Soul and Light

Már vagy félórája nézi a parkban próbálkozó gyermeket. Igazán kitartó a makacsságával, meg kell, vallja. És éppen makacssággal vakok is a valóságra, s merült az végül feledésbe. Feladait azonban végzi, hiszen ezért létezik.
A gyerek végül sikerrel jár, de már annyira elfárad, hogy leesik a mászóka utolsó lépcsőjén. Hogy erre miként reagált a kislány, nem tudta megfigyelni, hirtelenjében más vonja el a figyelmét.
- Ó – hall egy furcsa hangot a vállánál, lenéz a jobb vállára, a fehér ingre, mivel az idő annyira szép, hogy levette a zakóját. Így a zakója helyett az ingén éktelenkedik egy nagy folt. Felnéz.
- Helló – a kezében lévő papírpoharat emeli a galamb felé, üdvözletül. Kávé van benne, de mivel sosem eszik vagy iszik, így inkább csak a belevegyülés okán tesz alkalmanként ilyet. Kárba menne mindaz az energia, amit addig fektettek bele, hogy a kezébe kerüljön az ital vagy az étel.
A galamb visszanéz rá, érdeklődéssel, majd elrepül.
- Sejtettem – sóhajt egyet, mozdulata viszont megakad abban, hogy lesöpörje a foltot a válláról. Emberi módon akarja megoldani, néha kísérletezik ezzel.
A padról feláll, s a karjára hajtva a zakó felsőt, a másik kezében a pohárral, abba az irányba indul, ahol tudja, valakinek jól jön majd az a kávé, amibe ő bele sem ivott. Sző nélkül sétál el mellette, szíve azonban megérinti, éppúgy, mint egy pillanatra keze is, ahogy a másikhoz ér, amint átadja neki a kávét.
A földszinti recepcióról felveszi a leveleket, s már lépne el, mikor a recepciós a nevét mondja ismét.
- Igen? - fordul vissza érdeklődéssel, majd a mutatóujj irányát követi. Pontosan a válla felé. - Ó, igen, éreztem, köszönöm! - Mosolyog rá, majd átveszi a borítékokat.
- Köszönöm!
A liftben ugyan nem szokása megnézegetni a levelet, viszont mindig hallgat a megérzéseire, így, végignézi. Egy nem neki szól, hanem doktor Martinnak.
Egy másodpercig figyel az ajtó előtt, vannak-e bent, majd halkan bekopog.
- Doktor Martin? Egy levele hozzám jutott, s ha nem haragszik, nem viszem vissza a recepcióra. Gondoltam, beadom.
Doktor Martin éppen az a személy, aki miatt itt van. Sok dolgon ment keresztül eddig is, és sok személynek fontos a támasza, a szavai. Nagyszerű lélek, ám ez nem jelenti azt, hogy neki ne lenne szüksége segítségre. Olyanra, amit sem barát, sem másféle szeretet nem képes megadni.

~ Megjegyzés ~ Szószám ~ :sunny: ~