Ansel Cordell

178 cm magas, nagyjából 70 kg, barna szemű, haja barna színű, közepes hosszúságú - a válla alá ér néhány centivel  -.

Egy adott személy jelleme nem behatárolható néhány sorban.

Határtalan türelem, színes fantázia, isteni humor

Születése napján (1979. 11. 10 - San Diego) vesztette el az édesanyját (Margaret Cordell), akit azóta is csak fényképről ismer, és a hogy milyen is lehetett amikor még élt, azt csupán az apja elmondásai alapján realizálta. Az apja, Hector ezután egyedül nevelte tovább, bár olykor megpróbált kapcsolatot kialakítani más nőkkel, de egyrészt a személyisége, másrészt pedig a munkája sem tűrte meg. Ő is rendőr, bár manapság már nyugállományban van az öreg Cordell. Igazából mindig is csak Margaret-et szerette, mellette pedig a munkáját, ennek pedig az egymás után képbe lépő mostohák nem örültek. Szóval Hector egy idő után feladta ezt.
Ezek az egyszerű, ámde bosszantó mindennapi dolgok kihatással voltak Ansel-re, úgyhogy amikor 12 éves lett, apja minden igyekezete ellenére vett magának egy gitárt, és a leghőbb vágya az volt, hogy minél előbb szabaduljon a fatertól, a szörnyű iskola rendszertől, valójában lázadni kezdett minden ellen, ami egyre durvább konfrontálódásokhoz vezetett az apjával. Hector nem bírt vele, ezért amikor döntésre jutott, beíratta Ansel-t egy bentlakásos, rendőr iskolába. Itt ismerkedett meg Eddie-vel, akinek álmai között leginkább a rendőrré válás központosult. Tudatosan készült erre, bosszantóan zavarta a többieket, beleértve Ansel-t is, akkoriban nem kedvelték egymást. Eddie volt a jég, ő meg a tűz, ha valami hülyeség történt, abban Ansel-nek mindig benne volt a keze. A fordulatot igazából az érettségi napja hozta el számukra, mert a gyakorlati részt csapatokra osztották. Eddie mellé került, aki nem akart megbukni miatta, mert igazából Ansel tett rá magasról. Sikerült rábeszélnie hogy legalább próbálja meg, ezzel egy probléma volt hogy ő tényleg nem tanult semmit, leszámítva a gitározást. De nem akart szándékosan keresztbe tenni Eddie-nek, elvégre attól hogy nem kedveli, még nem teheti tönkre az álmait. Úgyhogy belement, Eddie volt az első, akire hallgatott és vette a fáradságot tenni, amire kérik. Így a vizsga meglepően jól sikerült mind a kettőjüknek.

Ansel ezután elgondolkodott, nem feltétlen a vizsga hatására, meglehet csak elpárolgott a dühe, az a mélyről jövő belső tűz, ami eddig a hülyeségek halmozására sarkallta és megpróbálta rossz irányba terelni az életben. Rájött hogy irigykedett Eddie-re, mert neki voltak álmai, tett azért hogy elismerjék, míg ő tulajdonképpen nem csinált semmit. Bár ekkor már gitározni piszok jól tudott. Ezután a két srác össze barátkozott, együtt jelentkeztek a rendőr főiskolára, a többi pedig már történelem.

Még a főiskolás éveiben rendezte a kapcsolatát az apjával, aki nagyon büszke volt rá. Komolyan vette a tanulmányait és jó eredményeket ért el. Talán ami kissé nehézkesen indította be a karrierjét az az, hogy nagyon kölyök képű volt, így amikor kikerültek a főiskoláról se őt, se Eddie-t nem vették komolyan. Igaz akkor még csak zöldfülűek voltak, először beosztották őket gyakorlatra a nyomozók, helyszínelők mellé. Aztán mikor teljes állományú tagok lettek, akkor jött az igazi megpróbáltatás. Mert az utcán sem vették komolyan őket, még járőrként. Elég nehéz úgy tiszteletet kivívni, ha az embernek még meg kell törölni az orrát, mert úgy néz ki. Szóval mind a ketten kínkeservesen végig járták azt a bizonyos létrát.


Bár Eddie-vel egy csapatot alkottak, még is külön külön megállták a helyüket és sikereket értek el a szakmájukban. Általuk több tucatnyi ügy került megoldásra. Eddie-nek különös tehetsége volt a személyek felismerésére, analizálására, Ansel pedig remekül be tudott épülni szinte bárhova. Nos, pont ezért horgonyoztak le a drog-osztályon. Egyik legnagyobb fogásuk Henry de Jesús López Gómez lett volna, amiért konkrétan két évet dolgoztak végig. Ansel beépült a kartellbe, Eddie háttér támogatást nyújtott neki. Minél közelebb került azonban a célpontjukhoz, annál inkább vált egyértelművé hogy lehet nem jut ki ebből élve. Egyre meredekebb, rémisztőbb és egyre véresebb történésekbe került bele, noha végig észben tartotta miért is dolgoztak ennyit. Így a halál félelme sem tudta eltántorítani. Azonban mindennek ára van. Ekkortájt kezdődtek a rémálmai.

Gómez-t végül elkapták, rajta ütöttek egy adás vételi ügyleten, amely végül a rendőrök és a két kartell egymás elleni véres tűzpárbajába torkollt. Eddie meghalt, rajta kívül még három rendőr, legalább tíz megsérült. A két kartell emberei közül is csupán négyen élték túl, köztük volt Gómez, akinek kezére Ansel tette rá a bilincset. Maga is megsérült az összecsapásban, egy találat érte a jobb combját hátulról, egy másik súrolta a homlokát, de szerencséjére csak felületi sérülés lett belőle, emellett átlőtték a bal felkarját, és rengeteg zúzódást, horzsolást, vágást, ütést szenvedett el.

Ez az ügy, ez volt az, amelyik kerékbe törte az életét, a szeme előtt hullott darabokra, a karjában haldokló Eddie-vel. Amúgy is sokáig tartott, mire felépült a sérüléseiből, de az az után kezdődő időszak maga a pokol volt. A rémálmok egyre csak szaporodtak, nem tudta feldolgozni a történteket, se Eddie halálát, a pszichológiai vizsgálat eredményeként felfüggesztették időlegesen az állományból is. Az orvos szerint poszt traumatikus sokk kínozta, ő jószerivel kimondani sem tudta ezt. Nagyon sokszor találta magát benyugtatózva egy kórházi ágyon. Ebből az őrületből hat hónap múlva sikerült úgy, ahogy kilábalnia, annak köszönhetően hogy rengeteget járt orvoshoz, és újra elővette a gitárt. Felmerült az ötlet hogy most már visszatérne a munkába, ez meg is történt rá két hónapra, csakhogy még nem gyógyult meg teljesen. Komoly problémái lettek az alkohollal, melyet mindig egy-egy rémálom után nyakalt be, mondván minek már az orvos, elég volt belőle.


Mivel otthon, San Diego-ban nem alakultak túl jól a magánéleti dolgai, noha a szakmabelivel semmi gond sem volt, valahogy úgy érezte az a baj, hogy itthon van és minden Eddie-re emlékezteti. Valahogy minden a  vállára nehezedik, fojtó, szűnni nem akaró emlékekkel. Ezért kérte át magát Los Angeles-be.
Az elődjét kirúgták, miután évekig semmi fejlődést, semmi előrehaladást sem mutatott a rá bízott ügyekkel kapcsolatban. Bár úgy fogadták, mint valami istenverte hőst, ő nagyon, de nagyon kényelmetlenül érezte ettől magát, amikor pedig a főnök behívta, csak még döcögősebben folytatódott a beilleszkedés. Kiderült ugyanis, hogy nem csak a rengeteg megoldatlan ügy tornyosul majd fölé, de még néhány gyakornokot is rásóznak. Kifejezetten nem örült neki. Úgy érezte hogy annak ellenére amit Eddie-vel mindig hangoztattak, most nagyon nincs türelme és hangulata egy társhoz, legfőképp gyakornokhoz nem. Ugyanakkor észben kellett tartania, ahhoz hogy boldoguljon muszáj lesz igazodni a többiekhez, mert a magányos farkasok nem jutnak semerre.