Dora Richards

Dora bőre spanyolosan napbarnított, melyet tündöklő hófehér mosolya emel ki és füstösen barna szempárja. Rúzsa mindig szolid, halvány bíbor színű, arca pedig pirospozsgás, akár azoknak az édes, szőke, szeplős kislányoknak a szép mesékben. Ám Theodora haja majdnem fekete, mint az éj, a legfényesebb napsütésben mogyoróbarnának vélhetőek tincsei, amiket előszeretettel hord kivasalva. Ritkábban hatalmas loknikban omlanak vállaira ezzel valami egészen pompás keretet adva nőies arcszerkezetének.
Alkata karcsú, kissé talán túlságosan is, de nincs mit tenni, nincsen egyetlen kövér felmenője sem és az ételek sem jelentenek számára nagy élvezetet. Az állati eredetű dolgokat pedig egyenesen utálja. Egyszerűen nem tud azonosulni az állatok le gyilkolászásával és kizsákmányolásával. Így a hízás nem az erőssége. Viszont a ruháit szereti aszerint válogatni, hogy azok előnyös alakot kölcsönözzenek számára. A farmer nadrág szinte a mindennapi életének része. Legyen az szaggatott, bő fazonú, streccs, színes, vagy kockás. Egészen egyedinek mondható a stílusa, de mégis igyekszik eltakarni magát és beleolvadni a közegébe, ami talán a származását nézve, nem is csoda.

Theodora egész gyermekkorában vezekelt apja tetteiért, mondhatni a fogantatás pillanatától el volt átkozva. Így aztán egy erős, kissé talán érzéketlennek tűnő hölgy vált belőle. Megedzették az évek és a történések. Anyját mindig is tisztelte, hogy kiállt az álmai mellett és nem érdekelték mások véleménye. Hiszen lássuk be, halandóként beleszeretni egy angyalba, nem kis megbotránkoztatást kelthet, amennyiben kiderül. Már pedig kiderül. Dora sok mindent örökölt nemző apjától, Ramiél-től. Például a komorságát is. Sosem volt az a lány, aki ujjong a szülinapi bulikon, csobban a nyári buliban a medencébe, hülyére issza magát vagy éppen csak picsog egy romantikus regényen. Nem mondom, tud ő sírni, de tudja mikor jön el a sírás ideje s akkor is nagyon szolidan enged utat krokodil könnyeinek. Azonban nem volt ő mindig ilyen. Valamikor, egyszer, ő is nagyon érzelmes volt és szerető. De amikor egy gyermeknek gyakorlatilag csonka családban kell felnőnie, megtanulja elnyomni az érzéseit. Majd egyszer már észre sem veszi, hogy nem is táplál érzelmeket.
Dora egy harcias személyiség is, a végsőkig küzd és még utána is. Nem adja fel egy könnyen és ha tudja, hogy igaza van, a halálba is beleszaladna, hogy ezt bebizonyítsa. Ugyanis rendkívül bátor. Viszont néha érdektelen és lusta. Céljai elérését inkább ezek hátráltatják s húzzák le.

Ramiélhez hasonlóan ő is a reanimáció képességével lett megáldva, mellyel a halottak túlvilágról való vissza hozatalára képes. Azonban nála közel sem olyan erős ez a képesség, ugyanis habár vissza tudja hozni a holtakat a túlvilágról, viszont ez csak igen rövid időre lehetséges számára.

Theodora mióta betöltötte a 21. életévét minden megváltozott. Pontosabban egy bizonyos napon felfordult az élete. Önfeledten készült egy bulis estére, amire rengeteget könyörgött édesanyjának, hogy elmehessen. Ott volt a legfőbb kiszemeltje is, Elias. Kiskamasz kora óta bele volt zúgva a fiúba, de mit sem sejtett erről, hiszen Dora nagyon jól takarta az érzéseit. Félt önmagától is és attól is, hogy ha kifejezi mit érez Elias iránt, akkor a fiú elfordul tőle. Így az ő kapcsolatuk megragadt egy jó baráti szinten. Anyja viszont tudta, hogy Elias-szal baj van.
Abban reménykedett Theodora, hogy ez az este most meg változtathat mindent. De fogalma sem volt, hogy ezen az éjszakán szerelem helyett, ellenséget gyűjt be magának.
Az anyjával jónak mondható volt a kapcsolata, de mégis sokat vitáztak, ugyanis Dora életéből hiányzott az apa figura, anyja pedig nem volt elég szigorú vele.
Erősen szakadt az eső, mint amit öntenének, az utcákon csak autók közlekedtek. Dora hívott magához egy taxit és azzal ment el a buliba. Mit sem sejtve, hogy édesanyja nyomába szegődik.
Az esemény eleje kellemesen telt, Mrs. Richards beleolvadt a fiatalok tömegébe és a háttérből figyelte lányát. Aztán szem elől vesztette és a mosdó fele indult, keresni őt. Egy férfi be tuszkolta a fülkébe. Ekkor érkezett meg a női mosdóba Theodora. Végig nézte, ahogy szét marcangolja egy ismeretlen lény az anyja testét. Majd amikor végzett, vérben ázva megmutatkozott Elias. Dora a sokktól vezérelve kiszaladt a mosdóból, de el botlott és beverte a fejét, majd minden elsötétült.
Mikor ismét kinyitotta szemeit körülötte mindenhol rácsokat látott. Majd megpillantotta a fiút. Nem érezte bár, de zubogtak a könnyei, melyektől homályosan szemlélte anyja meggyilkolóját. - Mi vagy te!? - Ordította torka szakadtából. Nem volt képes összeszedni a gondolatait, azt sem értette mi történik. - Az apádat akarom! Ha elmondod hol van, elengedlek. - Dora egyre kevésbé értette mit keres ő ebben a történetben. Az ő apja kislány korában meghalt, sosem ismerte, anyja elmondása szerint. - Tudod kiről beszélek! Ramiél-t akarom! - Szakította félbe Dora gondolat foszlányait. Ramiél...Ramiél... Az angyalra! Ő egyetlen Ramiél-t sem ismer. Már éppen megszólalt volna, mikor látta a fiún, hogy leesik neki a tantusz. - Vagy várjunk, te nem is tudod, hogy nephilim vagy?! - Nephilim? Az meg micsoda? Gondolta Dora.
Csupán pár napig tartotta fogva Theodora-t Elias, majd elengedte őt és lelépett. Minden bizonnyal azóta is próbálta Ramiél-t megtalálni. Dora talán sosem tudja meg ki az a Ramiél és miért keresi ennyire Elias, vagy hogy mi is ő valójában és miért ölte meg az anyját. Egy biztos, már tudta, hogy nephilim, még ha azt nem is, hogy ez mit jelent. Ezután csak azon volt, hogy megtudja valódi származását és a múltja darabjait össze rakja, akár egy kirakóst. Vajon sikerülni fog neki vissza találni önmagához, most, hogy teljesen egyedül maradt? Meg tud még valaha bocsátani Eliasnak és szerelmet vall neki? Vagy megkeresi és végez vele, bosszút áll édesanyja halálán?