"Drága" bátyám

Hááát... kezdjük rögtön a lényeggel: halvány lila gőzöm sincs róla, hogy létezel. Pontosan tíz évvel vagy nálam idősebb, te is egy félangyal-démon vagy, közös démoni apánk van, de neked egy másik angyal volt az édesanyád, akit apánk a születésed után meg is ölt szinte azonnal. A te édesanyád nem volt olyan "szerencsés" szökés-ügyileg, mint az enyém, így te apánk fogságában születtél meg, s téged apánk nevelt fel itt a Földön, és emiatt te lettél a sötétebb fivér kettőnk közül. Mondhatni, én vagyok a jó, de olykor kibukik belőlem a rossz, te pedig a rossz, akiből néha kibukik a jó. Aztán ki tudja, lehet egyszer még jó útra térsz, hisz, ahogy én sem vagyok megingathatatlanul jó, úgy te sem vagy velejéig rossz, de... én azért biztosan nem kötnék rád fogadást, egyelőre rosszfiú vagy, ez van. Ezért is lehetett, hogy már fiatal gyermekként is segítettél apánknak, mikor az én anyámat fogta el, és tartotta fogságban. De aztán... a te "bűnöd" volt az is, hogy az én anyám meg tudott szökni, miután egy rövidke időre előtört belőled a jobbik éned, akit "apucikánk" igyekezett kiölni belőled, de a szenvedő anyám láttán megesett rajta a szíved, és mondjuk úgy, titokban intézkedtél, hogy meg tudjon szökni... Ez alapján könnyen lehet, hogy neked köszönhetem, hogy még élek, hisz ha én magam is a fogságban születtem volna meg, és apánk kezdettől lett volna velem elégedetlen, bizonyára hamar holtan végeztem volna.
Bár túlzás volna azt mondani, hogy kedvelsz engem, vagy fontos volnék neked, de lélekben mindig is figyelmeddel kísértél engem. Apánkhoz és hozzám hasonlóan roppant nagy tehetséged van a mágiához, így meg sem kottyant, hogy létrehozz közöttünk egyfajta "mágikus köteléket", hogy megtalálhass, ha akarsz. Én erről a kötelékről nem tudok, és ez nem véletlen, ez egyirányú dolog, nem akartad, hogy tudjak rólad, míg te másként nem döntesz.
Életed eddigi negyven évét végig apánk mellett töltötted, kivéve persze, amikor ő a Pokolban "bulizott". Olyankor te főleg piálással és nőkkel múlattad az időd. Apánkkal ellentétben nem idegenkedsz az embernőktől, kedved leled bennük, szívesen töltöd az időd az ágyukban. Félreértés ne essék, távolról sem vagy angyali szerető, de... azért igaz, ami igaz, némileg a gyengéidet képezik a nők. Valamilyen szinten törődsz azokkal, akiket elcsábítasz, legalábbis... khm... arra mindenképp ügyelsz, nehogy gyermeked foganjon tőlük. Habár, lehet, hogy ezt nem is igazán a nők, hanem inkább a gyermek érdekében teszed, akit nem akarsz megteremteni, s a mi sorsunkra ítélni? Ki tudja...
Könnyen meglehet, hogy ha megtudod, hogy a kisöcsédnek milyen dögös nője van, megpróbálod lecsapni őt a kezemről... Próbálkozni persze lehet, de jobb ha tudod, hogy a kis hölgy igen határozottan vallja, hogy ki is szíve választottja, s emellett jómagam egy roppant féltékeny alak vagyok, szóval ha megkörnyékezed a barátnőm, előfordulhat, hogy kiverem pár fogadat... sőt, akár háborút is indítanék ellened, hogy Adeline-t megóvjam tőled, vagy akárki mástól, aki el akarná őt venni tőlem.

*

Ez idáig ennyit sikerült kigondolnom (gondolnunk) rólad. Egyéb dolgokat, amik felmerülnének benned/veled kapcsolatban, azokat megbeszélhetjük. Ez a kezdet, aztán, hogy ebből hová fejlődik, avagy épp romlik le a figura jelleme/személye, nos... azt rád bízzuk. Lehetsz végül jó is, rossz is, angyali vagy ördögi, valószínűleg mindkét végletben meg tudnád találni a közös hangot a kisöcséddel. Mondjuk, én userileg nem bánnám, ha végül valamiféle jobb baráti/testvéri/bajtársi viszony azért kialakulna köztünk, akármerre is fordulj, akár jónak, akár rossznak állsz, hisz... mégis csak egy család vagyunk, vagy mifene.

Hát az túlzás, hogy várlak, de... jobb híján, mondjuk így, mégis csak a testvérem vagy. És ki tudja, talán akad még pár alma a családfán, akit érdekelhetsz, hisz meglehetősen nagy a család. És ha jól tudom, Adeline is szívesen elvinne majd egy játékra, szóval, ha innál valamit, melegen ajánlom a hölgyet, és a Lux bárt.