Elveszett bárányka

Te is csak egy vagy a sok gyerek közül, akit az utamba sodort az élet a munkám során. Gyermekpszichiáterként sok hozzád hasonlóval találkoztam, akit a szülei, egyéb rokonai, vagy épp teljesen ismeretlenek bántalmaztak, rosszul neveltek. Amikor először elhozott hozzám az egyik gyermekvédelmis dolgozó, én magam sem gondoltam volna, hogy ennyire megkedvellek. Sokkal nehezebb eset voltál, és még mindig az vagy, mint a többi gyerek, akikkel eddig dolgom volt. Még most is, hónapok elteltével sem vagyok benne biztos, hogy sikerült elnyernem a bizalmad, hisz nem sokat beszélsz. De egyszer csak megtörik majd a jég, nemde?
És hogy miért kerültél hozzám? A saját szemeddel kellett végignézned, ahogy az apád, akit addig oly' nagyon imádtál, a saját kezével vet véget édesanyád életének. És ha a szemfüles szomszéd nem lett volna elég gyors, nagy valószínűséggel te is az édesanyád sorsára jutottál volna akkor fordultál teljesen magadba, és emeltél akkora falat magad köré, amit még mindig nem sikerült ledöntenem.
De elhatároztam, hogy bármennyire is nehéz lesz, nem adom fel. Az elmúlt hónapok alatt persze néha megmutattad, hogy milyen is voltál régen, de végül mindig visszabújtál a kis csigaházadba. Ez viszont épp elég volt ahhoz, hogy túlságosan is megkedveljelek, és elhatározzam, hogy nem hagylak, hogy elvessz az állami rendszer rémes bugyraiban, és magamhoz veszlek. A kérdés már csak az, hogy te elfogadsz-e nevelőanyádnak?

//Röviden és tömören ennyi, a korát szigorúan nem szabom megy, a lényeg hogy még tinikor előtt álljon.  Az ET-ben lányként említettelek, de lehetsz akár fiú akár lány, nekem mindegy, mindenhogy szeretni foglak *-* a lényeg hogy gyere hamar és ne tűnj el *-* én nagyon várlak :3

Csak én, de nagyon :3