetés nekem. Mesélj csak, honnan van annyi hatalmad, hogy egy... kettő... három különböző nép és hitvilág talizmánja is azt mondja, hatalmas varázsló vagy -számolom egyenként tapogatva a nyakamban himbálózó kis tárgyakat. Nem véletlenül van rajtam ennyi ékszer, hiszen valahogyan el kell rejteni magamon azt a sok védőberendezést, ami mindennapi biztonságomat szolgálja.
Előhalászom a korábban megszólalt csengettyűt is a táskámból, hiszen az is jelzett és megrázom újfent. Igen, még mindig szól.
-És eszerint a kis barátom szerint a démonokkal is közeli barátságban vagy. Most már egészen kíváncsivá tettél -teszem el ismét a tárgyat, ahogy körbepislogok. Nem vagyunk éppen kirívó egyének Los Angeles utcáin, de jobb félni, mint megijedni, nem annyira szeretem a hallgatózó társaságot. És van egy érzésem, hogy az a sikítószellem sem volt egyedül, amilyen céltudatosan követett az utcákon keresztül, de nem támodott meg eddig.

Outfit✠Music

Lucy & John

Wretched and divine

Az átmulatott éjszakákban az a szép, hogy az ember ilyenkor szerzi a legszebb dorbézolással kapcsolatos élményét. Durva összeveszések. nagy kibékülések. Egy estére szóló, de élethossznyinak tűnő barátságok. Emberöltőnyi szenvedélyek egy éjszaka kalandjába belezsúfolva. Ehhez nem kell más csak pár deci magas alkoholtartalmú nedű és néhány gátlás, amit felold az ital. Ennyire egyszerű a dolog.
Már fiatalon rájöttem, hogy az ilyen bulik vagy afterpartyk során gazdagodok életem legszemélyesebb és legemlékezetesebb élményeivel.
Jelen pillanatban úgy érzem, hogy valaki éppen személyre szabott nekem egy afterpartyt. Legalábbis az elém kerülő goth hercegnő és a nyomában loholó sikító szellem pont az a fajta dolog, amit a magam fajta mágusok egy könnyed ivászat utáni levezetésnek szoktak megélni.
- Elnézve a kísérődet ezen nem csodálkozom. - lépek elé, ahogy elkezdem mormolni az űző igét
A hangja mondjuk nem igazán sugall barátságosságot, de ezt betudom annak, hogy egy vonyító szellem lohol a nyakában.
Nem tudom, hogy meg kellene-e lepődnöm, vagy se, de a lány beszáll a buliba és kánonban kántálva tartóztatjuk fel a szellemet, ami először csak megáll, majd halványulni kezd és végül teljesen eltűnik.
A lány a kérdésemre szembe fordul és nekem szegezi a kérdést, hogy miért világítok úgy a misztikus spektrumon, hogy még egy Geiger-Müller számlálót is kiakasztanék vele.
A kabátom belső zsebébe nyúlva előhalászok egy tárnyi kilenc milliméteres halált és rápöffentek az egyik töltényre.
- Kíváncsi egy lány vagy te aranyom. - mosolygok rá a felparázsló rákeledel füstje mögül - Mit szólnál ahhoz, ha pár ital mellett elcsverésznénk egymásról? Én is szívesen meghallgatnám azokat  történeteket, mik elmesélik, hogy miként tettél szert akkora hatalomra, hogy három külön kultúrkörből vagy képes ilyen csecsebecsékkel játszani.
Alaposabban is szemügyre veszem a lányt és meg kell állapítsam, hogy nem csak egy olyan személy, akinél az okkult iránti érdeklődés csak egy furcsa személyiségfejlődési fázis. A nyakában függő ékszerek közül több hasztalan bizsu, de pár még ránézésre is igazi varázshatalommal bír.
Kaján mosoly ül ki a viharvert képemre, amint meglátom a csengettyűt és már majdnem felnevetek, ahogy teátrálisan megrázza azt.
- Úgy is átlátsz szitán, szóval minek tagadjam. A pokolfajzatok nem szeretnek engem és ez az unszimpátia részemről is kölcsönös. - leverem a hamut a hordozhtó gyárkéményről, majd újabbat szippantok belőle - De engem is kíváncsivá tesz, hogy egy banshee miért szállt rá egy magadfajta fiatal boszorkára. Tudtommal csak családi ügyekbe szoktak beleavatkozni ezek az operaénekesnők.
Meglátjuk, hogy mennyire van kedve belemenni egy ilyen játékba. Az biztos, hogy nem fogok csak úgy kifecsegni dolgokat. Főleg nem úgy, hogy azt sem tudom, hányadán állok egy semmiből felbukkant boszorkánnyal.

John & Lucy

Nem veszélyes az a valami, aminek eszébe jutott követni a szűkös utcákon keresztül, csak nem most akartam ezzel foglalkozni. A naptáram tele van, 48 óra sem lenne elég egy napban, stb. stb., tényleg nem volt ennek a támadásnak itt az ideje. Ezért is siettem ennyire, hogy egyenesen nekimegyek ennek a ballonkabátos jómadárnak. Meglepetésemre nem hogy még hátráltatott volna, hanem még segítség is volt a lény elűzésében, ami ritkaság az én szakmámban.
-Tudod, azt mondják "A kíváncsiság az elme kéjvágya" -vonok vállat, erre nincsen értelmes válasz. Egyikünk sem tudja, mit is kéne kezdeni ezzel a helyzettel igazán, és őszinte leszek, mennék tovább. Sok dolgom nincs már az éjszakának ezen az óráján, de azért nem akarok az utcán sem ácsorogni.
-Oh, van ott mit mesélni. Nálad vagy nálam? Mondjuk a nálam egy koliszoba felturbózva -Nem tud elég lenni ez a vicc, még ha nincs is kivel elsütögetnem. Úgy egyáltalán. Szerintem nagyon vicces, hogy egy kollégiumban rendeztem be a kis boszikonyhámat. Hát na, tudni akartam, milyen a mai felsőoktatásban a helyzet és mikre jöttek rá a legutóbbi köröm óta az időgépben. Csak visszakanyarodtunk ahhoz a kíváncsisághoz.
-Ezt valahogy sejtettem, nagyjából évente egyszer szólal meg a harangocskám, szóval különleges valaki lehetsz -Ha még tudnám, hogy mennyire különleges is az a valaki. Megindulok szó nélkül a megbeszélt irányba, miközben folytatom a beszélgetést, jelezve, hogy nem szeretném az egész beszélgetést a szmogos-csillagtalan éjszakában megtartani.
-Hát az úgy volt... -kezdek bele- Nem az én családomról volt szó, hanem azé, aki felbérelt. Elég egyszerűen nem tetszett a szépségkirálynőnek, hogy nem engedem a családi átkot hatni, az ügyfél fiatal és szeret élni, ami ritkaság, ha engem kérdezel -Tartok egy rövid összefoglalót, és ez tényleg a rövid változata volt a sztorinak, mert ennél azért kicsit régebbre nyúlik vissza a történet. De ezt majd később.

Outfit✠Music