Vincent Scrooge

Annyira szépen elterveztem mindent. Ide Los Angelesbe is úgy jöttem már, hogy megvan az állásom, a házam, semmit nem bíztam a véletlenre. Hibátlan önéletrajzot rittyentettem neked, és csak a kíváncsiság miatt hívtál be, tudni akartad, vajon melyik pontba törik bele a bicskám. Meglepődtél, hogy az összes keresztkérdésedre tudtam a megfelelő választ, és igazából ez is szúrt szemet.
Híred van, rettegnek tőled, pletykálnak rólad sokmindent, s nem is biztos, hogy mind alaptalan, hisz neked már a sokadik titkárnődet érte utol a vég. Csiripelik a madarak, hogy pont azért, mert rájöttek, több rejlik a könyvkiadó zugaiban a felszínnél. Ahhoz kétség sem fér, hogy eszed az sok van, és könnyűszerrel rántod le a leplet az emberkről, nem csodálom, szemed, mint valami hazugságvizsgáló. Sokszor éreztem, mikor rám néztél, hogy belém látsz, mégse rettentem meg.
Tudod, hogy hazudok, tudod, hogy nem Fortuna kegyeiből kerültem pont az utadba, épp csak a szándékkal nem vagy tisztában. Viszont szeretsz játszani, ahogy én is.
Pedig a képlet egyszerű, megözvegyültél, minek nyoma, nem látszik rajtad. Ha gyászolsz is, mélyen magadban. Lehet éreztél valamit a feleséged iránt, lehet csak ő is egy bábu volt a tábládon, mindenesetre, az meg sem fordul a fejedben, hogy valaki pont be akarna környékezni. Hisz rettegnek tőled, a viselkedésed, és a téged körül ölelő pletykák miatt.

Én biztos, meg szerintem az oldalnak is jót tennél