Leviathan

Hé, te ott! Igen, te! Gyere csak ide gyönyörűm. Hogy én vagyok az? Ohh, te kis hamis... No gyere ide, gyere csak. Nem harapok... nagyot. Ahaha, csak vicceltem, nem kell félni.Most miért nézel így rám? Nem láttál még nőt? Pff, szánalmas. Hékás, ereszd el a füleimet! Nem engedtem meg, hogy megfogdosd. Tudom, hogy puha és bolyhos, elvégre az enyém. Óóó, értem már. Nem láttál még pikkelyes macskát, mi? Ahh, te szegény mélabús lélek. Kell a világnak néha olyan balszerencsés balek, mint te. Mivel innen úgysem fogsz élve távozni, azt hiszem, igazán bemutatkozhatnék neked. Tudod mit? Barchobázzunk! A kérdés az, hogy ki vagy mi lehet az a lény, ami úgy néz ki, mint én? Na, ne csukd be a szemed. A tagadás nem fogja megmenteni a segged. Najó, akkor elmondom. Egy kellemesen arányos női test áll előtted, macskasárga szemekkel és hosszú, sűrű fekete hajjal keretezett baba arcon fitos grimasszal. Hihi. Ha pedig megfogdosod megint a puha, bolyhos macskafüleimet, leharapom a kezed. Lehet, hogy csak 162cm vagyok, de ne hidd, hogy ez megakadályozna bármiben is. Sőt, igazából elég hasznos is sokszor ilyen picinek lenni. A férfiaknak így sokkal jobban és könnyebben esik meg rajtam a szívük. Szerencsétlenségükre. Ó, a lábaimat nézed? Szép darab, mi? Meg persze egzotikus is, elvégre nem látsz minden nap ilyen formás női lábakat, mint az enyém. Hé, most miért nézel félre? Hogy mit susogsz? Most mi bajod van az azúrkék pikkelyeimmel?! Ponty a nénikéd...Suttyó. Ha nem sajnálnám annyira a kedvenc fekete ruhácskámat, azzal fojtanálak meg. Ja várjunk csak... sétálj le a szikla szirtről.

Egy kicsit csípős, egy kicsit édes, de sokféleképpen mérges is. No nem a méregfogakról csöpögő nedűről szólva, hanem a hangszálakból eredö aljas ária az, ami méregként lepi el a gyanútlan férfiak mocskos kis szivacs agyát. Akarom mondani, káposztalé. Hogy van-e bűntudatom, amiért eleve holt üzletre csábitva őket bekebelezem szottyadt kis lelküket? Inkább csak felszámolom a felesleges létformákat. Miért, te érzel bármit is, amikor lecsapod azt a szúnyogot, ami az éjjel a fejed mellett lebzselve járta halálra hívó táncát? Erről van szó, nyuszómuszó! Baromira jól esik kilapítani a hangosan zümmögő kis szőrös testét. Majdnem mint a KFC, csak ami nektek a csirke, nekem a pasik. Mit mire kellenek? Most mondtam, nem érted vagy az agyad rükvercbe kapcsolt a hallatán? Amúgymeg tök jó szoba díszek. Beállítod őket a sarokba, aztán elvannak mint befőtt. Némelyik még fogasnak is jó, megy párnának extrákkal. Na de a viccet félretéve, kellenek a lelkek. Puszta matek az egész. Minél több van, annál jobb és annál erősebb leszek. A tudás nálunk lélekben is mérhető, hihi. Elnézve az arcod, valami olyasmi keringhet csepp kis agyadban, hogy miért kell ez nekem. Démon vagyok, kell ennél több indok? Kötve hiszem. Nem érdekelnek az emberek.
Olyan egyedül vagyok...

Álcázás: képes a macskafüleit és a pikkelyeit eltüntetni a kéretlen szemek elől, minek következtében az emberekre hasonlít. Egészen pontosan az emberek számára nem láthatóvá teszi őket, hiszen ezek ettől még ugyanúgy rajta vannak.
Szirénpikkely: kemény és ellenálló pikkelyek borítják be testét veszély esetén, amik a lábaiból kiindulva burjánzanak fel, ezért itt a pikkelyek állandóak, csak a láthatóságát tudja manipulálni. Ezeken nem fognak a fegyverek és pengék, ellenben a mágiára nem rezisztens.
Halfarok: igen, jól látod elvégre sziréneknek dukál az ilyesmi. Alapesetben pikkelyes emberlábakon téblábol a szárazföldön, de ha sós víz éri, a mutáció azonnal visszafordul uszonyba és elvágódik a homokban, mint egy szardínia a konzervben. Értelemszerűen a vízben az úszáshoz használja ezen részét, igen gyorsan képes kilométereket megtenni a segítségével, de csakis a vízben, szárazföldön semmi értelme.
Misztikus ének: bódító és kábító hatású éneke van, jó szirénhez méltón fokozza másokban a személyéhez fűződő szimpátiát, elbontja a gátlásokat és irányíthatóvá teszi az áldozatot. Mértékét illetően függ attól, hogy annak mennyire erős az önkontrollja. A teljes elbájolástól a szimpatikus sugalmazásig bármi megeshet a skálán, ez a képessége az egyik fő eszköze az emberek alkuba hajszolásához.
Vízmágia:a vízi világ rettegett lakójaként evidens, hogy életközege a segítségére van. Általában dühében használja ezen képességét, éppen emiatt az ilyen természetű katasztrófák javarészt hozzá köthetőek. Mondjuk elég könnyen ki lehet hozni a sodrából... Elég erős mágiával hajtja igába a víz molekulákat, kénye-kedve szerint formálja és használja őket egyaránt támadásra és védekezésre is. Persze ha közben valami oknál fogva sikerül kizökkenteni, vagy eszméletét veszti, akkor bizony úszni fog. Mindenki.

"Egy, megérett a meggy. Kettő, csipkebokor vessző. Három, te vagy az én... haha, kajám? Rabszolgám? Játékom? Minek is nevezzelek... Ütős egy kérdés, de talán megbocsátható, ha nem foglalok kristálytiszta állást ebben az ügyben. Pont úgy, ahogyan az emberek sem igazán tudják hova tenni a létezésem. Hogy meséljem el? Még mit nem. Tök mókás dolgokat tudnak kifrrrundálni. Na, ne nézzed a füleimet, abból a vízgyűrűből úgysem szabadulsz már... szóval miért is ne? Baromi unalmas itt ebben a nagyra nőtt pocsolyában, szóval ja, maradjunk annyiban, hogy elmesélem mindazt, amit eddig hallottam a teremtésemről, te meg találd ki, mi az igaz, oké?Hmm, nem érdekel? Várj csak... mit szólnál egy alkuhoz? Ha kitalálod az igaz történetem... hihi... elengedlek. Na áll az alku? Purrfekt...

Lássuk csak, azt a régi nagy mesekönyvet biztos ismered, na még abban is szó van rólam. Biztosra veheted, hogy nem mai csirke vagyok. Óh, vagy ez nem is volt kérdés? Prraw, meg se próbáld megkérdezni a koromat mert ketté haraplak. Úgy, jó fiú, marad a hátsóján. Lássuk csak, lássuk csak, neveztek már tengeri szörnynek, óriáskígyónak és sárkánynak is, de hittek már krokodilnak is, na meg óriási cethalnak. Szerintem ha rám nézel, te is látod, mekkora költői túlzásokkal él a fajtád. Na igen, mivelhogy mindet az emberek aggatták rám.  A midrásirodalomban színes és igen eltérő jellemzéseket olvasni rólam. Például, hogy annyi szemem van, ahány napja az évnek, torkomból tüzet és orromból füstöt fújok, tengeri sárkányokkal táplálkozok, akkora hullámokat verek, hogy azok csak hetven év alatt nyugszanak el. Vakító ragyogású pikkelyeimen még az angyalok kardja is kicsorbul, nézd csak, menő azúrkék és zöldes árnyalatban csillannak a lábamon. Na, mondom láb, nem mell, láb. L-Á-B. Úgy. aztán még.. hogy is volt... ja igen. Egyes források szerint kezdetben egy férfi és egy női Leviatán volt, Isten a hímet ölte meg, s a nősténnyel játszadozik. ez, mint az imént tett lábnézegetésedből kilátszik, én volnék. Ismét mások úgy vélik, hogy  Behemót volt a párom, de az Úr szétválasztott minket, nehogy súlyunktól beszakadjon a föld boltozata. Hát hallottál már ilyet? Lekövéreztek feketén-fehéren egy papiruszon. Mekkora suttyóság már ez. Te figyelj, ha már úgyis ráérsz így mesélés közbe vakargasd már a fülem tövét légyszi. O-ott-ott-ott, úúúú, nagyon jó. Na hol is tartottam? Ja igen, valami pasas szerint meg nem is létezem! Nekem személyes kedvencem ez a teória, miszerint nem vagyok valódi, csupán szimbolikusan jelenítem meg a kiismerhetetlen, nyomasztó rémséget, véleményem szerint ez az emberi lét akarna lenni. Persze ki vagyok én, hogy ítélkezzek... ne válaszolj, beugratós kérdés. Na ne zavard a tanítást a ziháló légzéseddel, még nem értem a végére!

Van itt ám más vicces képzelgés is, bár, ki tudja már itt mi az igaz és mi a hamis. Kíváncsi vagyok a tippedre, kisember. De nagyon figyelj ám minden szavadra, mert a lelked a tét! Az Újtestamentum szerint az Antikrisztus megtestesítője vagyok! Gihihihi, mi menő már, nem? Persze pusztán csak egy ártatlan nő vagyok, ki szépségétől szenvedve bujdokol a világ óceánjaiban... Mi az, nem hiszed? Vagy talán szerinted nem vagyok szép?!"

Haragosan morajlott fel a víz, akár hömpölygő emberáradat, emelkedett ki a habokból egy-egy hulláma s csapott össze a fejük felett. Macskasárga szemek merednek a holtra vált férfira, fekete írisze vékony csíkká szűkült bogarában. Ez az aprócskának tűnő, doromboló teremtés most hangtalan szitkozódik, vakítóan villogtatja szemeit, miközben érzelmeire reflektálva a víz körötte megbolondul. Az ifjú már hiába választ, hiába ordít, a tengeri szörny nem kegyelmez. Leviathán szörnyen hiú egy macskahal. Ki tudja hányadik matróz leheli ki lelkét kezei közt, hanyadjára tesz szert személyes vacsorára s vajon hány és hány élni akaró emberrel kötött számukra előnytelen alkut. Mert végül... úgyis mind az enyészeté lesz. Igen sikeres gyűjtőnek mondható odalenti berkeken belül, azonban életében csak egyszer hibázott... Amikor azt a nagydumás élőholtat akarta ajándékba adni a Főnöknek. Enyhe túlzással kijelenthetjük, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna és most nem elég, hogy így megvan az első kudarca, még hozzá is kötötték az Északi-Csendes-óceánhoz. Persze, elvan ő a vízben, nincs azzal gond... csak azért még sincs annyi potenciális vacsora a vízen, mint amennyi a szárazföldön. Bár tény, hogy a nagyját magának bájolja el, és csak minden ötödiket küld le a "vidámparkba". Ettől függetlenül bosszantó, felettébb bosszantó... és senki sem keresi szépséges kis buksiját! Talán ez böki a csőrét a legjobban mind közül. De! Ami késik, az nem siet... addig pedig... ereje szépen csendben növekszik. Ki tudja.. még az is lehet, hogy megadja a népnek azt a tengeri sárkány dolgot, amit úgy imádva retteg.