Robert Riggs "Parancsnok"

Kiskorom óta sportoltam valamit. Ez volt, hogy box edzés volt, de volt, hogy csak futottam a rendőrök elől az aznapi bolti lopásom miatt. Ennek köszönhetem javarészt, hogy fitt vagyok és sportos testalkatom van. Átlag férfi magasságal rendelkezem, így a kosárlabda nem az én világom lett. Érdekesség, hogy a pályafutásom során ha bűnöző, ha a rendőrségen helyezkedtem el, azt egy jóképű jelzővel láttak el. Öltözködésem sokszor megtévesztő, de ha nagyon jelző kell rá, akkor macsó stílust képviselem.

Igazából ezt nem tudnám megmondani. Sok átlagember mondja, hogy olyan mint az időjárás. De én viszont, tényleg olyan vagyok. Elég összetett személyiség alakult ki nálam ami a szarkazmust, a humort, és a komolyságot tükrözi. Megbízható vagyok, és senkiben sem bízok. Az élet sok mindenre megtanított ami által a jellemem rengeteg mindenen ment keresztül és ennek a keveréke lett az aki most vagyok. Senki sem ismer igazán, de tudják milyen vagyok.

Na persze.

Chicago gettójában nevelkedni és Los Angeles Parancsnokának lenni a leg hálás, a leg hálátlanabb dolog a világon. Az érdekesség a két dolog között az idő. Amikor megéled, s amikor már jó ideje megélted. Mivel ez a történetem, kezdem a legelején. 1988. Chicago külvárosában a nyomornegyed közepén éltem a húgommal és anyámmal. Apámat sosem ismertem, annyit tudok róla össz-vissz, hogy drogos volt. Anyám viszont szívbeteg volt, na meg érszükületes. Legjobb párosítás ahhoz, hogy az ember még dolgozni se tudjon elmenni, és segélyt is alig kapjon. Akkor sem volt a világ a helyzet magaslatán, hisz az igazságot ott sem tudták felismerni az emberek, sem a szervezetek. Nyolc évesen egy bolt előtt szakadt ruhában kéregettem, hogy a húgom és anya tudjon valamit enni,  amikor egy fickó adott a kezembe 50 kerek dollárt. Nem akartam elhinni, léteznek ilyen emberek? Ez az 50 dollár egy heti kajánkat megoldotta, elvégre több volt mint a semmi. Viszont mikor bementem a boltba vásárolni kaját, a pénztárnál ismét előttem állt a fickó. Láttam, hogy vesz egy rakat piát meg cigit, és 100 dollárossal fizet. - Klara, tartsa meg a visszajárót. Ma jött meg a rokkantnyugdíjam. Ezek a barmok ha színészkedsz előttük, megadják úgy, hogy semmi bajod nincs. Imádom ezt az országot! - Emelkedett fel a hangja nagy vigyorral. - Akkor abban a pillanatban esett le...  A világ nem az a hely, ami értékelni fogja azt amit csinálsz. Hanem kurvára csak te vagy magadnak, és csak te tehetsz másért. Kisgyerekként nagy lázadó létemre fogtam a kosarat és kifutottam vele a boltból, úgy futottam, ahogy csak tudtam hazáig. De senki nem követett. Feltételezem Mr. Kamu rokkant kifizette a 20 dolcsis vásárlásomat. Akkor sok energiát szabadítottam fel magamban, és elkezdtem ezt az életet. A mindennapi iskolás, vagy otthoni megaláztatás ért azért, mert szegény voltam, én meg ezzel tudtam levezetni. Szakadt ruha az iskolában? Egy szelet kenyér a vacsora és azt is inkább a húgodnak adod, mert neki nagyobb szüksége van rá? Ha én velem ilyen a világ, ezt vissza adom. Ahogy teltek az évek, mindig is tisztelettudó voltam, épp ez rejlett abban, hogy nem gondolták, hogy én loptam, én raboltam maszkban, vagy én árultam drogot a csuklyában. Egyik este egy öregembernek akartam eladni drogot. Drogot... Legolcsóbb fájdalomcsillapító hipóba áztatva. Kamu drog csóróknak... Ám aznap este megváltozott minden. 17 évesen megpróbáltam eladni kamudrogot az akkori maffiavezérnek. Edward Hobbs az egykori nyomozóból avanzsált legendás maffiavezér elvette a drogot, felnevetett és pillangókését hirtelen a torkomhoz nyomta. - Tudod milyen az ha a jövődet ezzel baszod el? Tudod milyen az, ha négy fal között rohadsz úgy, hogy az álmaid szertefoszlanak? Nem? Most megtanulod. - Mondta, és a mellettünk befékező fehér teherkocsi oldalsó ajtaján bedobtak. Esélyem se volt ellenkezni, 2 órán keresztül fel se fogtam mi történt velem. Abban a két órában jártunk mi mindenfele, de az utolsó állomás az otthonom volt, és egy zsák pénz. Azt mondta kiszállni, és csináld az ellenkezőjét amit eddig csináltál. Konkrétan kurvára nem tudtam 10 év elteltéig, hogy arra gondolt-e, hogy rendőr legyek. De volt annyi eszem, hogy örökre megtanított az a két óra arra, hogy csináljak valamit. Mindig is körbevett az igazságtalanság, és teljes erővel küzdöttem ellene. Beálltam katonának. Hobbs unokaöccsével szolgáltam, aki elmondta, hogy miképp megy Hobbs hatalmi harca. Sok éjszakán át csak a leveleit bámultam, ami a sorsomat megpecsételte. Megtanultam, hogy bánjak az emberekkel, megtanultam pofátlanul hazudni, és megtanultam nem ítélkezi. Csak teszem a dolgom, és teszem amire az öreg Hobbs 10 év után megtanított. Nem sokan mondhatják el, hogy egy maffia vezér oldalán diplomázhattak le, ezért jól ismerem azt a sok mocskot ami a rendőrségen megy. Viszont a mostani ügyem egy kicsit még embertelenenebb mint szokott lenni. Szó szerint embertelenebb. Pierce volt itt előttem, és noha nem bírtam a tagot, nagyon úgy néz ki, hogy nem emberi kéz felelős a haláláért. Sok minden jött velem szembe a tengerentúlon, de nem hittem, hogy abból bármi is igaz. Démonok, angyalok... Nem vagyok én hitetlen, de ha ezt egy angyal tette, kezdjen elmondani pár miatyánkot, mert most én jövök...