Lilith

Isten nem sajnált semmit sem tőlem. Bár ha jobban bele gondolunk, mivel egy férfinek szánt ajándék lettem volna, nem is sajnálhatott. Mindenből kaptam egy picit, így az összeállítás tökéletes lett, minden férfi ínyére való.   Termetem nem mondanám igazán magasnak, de ugyan akkor törpe uszkár sem vagyok. Alakom karcsú, törékeny, ott domborodik ahol kell. Ha rám pillant valaki egyből a végzett asszonya kifejezés ugrik be neki. Arra lettem teremtve, hogy boldoggá tegyem a férfi embert, hogy benépesítsem  a földet. Minden- féle ruhadarab jól áll rajtam, a miniszoknyától a motoros szerkótól egészen az ünnepi viseletig minden. De ha veszed a fáradságot és alaposabban végig tekintesz rajtam: bőröm épp oly hófehér, szinte már áttetsző. Tekintetem ibolyakék színű, mely ártatlanságot, naivságot, gyermekes vágyat, vadságot,sugároz. Ha jobban bele tekintesz, észre veheted, hogy nem közöny csillog bennük, hanem vágy, érzékiség, szenvedély. De ugyebár a látszat néha csal! Napszítta tincseim leérnek egészen a derekamig, változatosan szoktam őket hordani. A kedvemtől függ, ami elég szeszélyes, mint az időjárás. Szekrényemben megtalálható a szexi miniszoknyától elkezdve, a magassarkún keresztül, a farmernadrág, motoros dzsekiig. Persze a szexibb cuccokat létesítem előnyben. Magassarkúban érzem jól magam, kompenzálja magasságom, olyan számomra, mint mások számára az edzőcipő. Szeretem ruházatom valamilyen különlegesebb ékszerrel, gyűrűvel, nyaklánccal még tökéletesebbé tenni, szeretek ki tűnni a tömegből, imádom, ha mindenki rám figyel. Sminkem általában feltűnő, nem szeretem ha kislányként kezeknek.

Nem is tudom mi kéne mondanom magamról, igen tudom, hogy az emberek azt mondják, hogy csak saját magad ismerheted önmagad igazán. De nem tudom, hogy milyennek kéne lennem, vagy milyen is vagyok. Pedig nekem több évezredem volt, hogy kiismerjem magam. Talán azzal, ha azt mondom, hogy Lilith vagyok, Ádám első felesége, akit az Úr neki teremtett, mintegy ajándékot. Arra teremtettek, hogy benépesítsem a földet. De még a nászt sem háltam el vele. Isten kudarcnak ítélt meg, így a propagandából kimaradok. Csak Évát említik, engem nem. Önálló akarattal áldott meg, és nekem tetszett az egész... így megpattantam.  Az emberi érzések számomra…. hát szóval olyan nem létezik, nem tudom, hogy mit jelent egyáltalán a fogalma is. Bár, érzéseim is, ha nincsenek, ahhoz fogható van: szeretem az embereket, hogy olyan könnyen lehet manipulálni őket. Főleg a férfiakat, olyan könnyű az ujjam köré csavarni... játszadozni velük. Én is sokasodtam és szaporodtam, Létrehoztam a saját, kis családom. Háltam emberekkel (ritkább esetben), démonokkal, bukott angyalokkal. Minden vágyam  a mai napig egy különleges gyermek nemzése, egy különleges lénytől. Miután Isten  letaszította a Menyből Lucifert, meglátogatott, tanított a mágiájára, amit én szívesen fogadtam magamban, ennek köszönhetően létezem még ma is.  Általában makacs, magabiztos, kemény, célratörő személyiséget takar bájos külsőm. Lucifert istenítem, hiszen... hiszen számomra ő jelképezi Istent, ha ő valamit megmondd, akkor úgy is van. A saját fejem után megyek, a céljaimért harcolok. A parancsokat nem igazán teljesítem, szeretek ellenkezni, kivéve ha Luciferről van szó, ő a legjobb barátom... éppen ezért sem parancsol. Inkább kér.  Az embereket vonzza a rossz, a gonosz, a romlottság, így szeretek a Földön járni. A fiatal, naiv kislányokat fekete mágiára, és boszorkányságra csábítom, tanítom.  A szám sosem áll be, imádok beszélni, ha elakarom mondani a véleményem, akkor kinyilvánítom, akár tetszik, akár nem. A nagy szám miatt mindig bajba keverem magam, de ki is dumálom belőle. Szeretek gondolkodni, használni a fejem.   Vadóc vagyok, de ezt megpróbálom titkolni, a saját fejem után megyek, sosem hallgatok senkire sem. Imádom a veszélyt, az izgalmakat. Szeretek játszadozni, manipulálni, szórakozni egész jó vagyok benne. Biztos vagyok benne, hogy Ádám fent a Mennyben még mindig a tökéletes testem után vágyódik, amit sosem kaphatott meg. Érzékiség, szexualitás, szenvedély. Ez a három szó jellemez leginkább.  

Az Úr a lázadásomért cserébe megátkozott, habár Ő akkor még nem tudhatta, hogy nekem ez áldás lesz, nem pedig átok. Hiába lettem termékenynek teremtve az én gyermekeim szörnyetegek lesznek, ellenben Éváé szépségek. Illetve én lennék az Első Boszorkány.

Már régen jártam a Földön. Szeretek ide vissza látogatni, szeretek gyönyörködni azokban a természeti csodákban, amit Isten alkotott. Általában jövetelem célja az volt eddig, hogy a fiatal, naiv lányokat a boszorkányság mesterségére tanítsam. Ez idáig. Most fontosabb céllal érkeztem. Legjobb barátomat, és tanítómat akarom felkeresni egy kéréssel.. Vagyis inkább tanácsot szeretnék kérni? Nem is tudom... nem utolsó sorban a gyermekem is szeretném látni, akit magával hozott. Maze a kedvencem, ő hasonlít a legjobban rám. Talán nem is olyan véletlenül. Hopsz. Elfelejtettem bemutatkozni, a nevem Lilith. Igen.. Az első nő, akit Isten Ádámnak alkotott ajándék gyanánt, és hogy benemzem vele a Földet. Most elmesélem a történetem, mert bizonyára hallhattad már, de az én szemszögemre senki sem kíváncsi....  
Amikor Isten megalkotta a Földet, és vele az első férfiembert, úgy gondolta szüksége lesz egy társra, egy ajándékra... akivel benépesíthetik a Földet. Így megalkotott az oldalbordájából engem, minden porcikám vágyra és termékenyítésre lett teremtve. De az az igazság, hogy ez nekem sohasem tetszett! Nem akartam tárgy lenni... úgy éreztem, hogy bizony csak egy eszköz vagyok mind az Úr, mind Ádám szemében. Így amikor eljött volna a pillanat.. El kellett volna hálnunk a házasságot... én megpattantam. Még ma is fájó szívvel gondolok a Paradicsomra, igaz, hogy kevés időt tölthettem ott, de... a kedvenc helyem volt. Még most is érzem orromban a búja növények illatát. Ha lehunyom a szemeim, érzem amint a folyók hűvös vize cirógatja bársonyos bőröm.  
Miután eljöttem az Édenkertből a Földet jártam, mivel már a Kertben is rajongtam a növényekért, elkezdtem kutatni, vizsgálni, használni a Földön. Minden adottságát felhasználtam, és különleges dolgokra voltam képes általuk. Tetszett, hogy a magam ura vagyok, hogy nem hajlok meg senki akarata előtt. Megfogadtam, hogy én fogom használni a férfiakat, kényemre-kedvemre élvezem őket... aztán eldobom, pont mint Ádám is tette volna, amikor rám unt volna. Az Úr a lázadásomért cserébe megátkozott, habár Ő akkor még nem tudhatta, hogy nekem ez áldás lesz, nem pedig átok. Hiába lettem termékenynek teremtve az én gyermekeim szörnyetegek lesznek, ellenben Éváé szépségek. Akkor még nem is foglalkoztam a dologgal. Ahogy hosszú évek óta jártam a Földet a fülembe jutott, hogy a tökéletes Éva, akit a helyembe teremtett Isten, ( csak épp soha nem tudott oda lépni) elbukott. Amikor üstökösként kezdek az angyalok potyogni az Égből, tudtam, éreztem, hogy eljött az én időm. Háltam Démonokkal, bukott angyalokkal, kevesebbik esetben emberekkel, ( az csupán a móka kedvéért), lassan létrehoztam az én kis családomat. A démonok között is kiemelkedő kasztját, a lilimeket. De a gyermekeim is úgy neveltem, formáltam, hogy ne legyenek gyengék, kegyetlen, kemény, lélek nélkülinek, hogy ne járjanak úgy, mint én. Félreértés ne essék, szeretem a gyermekeim, de gondolkodás nélkül manipulálom őket is, ha célomat elszeretném érni. Egyik éjszaka, maga a Sátán látogatott el hozzám, de nem olyan okból amit először hittem. Ő nem a bájaimra volt kíváncsi, Lucifer tanított a mágiára,  a fekete mágiára, amit tudok azt mind tőle tudom.  Szép lassan szövetségesek, barátok lettünk, a legjobb barátok, bármit megtennék érte, hiszen sok mindent köszönhetek neki. Egyre több szörnyet nemzettem neki, hogy a Sötétséget egyre mélyebben engedtem magamba, igazi otthonomnak a Poklot éreztem... így leköltöztem... De sokszor feljövök a Földre, pont úgy, mint most.  
A kocsi visszapillantó tükrében ellenőrzöm a sminkem, majd megigazítom hamvas kék selyem ingem, végig simítok a fekete, combképig érő szoknyámon, ahogy libegek a macskaköves úton a Lux bejárata felé, fekete platform cipőm sarkai hangosan koppannak. Úgy hallottam, hogy Lucifer mostanság ezt a nightclubot vezeti. Ahogy belépek az ajtón a hangos zene a fülembe kúszik, az emberek rögtön rám szegezik pillantásuk, aminek következtében ördögi mosoly kúszik az arcomra. Gondolkodás nélkül, határozott mozdulatokkal indulok a bárpult felé. Nem tudom mit szól majd a kérésemhez, már egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy különleges gyermeket akarok nemzeni.... különlegesebbet, mint a lilimek, érdekesebbet, veszélyesebbet, és tudom, is hogy kitől... csak azt nem tudom hogyan érjem el. De majd Lucifer segít ebben, biztos vagyok!