Soft kitty, warm kitty, little ball of fur

Behemoth & Larry @

Szorgosan körmöl a naplójába, holott a görcs úgy húzza már a kezét, mint a franc. Ráz rajta kettőt, megvárja, amíg a fájdalom kiáll, azután még három oldalt teleír hirtelen felindulásból.
Ma produktívnak bizonyult: egy szuszra takarította ki a fürdőt, a macskát is kialmozta, lesúrolta a tűzhelyet, lekefélte Hedviget, aztán felporszívózott.
Kortyol egyet a teájából, megint felfedezi, hogy túltolta a citromot, aztán félretolja a bögrét.Hedvig dorombolva gömbölyödik az ölében, néha belemélyeszti a körmeit a férfi combjába, jelezvén, hogy köszöni szépen, jól érzi magát, a háttérben halkan duruzsol a tévé, épp a hatórási hírek mennek.
Larry megfordul irodai görgős székében, Hedvig felpillant rá, annyit mond: mau, aztán feltápászkodik, nyújtózik, ásít, és végül eliramodik konyha iránt termelni egy kicsit a vacsimaradékból.
Larry kikecmereg a székből, ő maga is nyújtózik, megvakarja a derekát, beleborzol a hajába.
Egy hónapja kezdett el komolyabban foglalkozni az idézéssel, és eddig az az öreglány mutatott egyedül bármiféle természetfelettit, aki lehányta a felsőjét a hospice-ban. Azóta túlvilági csend van, de hetente kétszer próbálkozik mindig ezzel a művelettel, és az újabb kísérlet ideje ma jött el; hát felrajzolja a köröket, gyertyákat állít köréjük, és meggyújtja őket.
Annyit elért már, hogy ezeket gyújtó, gyufa, vagy bármiféle más szikraalkalmatosság nélkül végigvigye, és erre roppantul büszke.
Kicsit erősnek érzi, hogy a gyertyagyújtogatás után egyből démonidézéssel indít, de a türelme fogytán van. Azonnal, még tegnap akar mágussá válni, akinek nincsenek korlátai, és punktum!
Feláll a kör mellől - amit mellesleg csapdának szánt, bár azt csak a jövő mondhatja meg, hatásos lesz-e -, kimegy a mosdóba, elvégzi a dolgát, kezet és arcot mos.
Elnyűtt, bővebb szabású, szürke tréningnadrágját kissé feljebb húzza, amúgy is méretesebb atlétáját még inkább kinyújtja, azután vissza kimegy, lekuporodik a csapda mellé.
Hedvig feltelepedett az irodai székbe, mely még őrzi gazdájának melegét, halkan dorombolva szuszog az ébrenlét határán egyensúlyozva. Fülei lustán mozognak a neszek felé, a cica vekniformában kucorog már, farkát maga köré kunkorította.
Larry belekezd a kántálásba, tenyerét egy-egy gyertya fölé tartja, érzi a belőlük áradó, egyre emelkedő hőt. Koncentrálva ráncolja a homlokát, az “akarom”-sáv mélyül két szemöldöke között. Hangja kezd erősödni, ahogy formálja a szavakat, néha belepillant az ölében kinyitott könyvbe, bár szinte biztos abban, hogy a mai kísérlet is kudarcba fog fulladni.
Nem érzi azt az átszellemülést, amit ilyenkor kellene. Nem gondolja, hogy a szavak hatásosak, talán nem is megfelelően ejti ki őket?
A hideg végigfut a hátán, mindkét karján kiüt a libabőr, amikor Hedvig elkezd hangosan morogni, azután fúj egyet, és eszelősen nyivákolni kezd, tekintete mereven szegeződik arra, amerre gazdája tartózkodik, de mintha nem is rá irányulna...
Larry homlokán kiüt a hideg veríték, légzése felgyorsul, szíve rémült vágtába kezd.
Valaki itt van?!

Larry & Behemoth @

Olykor nekem is kell egy kis szórakozás.
Főként ilyen feszült időkben... Trixie eltűnt és én szeretnék legalább egy kis időre megfeledkezni ennek tényéről és a Főnök haragjáról. Szóval, rázok egyet magamon és keresek egy balekot. Az ilyen bárhol terem, ahol ember lakozik. Mindig akad, aki vagy eladná a lelkét némi nevetséges, mulandó dologért vagy csak megpróbál kacérkodni a mágia szövedékével. Ó, ők mindig nagyon mulatságosak! Hát nem ki is szúrok egy pocakos, macskás ürgét aki szeánszozni próbál? Micsoda mázli! Mielőtt a pacák észbe kapna, már materializálódok is a kissé lehangoló legénylakásában. Először csupán a pokolian izzó szempár jelenik meg, ekkor kezd mocorogni a kis négylábú, mondhatni, zavart érezhet az Erőben. Mire a gazdája is sejteni kezd valamit, addigra már régen ott henyélek az orra előtt. Hab testem elterül a gyermeteg körök mellett, bal karommal felkönyökölök és tartom az ábrázatom, mig a jobbom karmos ujjaival a pocakom előtt kopogtatom a padlót. Pedig nem is vagyok türelmetlen, csak úgy. Szóval, a halandót csupán a kis játékszerei választják el tőlem, szemben henyélek vele. Látom a libabőrt a karján és kuncogni kezdek kissé mély, de pajkos férfi hangomon. Most zendit rá a macskája, igen. Lustán felé nézek, mindent bevet a kis trónján.
- Nyugi, nem kell hisztizni. És nem vagyok süket, nem kell ordibálni. Hogy? Pont a helyeden? Már ne is haragudj, de nem látom a padlódeszkán a neved. Eh... hogy miről hadoválsz? Én? Ormótlan?! Szerencséd, hogy jó kedvemben vagyok, különben leharapnám a fejedet!
Csevegek a háziállattal, végül pedig, mivel felcsesz, rá "fújok" én is, de ekkor hatalmas pofámból kiszökik a kigyóhoz hasonló nyelv, felvillantva a megszámlálhatatlan, egyformán tű éles tépőfogat. Hedvig valószinűleg fülét-farkát behúzva iszkol el előlem, amire morgok valamit, majd ismét az embere felé fordulok. Termetem enyhén szólva nagyobb, mint egy macskáé, bele értve a Maine Coon-t és egyéb, testes fajtákat.  Inkább egy idősebb emberkölyök magasságával rendelkezem, ami még igy, fekve is elég szembe tűnő.
- Hell-ó Larry. Csak nem démont idézünk?
Teszem fel a kérdést lazán és úgy vigyorgok rá, hogy az összes fogamat megcsodálhatja, egészen a fülem sarkáig. Jobbommal pedig elkezdem simogatni hosszú bajszomat.

Behemoth & Larry @

TW: csúnya beszéd

- Mi a picsa?! - szakad ki belőle, amikor megpillantja a lényt. Hedvig szőrszálak kavalkádjában rongyol ki a szobából, a csattanás hallatán Larry arra tippel, nekiszaladt valaminek rémületében. Ő csak ámul a fajzatra, mely megjelent előtte, kényelmesen heverészik a padlón, a hangja érett férfié, maga az állat pedig - mert úgy néz ki! - nagyobb, mint egy átlag méretű Maine Coon.
Larry hatalmas szemekkel les rá, szája kiszáradt, torkában élesen reszel a légvétel, ádámcsutkája le-föl mocorog a torkában.
Azután leesik neki a nyilvánvaló: ez egy csernobili macska.
Ijedelme a következő pillanatban tovaszáll, és ő vigyorogva nyújtja mindkét kezét a lény felé, mintha meg akarná simogatni, de végül visszarántja tagjait.
- De szép macska vagy, bassza meg! - mondja meglepődve, izgalmában felborít egy gyertyát, a láng ki is alszik egyből. Térdre tápászkodik, két kezével rátámaszkodik a combjára. - Úristen, sikerült - mondja döbbenten. Tudja, mivel áll - ül - szemben, de mégse tudja legyűrni ámulatát, tátott szájjal, nevetve néz a cicusra, és képtelen meggyőzni magát, hogy egy végtelen erejű, kíméletlen démon pottyant ide a lakásába, és azok a köröcskék valószínűleg nem hatásosak vele szemben, de mégse érzi azt a kontrollálhatatlan félelmet, amit ilyenkor kéne. Lehet, hogy ez lesz a veszte, ám egyelőre ez nem érdekli. - Te egy démon vagy, ugye? Hát persze, mi más lennél. Ne tudd meg, mióta próbálkozom már idézéssel! - Izgatottan a levegőbe bokszol, diadalmas rikkantás szakad ki a mellkasából.
A könyvet messzire löki magától, azután figyelmét visszairányítja a macska-démonra, tekintete vándorolgat a bundán, füleken, izmokon. Hihetetlen egy dög, azt meg kell hagyni.
Aztán eszébe jut Hedvig.
- Ó, bassza meg - csap a homlokára, energikusan talpra pattan, és kirobog a cicó után, halk pszpszpsz hangot kiadva próbálja előcsalogani a rémült kisállatot, aztán lekapja a pultról a szárazkajás tasakot, zörgetni kezdi. Először Hedvig sárga szempárját pillantja meg, aztán reszkető bajuszerdejét, de annál kijjebb nem merészkedik a fürdőből, ott lapul az ajtó mellett. Larry odabiggyeszt elé egy keveset a tálkájába a száraz tápból, azután kezével a szobába vezető ajtó félfáján megtámaszkodva benéz a pokoli lényre.
- Neked mivel szolgálhatok? Csibehusi, esetleg...? - kérdezi bizonytalanul, mert fogalma sincs, az emberi húson kívül ezek esznek-e mást. Még mindig dolgozik benne az adrenalin, ami korábban felrobbant az ereiben, mikor materializálódott a sátánfattya a nappalijában, és egyelőre azt se tudja megmondani, miért idézte őt meg. Eredeti tervek szerint erőt akart kérni, hogy ne csak egy gyámoltalan kis bébivarázsló legyen, hatalmasabb legyen a mostani állapotánál, de most hirtelen fogalma sincs, miért folyamodott az idézéshez.
Bár igazából azt se tudja hogy sikerült összehoznia.
- Esetleg valamit inni? - kérdi, és rá kell jönnie, hogy fogalma sincs, hogy kell viselkednie egy pokoli lénnyel szemben.
Kezd kínos lenni számára a szituáció.

Larry & Behemoth @

Szóval, ott tartottunk, kérem szépen, hogy megjelentem ennek a pacáknak a lakásán, aki szeánszozni próbál - vagy valami hasonló. Bizonyára mindenre számított, csak szerény - igen csak imponzás - személyemre nem. Lustán pillantok magunk közé, a hatásvadász gyertyákra meg kissé csálé körökre. Macskásan pislogok párat és végig húzom karmos ujjaimat a Ferenc Jóskát megszégyenítő bajuszomon, amit ez úttal nem hintettem be arany porral, mért is tettem volna? Nem bálba készülök!
- Olyanom nekem nincs és remélem nem gondolod komolyan, hogy elmagyarázzam.
Szívatom, hát persze, de miért is ne? Olyan vicces az a bugyuta, tátott szájú képe! Csak a macskája ne pofázna annyit... kiöltöm rá a kígyó-nyelvem, némi fújtatás kíséretében, így sikerül is megszabadulni a csaffadt kis szőrcsomótól.
- Szép, az igen, köszönöm... de honnan is veszed, hogy macska volnék? Elnézem, de csak azért, mert először van szerencséd hozzám.
Nem, valójában azért nézem el neki, mert bókolt, arra bagózok, hogy most lát először. Hú, jól is esne egy szivar!
- Engem csak ne hágjon meg senki, ha kérhetem. Neked meg ki kéne mosni a szádat szappannal!
Felülök nagy hirtelen, de nem úgy, ahogyan a cicók szokták, hanem tök normálisan, mint bárki ember fia, még ha én nem is vagyok az. Én senkinek se vagyok a fia. Engem a Sátán teremtett, kérem szépen. De ezt honna is tudhaná ez a ficsúr? Igazítok egyet a hófehér nyakkendőn, amit viselek és egy csettintésemre a fickó szappanhabot kezd köpni, én pedig jót röhögök rajta.
- Most már szépen fogsz beszélni velem, ugye?
Rosszcsont vagyok, a Főnök szokott is rám morogni e miatt, dehát ő teremtett játékos természetűre, igazán nem tehetek róla! A pasast meg megsajnálom, így a következő csettintésre már kutya baja.
- Nyugodj le, neki ehhez az ég világon semmi köze!
Két szőrös mancsomat felemelve hárítok, még, hogy a Főnök papája, még csak az kéne! Iszonyodom a tollas népségtől is, szóval ők se jöjjenek!
- Na, látod, még se vagy te olyan buta, össze raktad.
Helyeslek egy kézmozdulattal, miközben törökülésben ülök és túlméretezett farkam úgy leng ide-oda, akár egy legyező vagy éppen inga.
- Hát, remélem nem túl régóta, mert hibásan írtad fel...
Töröm le máris a szarvait, de így is kegyesnek érzem, hogy elárultam, hatástalan a kis játékszere, mert elírta. így van ez, ha Ádám fia nem érti, mit is kíván felvésni ide-oda, sem a szimbólumok jelentőségét, sem a szimmetriáét. Zöldfülű, le se tagadhatná. És... megint a csúnya beszéd! Sóhajtok egyet, de annyira nem izgat, hogy megint megszívassam egy olcsó mutatvánnyal, mint az imént. Valójában nagyon is szeretem, ha megcsodálnak... általában ezt váltom ki az emberekből, hízelgő. Az már kevésbé, hogy macskának szoktak nézni. Nem is hasonlítunk! Vagyis, khm, nem annyira. Ők Team Gabriel, én Team Lucifer! Az emberem pedig már vissza is köszön a konyhából.
- Steak vagy csokitorta. Borral vagy benzinnel. Ínyenc vagyok.
Hiába, le se tagadhatnám és nem is akarom. Mellesleg ő kínált... éppenséggel kedves tőle. Fel is pattanok és követem a konyhába. Így, két lábon kb a varázslópalántánk mellkasáig érek. Mire észbe kap, én már a szekrényben túrok elemózsia vagy valami tömény után, ami hamarabb a kezembe akad, az nyer.
- Larry, Larry, nagy fába vágtad a fejszéd, mikor engem akartál megvendégelni. De értékelem a szándékot!
Mondom és már ki is kukkantok a szekrényajtó mögül, a kezemben azzal, amit találok.
- Nagy az én étvágyam, tudod. Végtelen a bendőm! Szinte mint egy flerkennek abból a Marvel filmből.
Magyarázom neki és helyet foglalok az ebédlőasztalnál vagy annál, amilye éppen erre a célra szolgál. Lám, a flerckenek is macskának néznek ki, még se azok! Még csak nem is emlősök...

Behemoth & Larry @

Még mindig hihetetlen a számára, hogy sikeresen idecsalogatott egy pokolbéli szörnyet a lakása közepére, hát úgy örül neki, mint bolond a fa... elnézést, és ha nem érezné kínosnak a szitut, akár örömtáncot is járna a konyha közepén. Olyan sikerélmény ez a számára, amely valószínűleg többet a büdös életben nem fog megtörténni vele, hát kiélvezi minden egyes pillanatát.
A pokollény epés megjegyzésére nem válaszol, fültől fülig érő szájjal bámul rá, úgy vigyorog, mint egy frissen szabadult zártosztályos beállított gyógyszeradaggal - aztán az a vigyor lehervad az arcáról, amikor meglátja a hosszú villás végű nyelvet, mely kikunkorodik a lény pofájából, egyenest Hedvig felé, mire a négylábú ajvékolva kifut a fürdőbe, körmei kocognak a kövön.
- Hát ami elsőnek beugrott, ahogy megláttalak... - kezdi tétován. - De gyönyörű macska vagy, az tuti. - Érzi, hogy elfelejtette bevenni a gyógyszerét: kicsit zörgősebben, sípolva veszi a levegőt, ahogy kezd dagadni a torka ennyi macskától egy helyen, de egyelőre nem esik pánikba. Még csak az hiányozna, hogy összecsússzon a démon szeme láttára! Az lenne az igazi, oltári nagy balfaszság a részéről, így elhibázni élete nagy lehetőségét!
Még mielőtt reflexből riposztozhatna ődémoniságának - talán ez is a hatalmas szerencséje -, hab tolul fel a torkából, a szája két sarkán csordogál végig a buborékos nyál és víz. A szájához kap, mint aki hányni készül, tüdőből kezd el köhögni, és mint egy ócska vetítés, lepereg a szeme előtt nyomorúságos életének minden képkockája, záróakkordként, a jelenet, ahogy húga cipője keresztül repül a motorháztető fölött, és bezúzza a szélvédőt.
Erre már hónapok óta nem gondolt, hát meg is rémül tőle, még jobban, mint a ténytől, hogy valószínűleg Dove szappanos habot köpköd a nappalija közepén egy macska alakban hesszelő démon csettintésére.
A húga a kórházból tűnt el, még életben volt, mikor az a buzi fakabát elcsapta a zebrán - igaz, a lány futott át a piros jelzésen -, de a kórterembe már nem ért el, valahol a mentőautó és a szoba között veszítették nyomát, a mai napig kérdéses, hogy hogy a fenébe.
Aztán a zárókép - mely most ismétlésen van szépiába fagyva az agyában - feloszlik, ahogy a habzás is erejét veszti a szájában. Meg se tud nyikkanni, egyre záruló torka rezes ízű, köp egy hegyeset a szőnyegre - ki kell sikálni a rengeteg nyálas-vizes habot reggel, ne felejtsd el, Larry -, és rá kell döbbennie, hogy ez az egész csupán másodpercek alatt zajlott le.
- Elnézést - nyögi, és benyúl a zsebébe. Kiveszi az EpiPent, amit mindig kéznél tart, mivel a fő allergiaforrása rendszerint a mellkasára vekniződve alszik éjszakánként, és belevágja a combjába. A hatás nem marad el, rövid pillanatokon belül jön a felszabadító áramlat a légcsövén keresztül, akadálytalanul. Tisztában van vele, hogy mentőket kéne hívnia, de ezt a pillanatot nem szalaszthatja el! Mikor lesz legközelebb lehetősége, hogy egy ilyen lénnyel interakcióba lépjen?!
Valószínűleg soha.
- Megpróbálom a káromkodást takarékra tenni - feleli a feltett kérdésre, a hangja még kicsit rekedt. Még most sem fél a démontól - ahhoz túlságosan le van tőle nyűgözve -, de alighanem találkozásuk végén úgy fog reszketni, mint a nyárfalevél, miután elapadt a most hömpölygő adrenalin.
Értetlenül néz egy darabig a démonra, hogy kinek mi köze mihez, azután leesik neki, és bólint.
- Ja, igazad van - mondja, és megköszörüli a torkát. Ránéz a szegényesen felrajzolt körökre, és lassan kezdi érteni, ugyan mit hibázhatott el.
Hát, konkrétan mindent.
- Jobb mágus akarok lenni - bukik ki belőle, mielőtt az eszéért kaphatna, miközben talpal a konyhába. - Erősebb, jóval. - Már-már vágyakozva mondja, azután rájön, hogy hangosan gondolkodott, és vékony, vértelen forradássá préseli a száját. Szinte száz százalékban biztos, hogy a démon hallotta, de reménykedik benne, hogy elengedi a füle mellett.
Még nem most jött el az ideje a kívánságoknak.
Kérdésére meg is kapja a választ.
- Hát, szívhatok le egy kis benyát a kocsiból - javasolja. - Csokitortám meg borom nincs, csak brownie-m. - Ha a pokoli lény úgy matat a kezével, talán karmai közé is akadhat az átlátszó, kék címkés doboz, benne a brownie-val, ami kicsit fel van ütve fűvel.
Remélhetőleg nem ítéli el érte.
- Őszintén, úgy voltam vele, hogy megint senki nem fog megjelenni - mondja, és kínosan megvakarja a tarkóját. Végig a macska alakú démont figyeli, és nem tehet róla, de végig az motoz az agyában, hogy meg akarja vakarászni a füle tövét. Vajon dorombol is?
- Flerke-- ó, ez jó! - kiált fel, a szeme felcsillan, ahogy leesik neki az utalás. Figyeli a lényt, ahogy az elhelyezkedik a csekélyke konyhaszigeten, a súlya alatt segítségért nyekken az elhasznált bárszék.
- Hedvigen kívül minden ehető. A macskámat ne edd meg, kérlek. Én meg rágós vagyok. Meg már kéne egy kis kenyér is hozzám. - Kissé ügyetlenül támaszkodik neki a konyhafalnak, még kicsit piheg a rohamszerű allergiás reakciótól, mely már csitulóban van, és megfogadja, hogy fog állítani plusz ébresztőt a gyógyszerekhez. Még egy ilyet nem akar.

Larry & Behemoth @

Mondhatni macskásan pillantok rá, mondhatni, mint aki kissé hunyorog. Csak  hát, nekem nagyobb szemeim vannak, mint a kis kotnyeleseknek. És nagyobb szám. Na meg jóóóóval több fogam, és mind egy szálig olyan élesek, mint a nyivákológépek szemfoga. És még sorolhatnám. Például ott van a nyelvem, amivel éppen most állítottam meg az ütőt szerencsétlen "máguskánkban". Persze, csak képletesen értve. Eddig úgy bámult rám, mintha a legdögösebb csaj nőtt volna ki a szoba közepén, most meg... most meg mint akit a lélek éppen elhagyni készül. De nem hibáztatom, még rá is játszok, bár csupán picikét. Egyszerűen "úgy" felejtem a nyelvem, kilógva-kígyózva a megszámlálhatatlan, tűhegyes fog közül. Na meg, tud szó szerint fülig érni a szám, csak mondom.
- Lári-fári! Ha jobban megnézel, nem is vagyok macskás!
Legyintek bundás balommal és fel is pattanok, hogy a fickó elé libbenjek, cseppet sem macskásan, inkább, mint egy torzszülött kölyök. Fel pillantok rá, a bugyuta képére, a gyogyóskék szemeibe és végig mutatok egy laza mozdulattal önnönmagamon. Kicsit olyan lehet, mint mikor Piroskának feltűnik, hogy gáz van a nagyival. Szőrösebb is, na meg beférne a szájába. Hát én is szőrös vagyok és a pasas beférne a számba. Úgy nyelném el az emberkét a fejétől a talpáig, hogy tüsszenteni se lenne ideje. De abban mi lenne a poén?
- Larry, maradjunk csak annál, hogy "gyönyörű", rendben?
Javítom ki egy teátrális sóhaj kíséretében, túl sokat bókol ahhoz, hogy máris újfent megszivassam.
- Neked amúgy torokrákod van vagy lenyeltél egy sípos seggű lovat?
Vetem fel, miközben derékig a konyhaszekrényében matatok, mert úgy sípol, mint Constantine az előtt, hogy kibulizta volna magának az új tüdőt.
Mindeközben ez a furcsa halandó még ott téblábol a szobában - valószínűleg nem érti, hogy kerültem máris a kajaforrás közelébe - és éppen köpi a szappanhabot. Kuncogok egy jót, majd ki lesek a szekrényajtóból. Larry arca holtsápadt. Pillantásom össze szűkül - mondhatni, démonivá válik. Igen, igen, az emberek büntetése... a törékeny kis lelki világuk. Elő halászik valamit és már szúrja is magát.
- El van nézve... Hmm, na, te mitől vagy magasan, Larry?
Az emberek túl könnyen és túl gyorsan szaladnak vigaszért a drogokhoz, az önpusztítással egybekötött repülés a vérükben van. A narkósokkal tele a Pokol. Annyira egyelőre nem érdekel, hogy elgondolkodjak rajta, netán egészségügyi jellegű a dolog. A helyeslésén csak hümmögök párat, rá se rántok.
- Hát persze, hogy az akarsz. Ki ne akarna? Te éppen miért akarod?
Teszem fel mézes-mázosan a kérdést, de csak mert az elemózsiát várom. Valószínűleg nem tud olyat mondani, ami meglepne, amit ne hallottam volna már ezerszer.
- Jó lesz az a brownie benzinnel.
Egye fene, a semminél jobb! Így nem is matatok tovább, nem landol több konzerv s miegyéb, ami eddig a kezembe akadhatott, a konyapadlón. Hiszen megkaparintottam a Mariskától illatozó finomságot. Mintha csak Maze sütötte volna! Ledobom magam a konyhapultra, lóbálva a lábaimat és már falom is a doboz tartalmát.
- Kicsit lehetne ragacsosabb, de nem rossz.
Állapítom meg majszolva és nem kívánom megkínálni őt a saját sütijéből.
- Perszehogy nem fog, ha elírod a szimbólumokat.
Adom a szájába a szavakat, rá mutatva a lényegre. Ugye milyen bájos vagyok? Szerintem is. Kevés démon lenne ilyen jófej!
- Én is csak éppen erre jártam és kiszúrtam, hogy szerencsétlenkedsz.
Nem szépítem a dolgot, miért is tenném? A fél dobozt meg már kizabáltam. Ha út közben leugrott az itókámért, akkor azt is szürcsölöm, mint a jó bort.
- Szerencséd van velem, kölyök. Mi lelt volna, ha egy vérszomjas bestia jelenik meg és széttép egy mozdulattal, meg a szomszédaidat is?
Had terrorizáljuk szegény párát, na. Mellesleg ismét a Nevető Mágus jut eszembe, ahogy épp ilyen idióta módon idézett démont, Nergál meg jól lemészárolta, akit talált. Johnny fiú meg a zárt osztályon végezte.
Larrynek koppan, nos, a Főnök szeret mozizni, így képben vagyok éppeséggel, mint látom, ő is. Vissza tért az eszelős, rajongói pillantás. A browniek meg csak tűnnek. Végül... el sem hiszem: megszánom ezt a félnótást. Oda dobok neki kemény egy darab nasit.
- Nesze. Úgy nézem rád fér egy kis Mary Jane.
Kérődzök tovább, rám sajnos nem igazán vannak hatással az efféle játékszerek. De a csoki az bármikor jöhet. Az egyéb táplálkozási szokásaimat illetően még nem világosítom fel, had szenvedjen még egy kicsit.