A Hell Gate FRPG ötvözi a Lucifer hétköznapi, nyomozós, misztikus karakterdrámáját a Constantine okkult atmoszférájával, rendhagyó esszenciát biztosítva a játékosnak
"Oh Lord won't you save me Save me from my soul Oh Lord won't you forgive me For I have lost control Oh Lord won't you tell me Am I the righteous or the damned? Oh Lord won't you please hear me Do I obey or do I command?"
Kinézet
Az első, amit elmondhatunk a padre-ról, ha megpillantjuk az az, hogy úgy fest, mint egy kamasz. Még véletlenül se feltételezné senki, hogy nagykorú, pedig határozottan az. Tíz évet lazán letagadhatna. Hatalmas, kék szemei sem segítenek a kora megítéléseben. Haja sötétbarna, alkata vékony és magas, 183 cm. Általában fekete nadrágot és inget visel kolláréval. A reverendát többnyire hanyagolja. De az sem ritka, hogy civilben flangál. Ilyenkor farmert visel pólóval vagy inggel, esetleg szvetterrel.
Jellem
Tom egy tündéri jellem, csak éppen fekete humorral, amit nem igen várnánk egy paptól. Ezt a hívek nem mindig értékelik. Kisfiúsan bájos megjelenése és morbid humora kissé groteszkké teszi a fickót. Különc, de valójában aranyból van a szíve. Mindig lehet rá számítani, de azért van egy stílusa.
Képesség
-
Hallgasd a történetem
Mindnyájunknak van elképzelése a tökéletes családról, ahol szeretet és harmónia uralkodik. A családról, amiről elhitetjük magunkkal, hogy pusztán fikció és nem is létezhet, mert így könnyebb elfogadni a realitás hideg szürkeségét. Volt azonban egyszer egy kisfiú Los Angelesben, akinek megadatott az álomhoz hasonló élet. Megértő, meleg családba született, istenfélő szülők egy szem gyermekeként. Thomas egy olasz származású amerikai családba született, de korán elvesztette a szüleit egy tragikus autóbaleset során. A túlságosan idilli világának egy csapásra lett vége. Nagyon ragaszkodott az anyjához és az apjához, talán éppen ezért nem igen beszél(t) erről, ha pedig még is szóba jön, máig fekete humorral üti el a dolgot, ahogy minden mást is, talán így vértezve fel magát a világ zordsága ellen. Rokonok híján a megárvult fiú a Los Angeles-i Szent Mihály Árvaházba került és itt nevelkedett nagykorúságáig. Sosem volt problémás gyerek, többnyire csendes, segítőkész könyvmolynak bizonyult. Hatalmas kék szemeivel már kölyök korától rögtön belopta magát az emberek szívébe. Ennek ellenére magának való volt mindig is. Volt s van benne valamiféle furcsaság, amit nehéz szavakba önteni. A szülei elvesztése óta a sötétség és a halál mintha árnyékot vetne a lényére a maga groteszk módján. Míg a többi gyerkőc a Micimackót nézte, ő Addams family-t. Míg a „normális” emberpalánták autóval és babával játszottak, ő műanyag csontvázzal és gumipókkal. A harsány, színes új ruhácskák helyett leginkább a fekete-szürke csíkos, agyonmosott pulcsit preferálta az első perctől. Ha megkérdezték, mi a kedvenc állata, a kutyuska és cicuska helyett a hollót kapták válaszul. Később Tomhoz hozzá csapódott egy több-kevésbé beszélő holló, aki azóta a társa. Na és a ’90-es évek popslágerei helyett, amit a bent lakók többsége hallgatott, ő inkább valami dübörgőset szeretett a füléb dugni. És ma sincsen mindez másként, hiába teltek az évek és hiába remélték a kedvesnővérek és nevelők, hogy „kinövi”. Hiszen természetesen nem örültek ennek , de nem sok mindent tudtak a ténnyel kezdeni. A feketeség és a morbiditás a kis Tom barátja lett. A fiúé, akit a vezetékneve - ami a szeráfokra, az angyalok egy kasztjára utal - miatt olykor csupán "Angel"-nek neveznek. Mivel azonban rendes srác volt, megbékéltek a "furcsa" dolgaival. A többi árvával is jól kijött, nem zárkózott el a társaságtól és szívesen beszélgetett a többi gyermekkel és felnőttekkel egyaránt. Magáról és főként a családi tragédiáról, amit megélt, nem igazán nyílt meg. Ahogy pedig cseperedett, a "sötét" dolgok mellett egyre inkább érdekelni kezdte a papi hivatás. Mikor betöltötte a 18-at, elbocsátották az árvaházból annak rendje s módja szerint. Papneveldébe vonult, de szabadidejében – a horrorfilmeken való röhögés mellett - szívesen látogatott vissza egykori otthonába, amit sosem rühellt, bármely szokatlanul is hangzik ez. A felszentelését követően LA-ban maradt és a Szent Mihály Plébánia káplánja lett, mely mellett az árvaház is működik. Sosem szakadt tehát el tőle, még ha az állami gondozottak többsége vissza sem néz és örül, hogy végre a maga ura lehet. Tom mindezt másként élte meg. Ma már a közösség aktív része. Szívesen besegít az árvaházban, sokat foglalkozik az árva gyerekekkel és fiatalokkal, ahogy a hívek ügyes-bajos dolgaival is, amiért hamar megkedvelte a gyülekezet. Könnyen megtalálja a hangot a különféle emberekkel kortól és nemtől függetlenül, ami ideálissá teszi a hivatására. Amit azonban senkinek az eszébe sem jutna, hogy „kettős” életet él: Írói álnév alatt a sikeres okkult, new adult jellegű regénysorozat, a Káoszkrónikák szerzője. A saga témájában, műfajban és jellegében is ellentmondásosnak bizonyul az atyára nézve, hiszen ő Isten felszentelt papja, így minden, amit a regényfolyam képvisel, tabu kéne hogy legyen a számára.
Őrdögűző, démonológus és a sötét varázslatok kontára
Tárgy: Re: Tom Serafin 2018-11-14, 17:16
Elfogadva!
Kedves Tom Atya!
Mondanám hogy Isten hozott és Ördög vigyen, de inkább fordítva lenne helytálló. Nem is mondok inkább semmit, egyszerűen csak kerülj beljebb és vedd fel a harcot a gonosz ellen, de ne velem, mert hát na, én szeretek egyedül melózni, de azért mittudomén, néha koccinthatunk. Jó ám a misebor Tetszettek a leírásaid, a küllem és jellem rövidebb volt picit, de átjött belőle a karakter, hogy mit álmodtál meg, és az előtörténet szépen kiegészítette az egész lapot, szóval egy kerek egész történetet láttam magam előtt. Nem is tartóztatlak fel, hivatalosan is üdv itt, és játékra fel.
Kezdőlap
Mindnyájunknak van elképzelése a tökéletes családról, ahol szeretet és harmónia uralkodik. A családról, amiről elhitetjük magunkkal, hogy pusztán fikció és nem is létezhet, mert így könnyebb elfogadni a realitás hideg szürkeségét. Volt azonban egyszer egy kisfiú Los Angelesben, akinek megadatott az álomhoz hasonló élet. Megértő, meleg családba született, istenfélő szülők egy szem gyermekeként. Thomas egy olasz származású amerikai családba született, de korán elvesztette a szüleit egy tragikus autóbaleset során. A túlságosan idilli világának egy csapásra lett vége. Nagyon ragaszkodott az anyjához és az apjához, talán éppen ezért nem igen beszél(t) erről, ha pedig még is szóba jön, máig fekete humorral üti el a dolgot, ahogy minden mást is, talán így vértezve fel magát a világ zordsága ellen. Rokonok híján a megárvult fiú a Los Angeles-i Szent Mihály Árvaházba került és itt nevelkedett nagykorúságáig. Sosem volt problémás gyerek, többnyire csendes, segítőkész könyvmolynak bizonyult. Hatalmas kék szemeivel már kölyök korától rögtön belopta magát az emberek szívébe. Ennek ellenére magának való volt mindig is. Volt s van benne valamiféle furcsaság, amit nehéz szavakba önteni. A szülei elvesztése óta a sötétség és a halál mintha árnyékot vetne a lényére a maga groteszk módján. Míg a többi gyerkőc a Micimackót nézte, ő Addams family-t. Míg a „normális” emberpalánták autóval és babával játszottak, ő műanyag csontvázzal és gumipókkal. A harsány, színes új ruhácskák helyett leginkább a fekete-szürke csíkos, agyonmosott pulcsit preferálta az első perctől. Ha megkérdezték, mi a kedvenc állata, a kutyuska és cicuska helyett a hollót kapták válaszul. Később Tomhoz hozzá csapódott egy több-kevésbé beszélő holló, aki azóta a társa. Na és a ’90-es évek popslágerei helyett, amit a bent lakók többsége hallgatott, ő inkább valami dübörgőset szeretett a füléb dugni. És ma sincsen mindez másként, hiába teltek az évek és hiába remélték a kedvesnővérek és nevelők, hogy „kinövi”. Hiszen természetesen nem örültek ennek , de nem sok mindent tudtak a ténnyel kezdeni. A feketeség és a morbiditás a kis Tom barátja lett. A fiúé, akit a vezetékneve - ami a szeráfokra, az angyalok egy kasztjára utal - miatt olykor csupán "Angel"-nek neveznek. Mivel azonban rendes srác volt, megbékéltek a "furcsa" dolgaival. A többi árvával is jól kijött, nem zárkózott el a társaságtól és szívesen beszélgetett a többi gyermekkel és felnőttekkel egyaránt. Magáról és főként a családi tragédiáról, amit megélt, nem igazán nyílt meg. Ahogy pedig cseperedett, a "sötét" dolgok mellett egyre inkább érdekelni kezdte a papi hivatás. Mikor betöltötte a 18-at, elbocsátották az árvaházból annak rendje s módja szerint. Papneveldébe vonult, de szabadidejében – a horrorfilmeken való röhögés mellett - szívesen látogatott vissza egykori otthonába, amit sosem rühellt, bármely szokatlanul is hangzik ez. A felszentelését követően LA-ban maradt és a Szent Mihály Plébánia káplánja lett, mely mellett az árvaház is működik. Sosem szakadt tehát el tőle, még ha az állami gondozottak többsége vissza sem néz és örül, hogy végre a maga ura lehet. Tom mindezt másként élte meg. Ma már a közösség aktív része. Szívesen besegít az árvaházban, sokat foglalkozik az árva gyerekekkel és fiatalokkal, ahogy a hívek ügyes-bajos dolgaival is, amiért hamar megkedvelte a gyülekezet. Könnyen megtalálja a hangot a különféle emberekkel kortól és nemtől függetlenül, ami ideálissá teszi a hivatására. Amit azonban senkinek az eszébe sem jutna, hogy „kettős” életet él: Írói álnév alatt a sikeres okkult, new adult jellegű regénysorozat, a Káoszkrónikák szerzője. A saga témájában, műfajban és jellegében is ellentmondásosnak bizonyul az atyára nézve, hiszen ő Isten felszentelt papja, így minden, amit a regényfolyam képvisel, tabu kéne hogy legyen a számára. 
