Zephyr Colton

Magasnak számítok, den em az a szikár féle, hanem igenis van mit mutogassak, és ha már itt tartunk, nevezhetjük éppen beach-body-nak is, amihez képest elég nagyot tudok ütni azért. Na persze, van benne némi természetellenesség, is, de erről majd kicsit később. Arányos vagyok és kellemes látvány a szemnek, azt mondják. Szeretem a feketét, de minden más kényelmes dolgot is felveszek. Farmert, pólót, atlétát. Az ingek kerüljenek el, azokat utálom, de ha ráveszem magam még az is elég szexin áll rajtam. Néha kicsit lazábbra, rosszafiúsabbra veszem a figurát, és kendőt kötök a nyakamba, vagy épp csuklómra. Széles övet veszek fel, a meglévő fölé, és láncot akasztok rá. A megtestesült, ördögi fiatal... De megbocsátják nekem ezt is. Mert szőkés barna hajam, félhosszan keretezi sármos arcomat és szürkészöld szemeimet. Mondjuk inkább szürkének látszik szerintem, de a csajok jobban meg tudják mondani. Hatszáz színt ismernek, elképesztőek.
Megjelenésemhez még hozzátartozik hogy szeretem az ékszereket és több gyűrűt is viselek olykor. A fülemben csak jobb oldalt viselek egy kis ezüst karikát. Megtehettem, megtettem. Kérdés?


Arrogáns, önfejű, makacs, mindent azonnal akaró típus és nehezen viselem el ha nem nekem van igazam és egy vitában alulmaradok. Az enyém kell hogy legyen az utolsó szó. Nem igazán egyszerű velem, mert egyszerre vagyok jó és rossz a rosszabb dominál általában. Mindig van valami bajom, éhes vagyok, szomjas vagyok, álmos vagyok, unatkozom, fáj a fejem, fáj a hajam. Tök mindegy. Nehéz engem elviselni, sokszor még magam számára is, és nem tudom van-e olyan aki képes lenne hosszabb távon is kibírni és bartkozni velem.
Csípős modorom miatt nem igen akarnak barátkozni velem, és sokszor észre sem veszem ha belelépek valakinek a lelki világába és megbántom. Nem igazán sajnálkozom ezen. Így járt.
Persze tudok kedves is lenni, csak általában nincs miért, és kiért. Mivel kerülnek, senki nem várja el tőlem hogy kedves legyek, de más lények hatással vannak rám. Az angyali szerzetek közelében én is inkább nyugodtabb leszek. Mintha a mágnes vége taszigálna ide oda és kurva idegesítő.  Na mindegy is, igazából megvannak a kapcsolataim, de ezek nem mélyek, és mellőzhető bármelyik. Szaktársak, bajtársak és gang. Érdekkapcsolatok, semmi többek.
Az a fajta vagyok, akinek a hangja legalább akkora mint az ütése, és szerintem nem érdemes belém kötni ha valaki nem akar törött orrot és bordákat. Passzív agresszív vagyok, de ha békén hagynak, akkor nem támadok magamtól. Mint valami vadállat.  Tulajdonképpen a legjobban akkor lehet velem kijönni ha valakinek végtelen a türelme és simogatja az egómat, vagy sütit hoz, vagy csak van. Nem tudom.


Egyéb:
- dohányzom , és szívesen élek az alkohollal, meg más tudatmódosítókkel, de nem vagyok függő. Nem hat hosszabb ideig, de néha.... fél óra blackout belefér.
- nem szeretem a kisgyerekeket, szerintem idegesítőek és csak a baj van velük
- utálom a gombát
- jó a nyelvérzékem (kackac), beszélek angolul és németül, és már kezdem az olaszt is jól nyomni. Az ázsiai nyelvekkel meggyűlik a bajom.
-jóban vagyok a családommal. Nem tagadják, ami vagyok.
- érdekesnek találok egy kis ázsiait. Mintha instant nyugalomtabletta lenne, de miért?!
 

A képességeim, hát maradjunk abban hogy nem éppen evilágiak, és emiatt volt is pár para helyzet az életemben. Na jó, kezdjük az elején. Úgy nézek ki mint  egy ember, és mégsem vagyok az. Hogy lehet ez? Hát nagyon egyszerű, az én szüleim nem voltak halandóak, egyik sem. A celestimek, mint én köztudottan egy angyaltól és démontól származnak.
Erősebb vagyok mint egy ember, és fogékony a mágiára, nagyon is jó vagyok benne és ki is használom az adottságiam. Fekete szárnyaim vannak és tudok repkedni. Ha jól vettem észre elég nehezen vagyok sebezhető  és hamar gyógyulok. Bár a szentelt olaj már égette meg a kezem és kerülök mindent ami szent.

~ Tedd meg. Öld meg, Zeph. Képes vagy rá.
Igen, ez az egyik hang a fejemben. Na, nem nem nem. Ne is gondolj rá, nincs semmi bajom, csak éppen néha nem egészen világos számomra hogy mit és miért kellene tennem, illetve hogy a rossz miért az. Ez a hang bíztat mindig hogy csináljam, a józanságom viszot visszafog.
~ Ugyan már, nem kell ezt tenned. Nem vagy gyilkos.
Nem, tényleg nem vagyok, de nagyon közel állok hozzá hogy azzá váljak.

Egy éjszakai verekedésbe keveredtem, és kicsit elszállt az agyam és a rendőrség épületében várakozva gondolkodom rajta mennyire közel is álltam hozzá embert öljek. Hanyatt fekszem a keskeny és kényelmetlen ágynak csúfolt deszkán, és lehunyom a szemem. A gyorsaság, akár gy reumás csiga, szóval van bőven időm elmerengeni az életemen amit néha mindha függönyön keresztül látnék.

Nem könnyű másként itt lenni, és elég hamar világosság vált hogy nem vagyok olyan mint azok, akik befogadtak. Örökbe fogadott gyerek vagyok és szerencsére jófej embereket fogtam ki, és akik tényleg szerettek és mindig is vágytak saját gyerekre, csak éppen ne lehetett nekik. Olyan  igazságtalan ez, és néha eszembe jut hogy mennyivel normálisabbat érdemeltek volna nálam, mert hát én még ember se vagyok, nem hogy jó. Na mindegy, kár ezen töprengeni, én nem tudom megváltoztatni ezt a dolgot, és inkább igyekszem viselkedni amennyire képes vagyok rá, legalább a szüleim előtt. Azért elég nehéz dolog ez és néha nagyon lelkiismeretfurdalást tudnak kelteni. Azt is, meg bűntudatot is elég rendesen. Anyáék sokkal jobbat érdemelnének mint én és van amikor elönt ez a tudat. Mint mondjuk most hogy itt ülök, és semmit nem csinálok és bőven van időm végig venni hogy mi mindent csináltam eddig.

Kezdve azzal a sok verekedéssel és lógással az iskolából. Sosem voltam túl jó gyerek és erre csak rátett egy lapáttal az hogy hasonszőrűekkel lógtam, és hamar a kiskirály lettem közülük. Megvolt hozzá az erőm és a heves vérmérsékletem. Mindig bajba keveredtem és sosem törődtem semmivel, csak cipeltem haza az intőket, és végighallgattam apám szidását.
Egyik ilyen eset után volt hogy leszidtak, én meg aludni mentem, és éjjel felébredtem valamire. Kimentem inni és hallottam a szüleim beszélgetését. Anya sírt és panaszkodott apának hogy mit rontanak el velem? Miért nem tudok viselkedni, miért mindig rosszat csinálok, hiszen ha kicsit is akarok akkor tudok én. A jegyeim nem olyan rosszak és van ami tényleg érdekel is, és nem csak kötelezzőből szenvedek vele. Jellemzően a reál tárgyak ilyenek és az informatika. Anya akkor nagyon.... mély hatással volt rám, hogy csak szomorúvá teszem őt, és... hát megpróbáltam odafigyelni kicsit, és nem lettem kevésbé balhés, de okosabban csináltam, és nem buktam le, és anya nem sírt.
Minden probléma megoldható.


Kicsit ügyesebb lettem a gaztetteimet illetően és egész jó év végi jegyeket produkáltam hogy sikerüljön a felvételim az egyetemre. Ott.... bentlakásos lettem, és megint elindultam lefelé a lejtőn. A rossz társaság, és a sok buli és pörgés hamar elvonta a figyelmem a tanulásról, mert nem volt a közelben anya. Nélküle sokkal nehezebben ment minden és hamarabb elsodortak az útról ami rossz felé vitt. Nem tudom miért, de... Mindegy is.

A rendőrség régi jó barát lett, és szinte az összes járőrt ismerem és az összes nyomozó vitt már be egyszer valamiért, de mindig csakapróságok, szabályszegések, kihágások. Ejnye-bejnyét ért, és rossz pontokat a nevem mellé. Az egyetemi első évben tévedtem rossz helyre, és egy démonnal hozott össze a rossz sors. Meg akart ölni, de valahogy.... elűztem. Nem tudom hogyan. Később derült ki hogy a származásom igencsak kétes, és nem is emberi szüleim vannak, így fogékony vagyok a mágiára. Az pedig nem jó vagy rossz, az csak mágia. A felhasználó szándékától lesz olyan, amilyen és így... futólag találkoztam pár varázslóval, akik segítettek kicsit a középúton maradni és emagyarázták a természetem jellegét. Mert oké, baromi menő egy pár tollas fekete szárnnyal futkosni de... kellemetlen ha rosszkor bújik elő. A rozdaszínű szemeket még lencsékkel tudom magyarázni és elfedni. Ezért általában kéket hordok, mint a szemem is, de így nem üt át a rozsda ha felhúzom magam valamin, ami azért... nem túl ritka eset.

Felsóhajtok, sose akar letelni ez a pár óra amíg adminisztrálják a dolgaimat. Persze, már rég rájöttem, azért csinálják ezt hogy szálljak magamba és mindig jobban elhúzzák a papírmunkát hogy addig is itt legyek nyugiba és ne balhézzak. Mondjuk máár baromira unom, de hát ez van. Végül nagy nehezen csak előkerül az egyik nő, aki keményebb mint amilyennek látszik, és vágott már tisztességesen pofán.
- Nahát, Morrighan hadnagy... micsoda kellemes meglepetés - könyöklök a rácsokra, ahogy a zárral babrál, és csak egy lesújtó pillantást vet rám. Na persze, csak a munkát csinálom neki mindig.
- Legalább egy két hétig ne is lássam Colton, hagyjon dolgozni egy komolyabb ügyön - szól rám ahogy ak ijárat felé terelget, és a kezembe nyomja a táskám, és a kabátom. Ellenőrzöm a zsebeim mielőtt hazamennék a lakásomba ahol élek. Egyedül vagyok, a szobapálmámmal. Még anya tukmálta rám.

Fáradtan dőlök el a kanapémon, azért ez húzós egy nap volt, és még mindig zsong a fejem, ahogy a két akarat vitatkozik folyamatosan. Mégis ahogy bekapcsolom a gépet, és fellépek a kék csodára, szembe ötlik velem egy ismerős arc, hogy ismerhetem. Persze hogy ismerem, mindig nála kávézom, és így lelkiismeret furdalás nélkül nyomok rá a jelölés gombra, és elnézem a képét.
- Minjoon.... Ch, mégis mi a fene vagy te? - teszem fel a kérdést az üres lakásnak, mert mellette valahogy nem érzem azt a féktelen, és végtelen vágyat hogy ártsak valakinek, vagy ilyesmi. Mintha, ezt így kikapcsolnák. Ez érdekes és tudni akarom miért van ez. Szerintem az isaz ő hibája/érdeme hogy nem öltem embert, amikor megtehettem volna. Hm, hm....
- Ki fogom deríteni.... - ígérem meg a képének, és elkezdek torrentezni....