Me and the Devil ~°~ Maze & Lucifer

Éjszaka van, démon vagyok, nincs szükségem alvásra és unatkozom. Ilyenkor már nem megyek Lindához, mert már biztos alszik. Csak egy személy jut eszembe, aki biztosan ébren lehet... Lucifer. Rég nem néztem már felé és nem is terveztem, most mégis már elindultam a Lux felé, hogy találkozzak vele, igyunk pár pohárkával és megtudjam, hogy most éppenséggel mivel foglalja le magát. Mindig van valami, csak ritkán osztja meg velem, mindent utoljára tudok meg szinte. A tőröm párja is talán még nála van? Káin megölése óta nem találkoztam senkivel, aznap, mikor kiszabadultam tőle elég ramaty állapotban voltam és még mindig vagyok is. Senkit sem érdekelt, hogy mi van velem, hová lettem, mi van ha történt velem valami? Nem akarom sajnáltatni magam, nem szokásom és nem is lesz, de azért a hiányom felvethetett volna pár kérdést, ha nem is Lucifernek, de másoknak. Jó, szinte mindenki haragszik rám valamiért, Trixit is meg kellene békítenem, eléggé kibuktam Dan miatt rá, szegényem.
Belépek a szórakozóhelyre, ami üres. Felvonom a felvágott szemöldökömet és úgy indulok meg a megmaradt pengémmel a kezemben az épületben, rossz előérzetem van, de amint felérek az Ördög lakosztályához, úgy fest, teljesen felesleges az aggodalmam. A fegyver a helyére kerül, nem azért jöttem, hogy harcoljak.
- Hell-oh Lucifer! - Köszöntöm és a bárpultjához lépek, ahol magamhoz veszek egy poharat és egy whiskyt, amivel odasétálok a bőrkanapéhoz és helyet foglalok a másik végében a lábaim keresztbe téve. Öntök magamnak egy jó adaggal, csak tisztán. Megemelem a poharam és már kortyolok is bele, miközben az érmét nézem nála. Rég láttam nála ezt, azt hittem elvesztette vagy csak szerzett egy újat? Fogalmam sincs, de ezzel gondolta, hogy visszajuthat majd a pokolra, amire már úgy hiszem nincs szüksége.
- Tudsz valamit Trixiről és Chloeról? - Érdeklődöm, elvégre célja is van az érkezésemnek, ami nem az, hogy feltétlen csak őt és az ő gondjait hallgassam. Igaz, ebben érintett ő is, remélem többet tud, mint én.

Persze miért is venne rólam tudomást Lucifer, csak a hülye érméjével játszik és tekintete is elréved eme játékot felé, ahogy pörög az obolosz. Szóval kérdezek tőle, talán arra válaszol majd és találok valami nyomot, amin elindulhatok, hogy megtaláljam őket és megtudjam, miért kerülnek engem vagy miért tűntek el ilyen hirtelen.
- Akkor elhiszi, hogy te vagy Lucifer és léteznek démonok is?! - kérdem kicsit jobban kiegyenesedve és gyanakvón. A hogyan történhetett meg résszel nem is foglalkozom inkább, mert ez sok mindent megmagyaráz. Annyira önző, természetesen magát sajnáltatná most is, de én biztos nem fogom pátyolgatni.
- Mi van Trixievel? - nem tetszik a hatásszünet, ahogy elakad a szava és hosszú idő után lehunyja szemeit, majd kinyitva borzalmas hírt közöl velem. Fel is pattanok a kanapéról és megragadom a gallérjánál meggyűrve a ruháját és közelebb hajolok hunyorogva.
- Eltűnt Trixie és te nem szóltál nekem? Mióta és hogyan történt? Meg kell találnunk, olyan nincs, hogy ne legyen meg! - Az első emberi barátom, aki még nem is olyan idegesítő, mint a felnőttek, nem hiszem el, hogy ő meg csak itt szobrozik. Ellököm vissza a székébe és hátrébb lépek a hajamba túrva, merre is induljak el megkeresni.
- Nem hiszem el, hogy nem teszel semmit csak itt ülsz és vársz a csodára! - Förmedek rá mégjobban, tudja, hogy én bárkit megtalálok, sokkal jobb vagyok ebben, mint itt bárki ezen a világon és a pokolbéliben is. Én megtalálom azt is, akit ő nem és ezért valaki felelni fog, az meg még itt lehet, csak elő kell keríteni.