Autumn G. Lancaster

Mikor szembe jössz velem az utcán mit látsz? Hosszú vörös haj, zöld szemek, alkatom vékony, viszont nem vagyok valami magas. Talán ez az egyetlen ami hibázik rajtam... de az emberek még így is elámulnak kinézetemen. Arcom vonalai lágyak, mondhatni rögtön az emberek bizalmába tudok férkőzni pusztán egy pillantásommal, ami nem is annyira nagy hátrány, ha ki kell húznom az embert a bajból. Öltözködésem átlagos, már ha lent kell töltenem a mindennapjaimat a földön, próbálok nem kitűnni a tömegből annyira nagyon, ez van hogy sikerül, és van hogy nem, teljesen változó, de azért mindig próbálok úgy viselkedni, és kinézni, hogy kicsit a háttérben tudjak maradni.

Megbízható, kedves, vicces. Ez a három szó jellemez leginkább, de nagyon sok jó és rossz tulajdonságom van, szóval órákon át lehetne őket sorolni. Őrangyalként feladatom, hogy segítsek az embereken, amit maximálisan ki is használok, de sajnos még én se tudok mindenhol ott lenni. Nem szeretem látni ahogy az emberek szenvednek, márpedig az embereket nagyon sok rossz éri, amit még mi őrangyalok se mindig tudunk megakadályozni. Ilyenkor persze jön a bűntudat, hogy én tehetek róla, vagy hogy közöm volt hozzá, ahogy egy ember sorsa alakult. És hogy hiszek-e a sorsban? Igazából hinnem kell benne, hogy minden embernek megvan írva előre a maga története, még ha ez nekem nem is tetszik...
Kis energiabombának tartom magam, folyamatos pörgésben vagyok, ha tehetném egy percre se állnék meg... egyszerűen nem tudok megülni egy helyben, folyamatosan beszélek, és jobb kedvre akarok deríteni mindenkit, mert nem bírom nézni, ha valaki szomorú. Mondom ezt úgy, hogy én magam is szoktam szomorú lenni, de ezt igyekszem soha nem kimutatni... nekem mindig fontosabb lesz a másiknak a jó kedve, és hogy jól legyen. Meg kell akadályoznom, hogy hülyeséget csináljanak az emberek, és ha ezt a háttérből is kéne csinálnom, soha nem tudom megállni, hogy ne intézzem személyesen a feladatom, ami talán nem annyira szabályos... de így sokkal hatékonyabban tudom végezni a feladatom. És talán ez a bűn egy formája, de szeretek emberek közt lenni...

Rendelkezem minden alapvető angyali képességgel, mint társaim! Ilyenek például a fizikai emberfelettiség, halhatatlanok vagyunk, egyetlen dolog ölhet meg minket, és az pedig pokolban kovácsolt démoni penge! Mi angyalok nagy tudással rendelkezünk mindenről, és gyógyításra is képeket vagyunk. Viszont telepátiára nem vagyunk képesek, viszont meghalljuk a hozzánk intézett imákat. Érzékeinknek nincsen párja, és rendkívül jó harcosok vagyunk, ami nem hátrány!

Egy magasabb ház tetején ültem... éjszaka volt, és hideg, de én ezt mégse éreztem, csak bámultam az éjszaka fényeit. Nem voltam fáradt, nekem nem volt szükségem a pihenésre, mégis valami nyomta a mellkasomat. Talán a bűntudat volt megint. Nem tartottam jó őrangyalnak magamat, nem mindig tudtam teljesíteni a feladataimat, amiket kiszabnak rám nap mint nap... talán ezért se mernek rám nagyobb terhet rakni, nem kellett soha még egy emberre vigyáznom eddig. Talán úgy gondolják, hogy az túl sok lenne nekem... talán nem tudnék megvédeni a világtól, és önmagától egy embert, sőt talán rosszabb is történhetne vele... meghalna, miközben nekem kellett volna vigyáznom rá!
Megakartam védeni az embereket, és vigyázni akartam rájuk, hogy semmi rossz ne történjen velük. Talán néha nem is rajtunk őrangyalokon múlott más élete... úgyis isten kezében van mindenki élete, még ha mi próbálunk is a halandókra vigyázni. Meg kell értenünk, hogy nem menthetünk meg mindenkit, de nekem ez nem megy, én erre nem vagyok képes, még ha ezért haragudnak is rám odafönt. Ezért mindenhol ott próbálok lenni... nekem ez a feladatom, és nem az, hogy egy ember mellett ott legyek! És igen ez lehetetlennek tűnik, de én azért mindent megteszek, hogy minél többet tudjak segíteni nekik. Szükségük van ránk!
Mindig szoktam figyelni őket, és annyi mindent megtesznek gondolkodás nélkül, ezzel veszélybe sodorva magukat... és még csak nem is érdekli őket! A szabályokról ne is beszéljünk... azokat se szeretik betartani. Sok hülyeséget csinálnak, és nagyon csapongó lelkek, viszont...  sokat nevetnek, családjuk van, évezik az életet, és szeretnek. Nem mindig csak a negatív részét figyelem, hanem azt is amikor vicces történetek mesélnek egymásnak, és sokat nevetnek, kézen fogva sétálnak a szerelmes párok, legfőképpen egyszerűen azt mikor boldogok! És ettől úgy érzem néha, hogy nekem is jobb kedvem lesz, és eltereli a figyelmemet az esetleges rossz dolgokról, vagy egy rosszabb napról, mikor nem úgy alakultak a dolgok ahogy én azt szerettem volna! Egyszerűen néha csak jó volt őket figyelni...

***
A város egy külterületén voltam, egy helyre igyekeztem éppen. Majd kicsattantam a boldogságtól... megkaptam A feladatot. A nagy feladatot, amit nem kaphat csak úgy meg mindenki... vagyis de sok őrangyal vigyáz csak egy emberre, de most ezt én is megkaptam. De boldogságom olyan sokáig nem tarthatott aztán! Egy temetőhöz vezetett a cím amit kaptam... megálltam és lefagytam mikor megpillantottam egy temetést. Nem álltak ott sokan... alig két-három ember fekete ruhában. Egy családot temettek... és ott állt egy fiú. Alig lehetett 18 éves... teljesen összetörve, könnyekkel az arcán. És ekkor éreztem... hogy ő az! Ő az én feladatom... de már egyáltalán nem voltam boldog, hisz tudtam mennyi szenvedés lehet most a lelkében.
Nem akartam, hogy észre vegyen, így bebújtam egy fa mögé... az eső is elkezdett csepegni, de engem nem érdekelt. Mindenki elment, és már csak ő maradt ott az esőben, ruhái egyre vizesebbek lettek, de nem mozdult egy tapotatt se. Oda szerettem volna menni hozná... segíteni akartam neki, és megölelni, hogy minden rendben lesz, de nem tehettem meg, így csak álltam ott... tehetetlenül. Hatalmába kerített egy kisebb fajta félelem... a tudat, hogy nekem kell segítenem neki... és elkezdtem félni, hogy kudarcot fogok vallani!

***

Megtudtam, hogy démon támadás áldozatai lett a családja, és csak egyedül ő maradt életben. Az őrangyal csak őt tudta megmenteni, de ezzel az életével fizetett! Így én kaptam meg a feladatot, hogy vigyázzak rá... és mindent meg is fogok tenni ennek érdekében! Nem biztos, hogy úgy fogok eljárni, ahogy normális esetben kéne, de remélem megbocsájtják nekem ezt odafönt, és figyelembe veszik, hogy mindent az ő érdekében teszek. Ezt most személyesen szerettem volna intézni! Nem szerettem volna láthatatlan felvigyázó lenni... most az egyszer tényleg nem! Ő az én fő feladatom, de kaptam egy másik igen fontosat is!