A Hell Gate FRPG ötvözi a Lucifer hétköznapi, nyomozós, misztikus karakterdrámáját a Constantine okkult atmoszférájával, rendhagyó esszenciát biztosítva a játékosnak
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Latest topics
by Lucifer Morningstar
Yesterday at 1:07 pm

by Lucifer Morningstar
Yesterday at 12:25 pm

by Lucifer Morningstar
Yesterday at 11:29 am

by Lucifer Morningstar
Csüt. Nov. 15, 2018 11:03 pm

by Lucifer Morningstar
Csüt. Nov. 15, 2018 5:50 pm

by Ella Lopez
Csüt. Nov. 15, 2018 9:52 am

by Tom Serafin
Szer. Nov. 14, 2018 7:31 pm

by John Constantine
Szer. Nov. 14, 2018 5:29 pm

by John Constantine
Szer. Nov. 14, 2018 5:16 pm

Top posting users this month
Lucinda Loft
 
Lucifer Morningstar
 
John Constantine
 
Tom Serafin
 
Admin
 
Ella Lopez
 
Lily Lewis
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (9 fő) Kedd Okt. 23, 2018 9:02 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Hell Gate: A kezdetek ~ John és Ella (aktív játék)

Go down 
SzerzőÜzenet
Lucifer Morningstar
Admin
avatar

Hozzászólások száma :
42
Join date :
2018. Aug. 14.
Tartózkodási hely :
Lux

TémanyitásTárgy: Hell Gate: A kezdetek ~ John és Ella (aktív játék)   Szer. Szept. 19, 2018 7:34 pm

Na de hogy is csöppen Constantine az Angyalok városába? Itt olvashatják el a történetét!


Mercy, mercy
Chains all wrapped around me, around me
Try to break free from the darker part of me
Mercy, mercy, please
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ella Lopez

avatar

Hozzászólások száma :
5
Join date :
2018. Aug. 21.
Tartózkodási hely :
Los Angeles
Foglalkozás :
Helyszínelő

TémanyitásTárgy: Re: Hell Gate: A kezdetek ~ John és Ella (aktív játék)   Kedd Szept. 25, 2018 10:12 pm



John
&
Ella
Little Red

&

The Big Bad

Wolf
Halk léptekkel közelítem meg az apró tisztást, ahol megbújva a fák között ott magasodik a katedrálisokhoz képest kicsinek mondható templom. Szeretek ide kijárni, néha még nekem is jól esik a magány. Egy kis együtt töltött idő az Égiekkel úgy is rá fér az emberre bármikor. Engem nem hagyott el a hitem, jó olykor kiönteni a szívünket a Nagyfiúnak. Szóval ezért jövök most ki ide, hogy egy kicsit nyugiban társaloghassak Vele és kiszusszantsam magam. A munka fáradalmai, hiába. Á, ne hazudj, Ella, rajongsz a munkádért! A hullákért és a többiért! True story, de olykor még magunknak is hazudunk, nem? Egy morbidnak mondható pólót viselek, hozzá farmert és tornacipőt. Na meg egy bőrdzsekit. Bal kezemben egy rózsafüzér lengedezik, ahogy haladok a fák között. Az egyik fülemben füles, a másik fele hetykén csuklik a mellemre, még dúdolgatok is. Ezt a dalt Luci mutatta nemrég, nem is csoda, hogy odáig van érte, hiszen arról szól, hogy a démonok a lányok legjobb barátai! De tényleg jó szám, én nem csinálok gondot az ilyesmiből, nem vagyok begyöpösödött keresztény. Ez csak egy jó kis dal, semmi több. A démon pedig...metafora. A pénz, a szenvedélyek, a szex...ezek testesítik meg a személyes "démonainkat".
- "Oh oh oh oh-oh-oh
Demons come to life and they take command
Oh oh oh oh-oh-oh
Demons are a girl's best friend"

Dúdolgatom halkan csak úgy magamnak, könnyedén elvonatkoztatva a vallásomtól, pusztán a muzsikát élvezve. Ekkor viszont megtorpanok. Egy hulla fekszik a fűben a lábaim előtt. Hát, ennyit a nyugodalmas órákról Istennel! Leguggolok egy sóhaj kíséretében, az apró aranykereszt a nyakamban előre bukik és ébenfekete hajam jobb vállamon legördül, mivel ma nem fogtam össze, hogy kissé megzabolázzam.
- Szegény pára.
Suttogom az elhunytnak és egy keresztet rajzolok a hüvelykemmel a homlokára. Szemgödrei feketéllenek, a bőre papírvékony és meggyötört. Sajnos láttam már ilyet. Nem is annyira régen. Pár napja hozták be Dan-ék a tetemet, negyvenes nő. Rituális csonkításra tippeltem volna, na de amit benne találtam boncolás során...és a szemei...nem bírtam rájönni, mi égethette ki őket! Ez eddig sem hagyott nyugodni és most, hogy karnyújtásnyira a kedvenc kápolnámtól futok bele még egy pontosan ugyan olyan áldozatba, az már több, mint nyugtalanító! Eszembe jut Chloe is, már lassan egy hete szabadságon van. Mióta Pierce megpróbálta őt és Lucifert megölni. Te jó ég! El sem hiszem! Pedig annyira jófejnek tűnt! De a látszat csalhat. És csalt is. Nem csoda, hogy Chloet megviselte, hiszen majdnem hozzá ment ahhoz a szeméthez! Ráadásul én meg csak adtam alá a lovat...még szegény Luci lelkébe is gázoltam azzal a dumámmal, hogy mennyire tapintható a kémia a hadnagy és Chloe között! Úgy utálom magam e miatt...pedig el kéne engednem, tudom. Hiszen nem sejthettem, de még is...még szerencse, hogy Lucifer elég szemfüles volt és nem engedett az igazából, hogy valami nincs rendben Pierccel! Ezentúl mindig adni fogok a megérzéseire! Nem mellesleg ezért dolgozhat civil tanácsadóként az LA rendőrségen, mert olyanra is rájön, amire a többi ember nem. És sikerült felül kerekednie a hadnagyon és ez a fő. Sem ő sem Chloe nem sérültek meg komolyabban, a hadnagy pedig már alulról szagolja az ibolyát. De hogy mi is történt pontosan, miután lecsapta a telefont nekünk Chloe, azt senki sem tudja. Azóta senki sem beszélt vele. Nem veszi a telefont és nem nyit ajtót. Mi történhetett, ami ennyire megrázta? Persze, hát nem elég, hogy a hadnagyról, aki az ex-vőlegénye kiderül, hogy a Kárhozott néven futó sorozatgyilkos?! De mintha lenne itt még valami más is, de nem tudok rájönni, hogy mi. Amit utoljára mondott a telefonban...valamiféle igazságról és annak megtagadásáról, nem sikerült Dannel össze raknunk, hogy mire is gondolt. Talán csak zavart volt. Remélem minden esetre, hogy jobban lesz. Ahogyan azt is, hogy rájövök, mi történt ezekkel a merőben szokatlan áldozatokkal. De a munka Luci és Chloe nélkül olyan nehéz! Egyikőjüket se láttuk az incidens óta...
- "For take the crave between your thighs
Your empty dawn of evil girl
Come resurrect into the sky
And wave all innocence goodbye
And let the sire take command tonight"

Fel pillantok, körbe nézek. Ezt az esetet majd jelentenem kell. Ráncolom a homlokom, a fogaskerekek mozgása az agyamban szinte hallható. Mi történhetett itt? Tekintetem a test mellett egy még enyhén füstölő cigaretta csikkre esik. Megvagy! Finoman megnyalom az ajkam, már-már lázas sunyisággal, hiszen a passzióm a munkám. Mivel nincs rajtam, sem nálam gumikesztyű, ezért egy zsebkendőt veszek elő a zsebemből és azzal veszem fel a csikket. Elhúzom orrom előtt. Erős. A filter alatt még olvasható a márkanév: Silk Cut! Hiszen ez egy brit márka, nálunk nem is forgalmazzák! Azaz tökéletes nyom. Rúzsnyom nincs, valószínűleg pasi. Felcsillan éjfekete íriszem a felismerésre. Az ördög a részletekben rejlik, de én meg pont ezekre specializálódtam! Szemeim további nyomokat keresnek és meg is pillantom őket: lábnyomok a fűben. Közelebb megyek hozzájuk. Férfi, 43-as lábméret, 70 kg körüli, tehát nyurga. Körmeim jelenleg feketére vannak mázolva, ujjaim érintik a lelapult füvet. Friss nyom ez is! A Cigarettás Pasas talán az elkövető, még nem járhat messze! Lassan kezdem követni, merre vezetnek a lábnyomok és...hoppá! Felkapok egy aranyszőke hajszálat az egyik mellől. Izgatottan nézegetem.
- "Jövök hercegem, jövök a fejedért!"
Idézem Stephen King-et A sárkány szeméből, elmosolyodva az orrom alatt. A storyt egy gyerekmesének szánt a mester, annak ellenére ezzel a bizonyos mondattal kezdődik. Minden esetre én rajongok érte!

Music ©️


A hozzászólást Ella Lopez összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 01, 2018 9:51 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
John Constantine
Admin
avatar

Hozzászólások száma :
6
Join date :
2018. Aug. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Hell Gate: A kezdetek ~ John és Ella (aktív játék)   Vas. Szept. 30, 2018 7:07 pm

I'm just an empty cover...


Van az a pont, amikor még az én türelmem is a végét járja. Jó, na ,ezen nincs mit szépíteni, nem vagyok türelmes alak, kicsit sem, és ezen az évek és a tapasztalatok sem igazán változtattak. Szóval a városon kívül haladok, hogy meglátogassak egy kis templomot, ami nem olyan felkapott mint a belvárosi szent helyek többsége. Herótom van mindentől, és az emberektől is ami azt illeti, egy kis magányra vágyom, így hát a cigim társaságában indulok el. Van nálam két doboz, mert mindig kell a tartalék, és szerintem kelleni is fog.
Rágyújtok egyre és zsebre tett kezekkel ballagok a templom felé hogy egy kicsit távol legyek mindentől. Ide alig járnak, gond nélkül tudok pöfékelni és gondolkozni az élet nagy dolgairól, és hogy hol lett olcsóbb a pia. Ez egy nagyon fontos kérdés ám.
Van valami amire nem számítok, egy alak álldogál a dombon, és merően néz valamit, nem tudom hová tenni és így megszólítom. Rossz érzetem van. Azok meg általában veszélyt jelentenek.
- Mivan, nem arra van kelet... - szólalok meg de ahogy felém fordul, falfehér bőrrel és kimeredt ocsmány kék szemekkel, elfojtok egy káromkodást.
- Ajókva... Te se nyered meg a Miss Amerika versenyt...- morgom, és máris elkezdem kántálni az egyik kiűző varázslatomat, mire dühödten vetődik felém, de nem hagyom abba. Koncentrálok, és az akaratommal kényszerítem hogy működjön az ige, ahogy egyre közelebb ér, és megvonaglik. Sikerülni fog, gyerünk John, még egy kicsit... Egek, mintha csak szex közben lennék és keresném azt a nyomorult G pontot...
Mielőtt elérne hozzám a megszállott testből kirobban a démon, és a porhüvely összeesik. Letérdelek mellé, és kiesik a számból a cigi. Szerencsétlen bolond, túl hosszú ideig volt egy báb a démon kezében, és már nem élte túl.
- Hát barátom, ez szívás. Nem baj, majd egyszer sohanapján talán találkozunk - sóhajtok fel, ahogy átlépek felette, hiszen itt már nincs mit tennem, aki meghalt az meghalt. Igyekszem nem túl tragikusan kezelni ezt, hiszen akkor valami lakatlan szigeten kéne élnem hogy ne vegyek ezekről tudomást. Még jó hogy közönségem nem volt, az emberek nem ismerik a démonok igazi természetét. Bár az a sziget...
- Nem is rossz... egyszer sok pénzem lesz veszek egy szigetet és egy bentleyt... - gondolkozok el ahogy újabb szálra gyújtok, és belépek a templom kis kertjébe hogy a látogatóknak kitett padra telepedjek.Bár hogy egy szigetre minek a Bentley? Mert akkor megtehetném, és mindegy lenne.  Van elég gondom, mit nekem még egy kis démonűzés a mai napra nem? Mint főétel után a desszert...  



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ella Lopez

avatar

Hozzászólások száma :
5
Join date :
2018. Aug. 21.
Tartózkodási hely :
Los Angeles
Foglalkozás :
Helyszínelő

TémanyitásTárgy: Re: Hell Gate: A kezdetek ~ John és Ella (aktív játék)   Hétf. Okt. 01, 2018 9:49 pm



John
&
Ella
Little Red

&

The Big Bad

Wolf
Egyik lábnyomtól haladok a másik felé. Hú, jó magas fickó lehet a nyomok távolságából ítélve! Vagy csak én vagyok még mindig túl kicsi a magam 155 cm-ével. Na jó, lehet, hogy csak 153...vagy 152...Ez az ördögűző szőkeség viszont legalább 180 cm magas lehet, úgy saccolom. Gyengéim a magas pasik! De hová is gondolok? Ella, éppen nyomozol, ne kalandozz el! Közben vált a zene a kopott mp3 lejátszómban, ami a zsebemben van. Elég kifacsart a zenei ízlésem, szóval most egy 'guilty pleasure' dalocska csendül fel fülemben és azt is dúdolgatom ugyan úgy, mint a többi számot. Jó a memóriám és szeretek zenét hallgatni, munka közben is, amolyan háttérzaj ez a fejemben a saját démonaim féken tartására, úgy hiszem. A rózsafüzért közben az egyik zsebembe gyűröm, hogy még se lógjon a földre.
- ♫ "Got a figure like a pin-up
Got a figure like a doll
Don't care if you think I'm dumb
I don't care at all
Candy bear, sweety pie
I wanna be adored
I'm the girl you'd die for" ♫

Guggolok, szemlélődöm és haladok, miközben halkan dalolgatom eme förmedvényt. Szegény Lucit kis híján a sírba kergettem, mikor spontán a fülébe nyomtam az egyik átlagos munkanapon a füles egyik felét és meghallotta ezt a cukin mocskos kis melódiát! Az az arc! Sosem felejtem el! Olyan jót szórakoztam szegényen! Akkor döntötte el, hogy feljavítja a zenei ízlésemet, mert tarthatatlannak minősítette az állapotokat, ami a zenelejátszó kütyümben uralkodtak. De most nincs itt, én pedig tovább hallgatom ezt a szutykot, amit még is szeretek. Sose voltam, normális, nincsenek illúzióm az elmeállapotomat illetően.
- ♫ "I chew you up and I'll spit you out
'Cause that's what young love is all about
So pull me closer and kiss me hard
I'm gonna pop your bubblegum heart" ♫

Csámcsogok a szövegen ide-oda billegetve a fejemet finoman, miközben komoly számításokat folytatok a fejemben, fogaskerekeim olajozottan forognak-már amennyi megmaradt belőlük-és próbálom megfejteni az esetet, bár nem biztos, hogy bűnténynek minősül. Vajon megtalálom a Romlott Herceget fehér lova híján? Sosem adom fel, szóval valószínű. Amíg pedig az imádkozás helyett a nyomokat követem, zenével szórakoztatom magam.
- ♫ "I'm Miss SugarPink, liquor, liqour lips
Hit me with your sweet love
Steal me with a kiss
I'm Miss SugarPink, liquor, liqour lips
I'm gonna be a bubblegum bitch
I'm gonna be your bubblegum bitch" ♫

Érzem, egyre közelebb vagyok a tűzhöz, melegszik, melegszik! Mintha cigaretta keserédes szaga bódítana, de lehet, hogy csak az agyam játszik velem, megeshet. Kiszámíthatatlan az ilyesmi. Én pedig haladok tovább, olykor a ritmust is ütöm a lábammal. Észre sem veszem, hogy besétálok a templomocska kertjébe, elhaladva a kovácsoltvas kerítés mellett, hiszen minden figyelmem a fűben levő nyomoknak szentelem, na meg a gagyi dalszövegnek.
- ♫ "Queentex, latex, I'm your Wonder-Maid
Life gave me some lemons, so I made some lemonade
Soda Pop, Soda Pop
Baby, here I come
Straight to number one" ♫

Amint ezt a strófát dúdolgatom orrom alatt, neki megyek valaminek. Egy láb! Felcsillan a szemem, de nem nézek fel. Hiszem meglátok egy fekete félcipőt, ami elég nagynak tűnik első ránézésre ahhoz, hogy a Cigis Pasié legyen! Nem mellesleg a lábnyomok vezettek erre, magam mögé is nézek, hogy ellenőrizzem, valóban ide vezetnek. A padhoz. Felpattanok és apró praclimat szorosan a fickó lábfeje mellé teszem. Ici-pici láb az övé mellett, 35 és feles a lábam. Alig találok rá felnőtt cipőt! Ezen a tornacipőn is volt egy flitteres szívecske rávarrva, de leoperáltam, mert az még nekem is sok volt. Szóval erősen kétséges, hogy ez egy női lábbeli és nem gyerekcipő. Oldalra hajtom a fejem, hogy szemlélhessem a két cipőt egymás mellett. Úgy tippelem szemmérték szerint, hogy 43-as lehet az illető, pont mint a lábnyom. Aztán pillantásom feljebb vándorol, felfelé a lábszárán. Ballonkabát? Mikor az öléhez ér íriszem, megpillantom a karját az ölében. Hirtelen felkapom a csuklójánál fogva, hacsak nem hadonászik egyet, hogy ne tegyek így. Közel vonom a mellkasomhoz és fölé hajolok, hogy alaposan megnézhessem a tenyerét. Olybá tűnhet, hogy egy zápagyú jósnő vagyok, valami kuruzsló, de ez cseppet sem izgat, hiszen a tudomány szerelmese vagyok. Bal tenyeremben pihentetem az ő nagy kezét, legalább is az én kicsi kacsóimhoz képest eléggé lapátkeze van. Jobbom pedig a csuklóját fogja és ujjaim járkálnak a tenyerében, nagyon bele merülök a vizsgálódásba, még mindig nem néztem az arcába. Eszembe se jutott, hogy talán kéne. Mondjuk mert a szem a lélek tükre?
- Hm, napi legalább egy doboz....
Állapítom meg a kezét vizsgálva, hiszen az emberi test tele van árulkodó jelekkel, el is vigyorodom, izgalommal tölt el ha a válaszokat kereshetem. Megpillantom a másik kezében a füstölgő cigit. Hirtelen elengedem azt a karját, amit az imént még szorongattam és kikapom az ujjai közül a csikket, megforgatom, megszaglászom.
- Igen, ez Silk Cut. Tudod, haver, a cigifilter tökéletesen megőrzi a DNS-t, így tök könnyen azonosítható az adatbázisból, hogy ki szívta. Nem mellesleg...
Folytatnám, ahogy vissza dugom ujjai közé a cigijét, pont oda, ahonnan eloroztam, a padon ülő férfi fölé hajolva. Ekkor pillantom meg az arcát és ez belém fojtja a szót. Azt hiszem pislogok, de nem vagyok benne biztos. Hatalmas, fekete szemeim elkerekedve bámulnak a borostás, nyúzott arcra és a sajátoméhoz hasonló, kátrány-fekete szemekbe, legyező-szerű pilláimtól szegélyezve. Nem túl szívmelengető ez a nézés a csávótól! Még is, érzem, hogy egy nagyot dobban a szívem. Jaj, ne! Ella, ne! Nem lehetsz ilyen!
- Ö...szóval, azt akartam mondani, hogy...khm...ez a cucc felzabálja a tüdődet, szóval....persze tudom, hogy tök jó meg minden, de, érted....
Máris hebegek-habogok zavaromban. Ultra gáz! Még szerencse, hogy nem vagyok az az elpirulós fajta, valamint a vakolat amit ma reggel felkentem az arcomra, hogy porcelánbaba pofit kölcsönözzön, csak úgy poénból, na az is most határozottan áldásos! Felegyenesedek, hogy ne lógjak már a képébe. Ez a szöszi itt előttem...ő az a típusú faszi, akitől az apukák óva intik ártatlan kislányaikat. Aww! Annyira rossz arcú, hogy már jóképű! Legalább is egy olyan záptojás agyú nőnek, mint én. Ez is csak azt bizonyítja, hogy nincs ki mind a négy kerekem. Nem újdonság. Próbálok ész érvekkel hatni magamra. Biztos csak épp peteérésem van és azért cuppantam rá erre a vadidegen pasasra, akitől sikítva menekülne minden jóhiszemű leányzó. Ahogy elnézem az arcát-és áldom eszem, hogy vettem fel melltartót a póló alá!-, a negyedik x körül egyensúlyozhat. Tökéletes évjárat! Mi? NEM! Francba, az a fránya biológia...tudom én, levezetem magamnak, hátha segít, hiába tudja agyam másik fele, hogy teljesen feleslegesen vergődöm itt, a templomkert közepén. A fickó jócskán idősebb tőlem. De drága, kicsi Ella hatodik gyermeknek született, így az apukája se volt mai csirke. És apás volt, már hogy is ne lett volna? Ezt pedig a szakterminológia úgy hívja, hogy rá imprintingelődtem. Ez színtiszta etológia. Na meg pszichológia is, valahol. Bevésődés. Állatoknál, embereknél ugyan úgy jelen van, ez alapján tanulják meg az utódok milyen párt válasszanak. Az ellenkező nemű szülő a minta, ő vésődik be, persze egy úttal a családtagok között szexuális averzió is kialakul, hogy a génkészletet óvja a beltenyésztési leromlástól. Ennyi, biológia, nem több! Minél jobban ragaszkodunk az adott szülőhöz, annál erősebb ez a hatás. Szemmel nem látható dolgok ezek, mint pl arcmetriai azonosságok, vagy éppen a kor. Az emberek többsége észre se veszi ezt, de én szakmabeli vagyok. Rögtön kapcsol az agyam a mintára. A normális embereknek lehet, hogy ez "undi" meg nem értenék, de én nem tartozom közéjük, ez csak egy szabályszerűség a természetben és kész. Sötétek a szemei és idősebb nálam, ezért kancás lettem tőle. Szomorú vagy sem, ez van. És bár csak ez lenne! Az a "baj" a bevésődéssel, hogy nem az alkalmi kalandoknál érvényesül, hanem a komolyabb esetekben, hiszen....á, elég! Remélem arcomról semmi sem olvasható le, igyekszem pókerarcot vágni, de fogalmam sincs mennyire sikerül. Esélyes, hogy semennyire és képeket vágok. Miért?! Miért pont én és itt?! El akarom temetni azt az énemet! Isten jámbor szolgálója és a szeretet élharcosa szeretnék lenni, miért rondít bele az ördög ezzel a borzasztóan karakteres arcú szexistennel a kis szent tervembe és világomba?! Á, ne fogjam rá, valószínűleg semmi köze hozzá. De valamire fogni kell, nem? Kell egy bűnbak, ürügy, hogy ne mi legyünk a hibásak. Le kell ülnöm!
- Leülhetnék? Menj már kicsit odébb!
Pördülök meg,-megjegyzésem inkább bohókás, mintsem korholó- hogy letehessem formás kis popómat, de a fenyegetést árasztó idegen úgy terpeszkedik ezen az egy szál padon a sírkert mellett, ahogy a legtöbb férfi. Jól ismerem a fajtáját-ezért is tudom,nem szabad!-, hat férfivel éltem le eddigi életemet, öt bátyj és egy apa, nem kell ám bemutatni a különböző hapsik természetét. Pici vagyok, de még így se hagy annyi helyet, hogy elférjek mellette. De úgy érzem, a lábaim nem biztos, hogy megtartanak, szóval igen is leülök. Ha nem megy odébb, csípőmmel lökök egy aprót rajta, a combján, hogy befészkelődjem mellé. Persze nem is mellé akarok ülni - á,hol! - , csak tényleg le kell tennem magam. Nem kérdezhetem meg a nevét, jobb lesz, ha nem is tudom. Ha csak egy név nélküli rosszfiú marad.
- Jobban is vigyázhatnál, ha én megtalállak, talán más is.
Mondom neki és meglengetem az aranyszőke hajszálat az ujjaim között. Mosolygok rá, ahogy felé fordulok.



Music ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
John Constantine
Admin
avatar

Hozzászólások száma :
6
Join date :
2018. Aug. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Hell Gate: A kezdetek ~ John és Ella (aktív játék)   Hétf. Nov. 12, 2018 7:52 pm

I'm just an empty cover...


Fogalmam sincs mit vártam ettől a mai naptól, de már ott elromlott hogy a kávéfőzöm nem szuperált rendesen, és fél órát szereltem mire iható lötyit adott. Persze addig minden létező módon kisütöttem a nyomdafestéket, mert nem voltam től boldog.
Erre már csak rátett egy lapáttal az is hogy ördögűzéshez hívtak, és egy alacsonyabb rangú démont kellett eltüntetenem, és a templom nyugalmas csendjére lenne szükségem éppen, de persze miért is lenne nekem nyugtom? Még itt is megszállottal kell hadakoznom! Nem volt azért ez olyan egyszerű mint amilyennek tűnt, és a padra leülve füstölgök a cigim mellett ahogy a térdemre támaszkodva bámulok a semmibe. Hátratúrom a hajam, de csak ilyen unaloműző mozdulat de megakad a szemem egy igen érdekes jelenségen.
- Mia..? - húzom fel a szemöldököm, de nem moccanok. Annyira a földre van koncentrálva, mint ak épregényekben Sherlock a nagyítóval. Kósza kis félmosoly jelenik meg az szám szegletében de megrezzenek amikor lazán lefejeli a lábam. Mivan!? Nem látod hogy ez egy láb? Szinte hátrahőkölök egy kicsit ahogy felugrik és a cipőm mellé teszi a lábát. Hú de kis törp méret.
- Elmondanád mégis mi a fene ütött beléd, nőszemély? - kérdezem meg végül ahogy a kezem tpaogatja, mint valami fétisfüggő. Vagy csak jósnő, vagy a tököm se tudja.
- Jah, és akkor mi van? - kommentálom. Nem érdekel mennyit szívok el egy nap, de kell. Néha hármat is egymás után.  Ahogy elveszi a cigit az ujjaim közül felmordulok, ami sok az sok.
- Na, ami sok az sok, nem adom neked a cigim! - jelentem ki ahogy visszaszerzem és bele is szívok. Camel, és akkor mi van? Jó márka, erős és nem sprórolták ki belőle a nikotint. Ez egy nagyon fontos momentum. Rávigyorgok, reményeim szerint sikerül elijesztenem, mert tudom magamról hogy nem túl barátságos a képem, és nem ilyenről álmodnak a lányok a nedves álmaikban. Bár még mindig jobb, beledöglenék ha egy tejfelszőke nyálasképű kis bzi lennék.
Ahogy mellém telepszik nem húzódok el, és megvárom amíg meglök egy kicsit, akkor azért adok neki egy kis helyet magam mellett.
- Nincs ki elől rejtőzködjek, szóval nem érdekel ki talál meg - hiszen Luciferi úgyis tudja merre járok, és minden démoni eredetű lény úgy érzékel engem mint démonvadászt mintha egy nagy piros felkiáltójel lennék. Félnek tőlem, vagy gyűlölnek, leszarom. Csak ne kössenek belém, mert akkor biztos meghalnak.
- Amúgy ezt pont egy olyan nő mondja aki az orráig nem látott mert lefejelte a térdem.. - szarkasztikus lennék? Oh nem, azt sem tudom mit jelent a szó.  



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ella Lopez

avatar

Hozzászólások száma :
5
Join date :
2018. Aug. 21.
Tartózkodási hely :
Los Angeles
Foglalkozás :
Helyszínelő

TémanyitásTárgy: Re: Hell Gate: A kezdetek ~ John és Ella (aktív játék)   Csüt. Nov. 15, 2018 9:52 am



John
&
Ella
Little Red

&

The Big Bad

Wolf

"I'm tryin' to figure out what you're thinking now
Your secrets spilling out
Let it out, let it out, oh
I see what isn't there
Bring it on, I'm never scared
I can take it anywhere
Let it out, let it out, oh
Promise me you won't hold back"



A friss illatú fűben gázolok a nyomokat kutatva, megszállottan végzem a munkámat, teljesen a vizsgálódásra fókuszálva. Olyannyira, hogy maga a "gyanúsított" személye nem is érdekel különösebben, hiába szól hozzám. Több izgalmat lelek jelenleg a kutakodásban és elemezgetésben, vagyis a napi kis fejtörőmben, mint abban, hogy összebratyizzak valami pacákkal. Rá se hederítek, teszem ezt, teszem azt, a dolgomat és szórakozásomat, ahogy szoktam. Persze régen voltak más hobbijaim is. Ó, igen. Orgiák és szerencsejáték, de az már a múlté. Már megjavultam! Legalább is szeretném ezt hinni. Szóval most az ilyen szöszmötölésben élem ki magam, amúgy se állt távol tőlem, most legalább kamatoztatni tudom a publikus tehetségeimet is. Meg is ragadom a ballonkabátos alak karját a térdéről és lenyűgözötten szemlélem a nikotin hagyta nyomokat a bőrén. Mutatóujjam hozzá is ér, siklik az ujjlenyomatok redőin.  Kalkulálok. Nikotinfüggő ördögűző, világos. Bizonyára iszik is, dögivel. Mondjuk nem csodálom, nem éppen a leg szívmelengetőbb meló, az fix.
- Nem tudom mire gondolsz. Köszönöm, jól vagyok.
Mondom csak úgy félvállról a pasasnak, hiszen az ujjaival vagyok most elfoglalva. Valahol az agyam egy távoli szegletében érzékelem az akcentusát. Olyan, mintha akkor is káromkodna, mikor nem. Borzalmas. Határozottan fülsértő. A normális embereknek legalább is. A "Normális-Jelző" mütyűr a fejemben jelzi ezt, persze, ez nem jelent semmit, szokásom ignorálni, ha éppen olyanom van. Ami nem ritka. Bizsergés fut végig rajtam a hangjától, de igyekszem nem foglalkozni vele. Meg is rázom a fejem egyszer, mintha...nos, mint aki nem teljesen százas. Látszólag semmi okom rá, én csak a libabőrt szeretném lerázni és szó szerint kiverni a fejemből azt a bugyigyilkos hangot. Én tényleg igyekszek legyűrni, Isten a tanúm! De immáron azon kapom magam, hogy automatikusan válaszolgatok neki. Pedig nem kéne szóba elegyednem vele, nagyon nem. A "Normális-Jelző" is ezt mondja. Kár, hogy nem lehet kikapcsolni. Ott villog meg csipog az agyamban valahol. Biztos a Darwini gépezet része. Most már nem azért nem nézek rá, mert nem érdekel, hanem pont fordítva. Mert nagyon is foglalkoztat kinek van ilyen szexis hangja. Viszont nem szabad megtudnom, nem...jobb nekem, ha nem látom az arcát! Ahogy neki is. Határozottan.


"Oh, go on, disgust me
Tell me the ugly
I want something real
Oh, go on, despise me
Anything but lying
Tell me I'm inside your head"


Apuci kicsi szörnyecskéje jó mélyre be van zárva Ellácska fejében és semmi kedvem rászabadítani ismét a világra, ó, nem! Olyat nem játszunk! A lelki üdvöm a tét! És ha egyszer engem mondjuk szépen lepuffantanak, akkor mi lesz? Semmi kedvem hason csúszni Luci lábai elé. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy amilyen kis vicces cukorpofa itt fenn, olyan pszichó ha bele jön a szerepébe! Bárcsak, bárcsak egyszer az életben hallgatnék a saját ész érveimre! Kár, hogy túl jól ismerem magam. Piszkosul jól.
- Sem...mi...pusztán megállapítás volt.
Motyogom vizsgálódva. De most már nem azt figyelem, amit kéne, ennyi idő alatt már százszor is megállapíthattam volna, amit elsőre is megtettem. Most egyszerűen csak a kezét nézem. A hosszú, csontos ujjait, amely mellett az én apró kacsóm elveszik. Csak én lehetek ennyire rossz lány, hogy ennyi is elég ahhoz, hogy beinduljak! Egy fél férfikéz és néhány tőmondat grizzly-hangon. Elengedem a mancsát, had zuhanjon vissza a térdére. A torkom kissé kiszáradt, gáz. Nem...szabad a szemébe néznem! Helyette gyorsan kikapom a füstölgő cigarettát a másik kezéből, mintha erre bármi szükségem lenne a vizsgálódásaimhoz. Ó, Uram, add, hogy ne sötét szemei legyenek! Bármit, csak azt ne! Így fohászkodom, miközben a csikket vizslatom. Ő persze rám förmed, tipikus szenvedélybeteg.
- Nyugi, nem kell a cigid.
Vetem oda neki, mikor morogni kezd. Hiszen nekem nem is a cigije kell, nem, hanem ő maga. És ez nagyon rossz! Elrontja itt a megjavulásomat...ah, ne fogjam rá szerencsétlenre, ha az alma belülről rohad, akkor ez van. Hiába a külcsín. Vajon van külön bugyor a Pokolban a bujálkodóknak? Nem tudom meg merjem-e kérdezni Lucust. Mert most már egyre biztosabb vagyok benne, hogy tényleg az, akinek mindig is mondta magát...nincs más magyarázat. És amit Chloe is mondott a telefonban, Pierce hadnagy halála előtt, mikor lecsapta a telefont...mi szerint végig talán a legnagyobb igazságot tagadta ő maga is... Túlságosan feltűnő lenne. Míg így filozofálgatok magamban, a cigarettát nézem, ahogy a füst komótosan száll fel, a Mennyek kapujáig. Ahogy nyúlkálna a cigije után, oda se pillantva emelem meg a hozzá közelebb eső praclikámat és egyenesen a mellkasának lököm a talpam. Egy balerina sem csinálhatná szebben. A jóga segít megtalálni a lelki békét. És hajlékonnyá tesz. Az meg jól jön az ágyban. Lehet, hogy elkapja a bokám, de a combizom erősebb, mint a kar, ezért szépen oda szegezem a pad támlájához, hogy ne tudja olyan gyorsan vissza szerezni a kis játékszerét. Így tartom egy darabig, amíg a cigit forgatom két kezemben. Nem nyomom ám erősen a mellét, csak annyira, hogy tudja, hol a helye. Nem verheti ki a kezemből csak úgy a kis kincsét.


"You don't know what to say
I can see it on your face
With smoke there's always flames
Put it out, put it out, oh"


Mikor már úgy érzem, nem halogathatom tovább az elkerülhetetlent, egy szép mozdulattal leveszem a lábamat a szegycsontjáról és immáron két lábon állok előtte. A dohányt is vissza adom a kezébe. Még mindig nem néztem rá. Ez már lehet, hogy lassan feltűnővé fog válni neki. Jaj nekem...és jaj neki! Ezek a nyomok olyanok nekem, mint valamiféle elcseszett társkereső. És vajon kit kell megvédeni? Melyikőnk Piros(sz)ka és melyikőnk a Csúnya Rossz Farkas? Ella, Ella...te vonzod a bajt! Még az Ördöggel is össze haverkodtál, de azt hitted, nem lehet annál rosszabb, hiszen ő csak egy csóka, aki egy almát adott egy könnyűvérű nőcskének. Na de ő, aki itt ül előttem? Rosszabb! Ahogy a szemeibe meredek....ő lenne az Ordas Farkas? Vagy én vagyok az. És ekkor a férfi a padon...rám mosolyog. A Nevető Mágus, egy szempillantás alatt elrabolja a szívem. Annyi, de annyi minden van ebben a gesztusban. Ezen az elnyűtt, meggyötört arcon. Csak állok egy darabig és nézem a végzetem. A szerelem első látásra hülyeség, biztos az. Csak egy kis feniletil-amin löket az agyba, semmi több! Ejnye, hormonok, mit tesztek velem?! Ez csak egy kis függőség, egy buta reakció a rossz képére a szervezetem részéről. A feniletil-amin...az amfetamin természetes formája. Magyarán drog. Szabályosan elönti az agyat ha szexuális izgalomba jövünk, na meg ha bele szerelmesedünk ilyen rosszarcú egyénekbe, mint ez itt, előttem. A pupillám már tutira kitágult, nyavalyás testi reakciók! Szerencsére szinte fekete szemeket örökített át nekem apám, szóval ha mázlim van, akkor nem veszi észre. Vagy azt hiszi, csak be vagyok szívva vagy lőve. Bár azt hinné! De inkább legyen figyelmetlen vagy rossz a szeme! Mondjuk nem tévedne nagyot...hiszen be vagyok drogozva, csak éppen ezt a kábszert a saját szervezetem termeli, amiért rá bámulok. Amiért a hangját hallom. Amiért a kezét mertem tapizni. És amiért ilyen átkozottul dögös illata van! Ismét hálát adok magamban az égnek, hogy nem mulasztottam el vakolatot kenni a képemre, mert jó eséllyel már úgy égne a fejem, mint a fáklya. Leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy kegyetlenül neki essek és szájon csókoljam. De egyelőre még tartom magam. Ki kell tartanom! Önmegtartóztatás, önmegtagadás a jó keresztény ismérve! Szóval szívdöglesztő vigyorát csak egy halovány, némiképp túlságosan csábosra sikerült mosollyal rendezem le és szépen helyet foglalok a bal oldalán. Elfojtok egy sóhajt, ahogy a karfa és közé csusszanok. Felhúzom a bal lábam és egyik kezemmel átfogom. Ismét rá nézek. Az arca pusztán centiméterekre van az enyémtől. Hallom a vérem zakatolását a fülemben. A rám tipikus, Ellás mosolyt persze esélytelen, hogy letöröljék a képemről. Eddig nem akartam rá nézni, most meg bámulom, szegény, még nem tudja miféle őrült nőszeméllyel veri a sors.
- Mesélj még, szépfiú!
Vágom rá neki szarkasztikusan és szemmel láthatóan jól szórakozva, mikor képes azt felelni nekem, hogy nincs ki üldözné. Egy ilyen ízig-vérig rosszfiús ördögűzőt tippem szerint csak a fél világ üldözhet! És közben...valóban szeretném, hogy meséljen. Hogy ki ő, hogy hívják, honnan jött...mindent...minden egyes mocskos kis titkot. Hallani akarom őket. Pedig tudom, nem szabadna. Ezért némán hallgatok, amíg csak tudok. De még is itt maradok mellette, mert képtelen vagyok nem így tenni. Ismét megkísérlem kikapni a kezéből a cigit. Ha sikerül, akkor jóízűet szippantok belőle, de a szemeimet nem veszem le róla. Pedig le akartam, tényleg, és körbe nézni...de ez valahogy nem jutott el a megvalósításig.
- Köszönöm, nem fájt.
Ezt felelem az ironizálására, állva a tekintetét, szemrebbenés nélkül. Nyilván nem erre számít. Sose erre számítanak. Mondjuk tény, a normális bigék ilyenkor vérig sértődnek és pampognak, mint hal a vízben. De ki mondta, hogy én közéjük tartozom?
- Tudod, öt bátyámmal nőttem fel, nem tudsz olyat mondani, amin meglepődnék vagy megsértődnék. De próbálkozni lehet.
Még rá is kacsintok, miközben hülye módon máris elkezdem kifecsegni a dolgaimat. Vigyorom töretlen, midőn belső harcomat vívom. Nem, nem szabad megkérdeznem a nevét! És magától se mondja! A "Normális-Jelzőm" határozottan azt csipogja szüntelen, hogy véletlenül se kérdezzek rá. Á, de csipog az ezer mindent még...próbálom ignorálni, a szakadék szélén egyensúlyozva.


"I wanna see all your scars
Show me who you really are
Don't fake it anymore
Let it out, let it out oh
Give it to me
Promise me
Promise me
Promise me
You know I can take it"




Music ©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Hell Gate: A kezdetek ~ John és Ella (aktív játék)   

Vissza az elejére Go down
 
Hell Gate: A kezdetek ~ John és Ella (aktív játék)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Kezdetek Erdeje
» Genevieve Δ witch from hell
» John szobája
» Jay skatulyái
» John Adams

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hell Gate :: Világok harcai :: Föld :: Los Angeles-
Ugrás: