A Hell Gate FRPG ötvözi a Lucifer hétköznapi, nyomozós, misztikus karakterdrámáját a Constantine okkult atmoszférájával, rendhagyó esszenciát biztosítva a játékosnak
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
Felhasználónév:


Jelszó:


Chatbox
Latest topics
by Lucinda Loft
Today at 20:44

by Tom Serafin
2019-01-20, 21:59

by Lucifer Morningstar
2019-01-20, 18:04

by Lucifer Morningstar
2019-01-20, 16:28

by John Constantine
2019-01-20, 14:51

by John Constantine
2019-01-20, 00:50

by John Constantine
2019-01-19, 23:24

by John Constantine
2019-01-19, 19:07

by Lucifer Morningstar
2019-01-18, 13:48

Top posting users this month
Lucifer Morningstar
 
Lucinda Loft
 
John Constantine
 
Ella Lopez
 
Tom Serafin
 
Mazikeen Smith
 
Admin
 
Chloe Decker
 
Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

John Constantine, Tom Serafin

A legtöbb felhasználó (13 fő) 2018-11-18, 20:26-kor volt itt.

Share | 
 

 It Snows In Hell ~ Lucinda & Thomas

Go down 
SzerzőÜzenet
Tom Serafin

Tom Serafin

Hozzászólások száma :
7
Join date :
2018. Oct. 10.
Foglalkozás :
Pap

TémanyitásTárgy: It Snows In Hell ~ Lucinda & Thomas   2018-12-21, 23:31

Lucy & Tom@
“Oh Lord can't you save me
From my twisted little mind
Oh Lord please forgive me
For what I'm about to do”






A hópelyhek lomhán szállingóznak a mész-fehér égbolt sűrűjéből. Talán kora délután lehet, de ebben a melankólikus, egyhangú időben nehéz volna pontosan megállapítani. Valamikor december közepe táján járhatunk, a tél enyhe, s már hosszú-hosszú évek óta nem látott fehér karácsonyt a város. De ez az év most más. Talán még a Pokolban is havazik. Jut eszébe a fiatal arcú férfinak, egy régi Lordi sláger után. Egy padon ücsörög, nem messze a templomtól. A háta mögött magasodik, tornyait erélyesen lökve a Mennyek felé, nyújtózva emberek feje felett, szinte önálló életre kelve, aligha veszve el a fehérségben.

"I'm on my way
Naughty children be afraid
One at a time
I'll take you all away
(Na-na-na-na-na-na)"


Nyöszörgi a füles halkan a fiú mellkasán himbálózva. Mondhatnánk, hogy olyan a táj, mintha finom cukorral hintették volna, de ez nem volna igaz.
Az alak a padkán egy halottian sápadt ifjú. Ránézésre középiskolás korú és fájdalmasan kék szemű. Nyaka köré hanyagul oda vetett, ébenfekete sál, a vége fehérrel hirdeti, hogy 'The Nightmare Before Christmas', az ikonikus remekmű után. Egy fekete-szürke csíkos pulóvert visel s éppenséggel egy sötét kabátot. Arcán halovány mosoly, elvadult bozontján pedig az ég hófehér könnyei. Mindez azonban szemmel láthatóan nem zavarja. Térdeire könyököl, amint előre görnyed és egy papírtasakból eleséget szór szurokszínbe bújtatott lábai elé.

"Ringing bells all around
Welcome Christmas time
Every kid in this town
Cannot sleep at night
But I have been so bad
Santa will not bring me gifts and...
Krampus might come
What is this noise on the backyard?"

Dalolja tovább egy szenvtelen női hang az apró hangszórókból, melyekre fittyet hány az a néhány vészmadár, akiket éppen a különös jelenés etet. Arca az üdvözülteké, mintha csak egy gyönyörű gyermeket, netán szépséges műalkotást szemlélne...de az ő tekintete varjak fekete seregét kémleli, már-már groteszk látványt nyújtva az erre tévedőknek. De az utcán nincs senki, a tér és a park mezsgyéje kihalt. Pusztán ő van és a rekedt károgás a síri tájban.

"Watch out
The animal
Coming to get all the children
Faster
You've got to hide
Can't run away from the darkness
Everybody wants to be good at Christmas
'Cause nobody wants to be dragged by the Krampus
Everybody better be good at Christmas
Na-na-na-na-na-na-na-na-naughty Christmas"



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Lucinda Loft

Lucinda Loft

Hozzászólások száma :
56
Join date :
2018. Oct. 16.
Kor :
24
Tartózkodási hely :
LA Egyetem Vallások és okkultizmus kara
Foglalkozás :
Mindeki okkult problémáinak megoldása

TémanyitásTárgy: Re: It Snows In Hell ~ Lucinda & Thomas   2019-01-01, 00:48



Tom & Lucy
Futó lépteim zaja visszhangzik a szűk sikátorok falain, elnyomva a hangos lihegés és felboruló kukák hangjától. Már meg sem tudom állapítani, hogy túl sűrűn vagy a körülményekhez képest elég kevésszer történik meg velem az ilyesmi. A sok-sok éves tapasztalat és a meglehetősen erős védő sigillumok megteszik a magukét, hogy megvédjenek a legtöbb bajtól és a józan eszem szerencsére megmondja, mikor kell szépen lelépni a balfenéken. Ahhoz képest, hogy egy élő céltábla vagyok, akit ráadásul még az általános balszerencse is üldöz bizonyos tevékenységei miatt, meg kell valljam, jól kerülöm el a felbőszült és megvadult celestimeket, az ártani vágyó voodoo papokat, vagy éppen a bosszú vágyó szellemeket és hasonló szépségeket. Ja igen, mert épp egy ilyen istentelenség kezdett követni pár utcával ezelőtt és amikor sietősebbre vettem a figurát, egyenesen rohanni kezdett felém, amit persze nem akartam bevárni. A profanitások és terveinek irányomba köpködése csak később jött, néhány saroknyi szlalom sprint után pedig már varázslatok is záporoztak a fejemre. Meglehetősen erősek, ami azt illeti, nagyon kitanulhatta anyucitól vagy apucitól a drága a mágia tudományát. Ki gondolta volna, hogy ekkora szerencsém lesz? Legalább emberek nincsenek ilyen időben az utcán, hogy rájuk is vigyáznom kelljen.
Hosszú kabátom csak úgy röpköd utánam, miközben már a plébánia térre nyíló sikátorból vágódom ki lendületesen. Minden templomot, imaházat, voodoo szertartás helyet és egyéb bármilyen vallás által kicsit is szentnek tartott helyet nyilván tartok a városban pontosan az ilyen esetekre. Ki tudja, mikor kell az embernek pár éjszakára a közeli templomban meghúznia magát, mert egy dühös démon elől bujkál. Már keresném a kaput, ahol beslisszolhatok a megszentelt területre, amikor észreveszem a madarakat etető valakit. Bassza meg! Hogy egy tininek is ilyenkor van ideje itt kornyadozni és nem otthon netezik.
-Fuss! Menekülj, menj már! A templomba! -kiabálok és integetek a kölyöknek, remélem elég gyors felfogású és megérti, mit akarok, mielőtt túl késő lenne. Ha meghal miattam, nem leszek boldog és végképp elrontja a napomat.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tom Serafin

Tom Serafin

Hozzászólások száma :
7
Join date :
2018. Oct. 10.
Foglalkozás :
Pap

TémanyitásTárgy: Re: It Snows In Hell ~ Lucinda & Thomas   2019-01-03, 16:19

Lucy & Tom@
“Mr. Sandman, bring me a dream
Make her the cutest that I've ever seen
Give her two lips like roses and clover
And tell her that her lonely nights are over”







Lustán pottyannak a magvak a szűz hóra a lábaim előtt. Fekete madarak gyűrűjében ülök, csak ők emelik rám a tekintetüket a Teremtőn kívül. Hűvös van, de messze sem túl hideg. A színek és világok eme kontrasztja mindig kielégíti az esztétika-éhségem, így halovány mosoly játszik kisfiús arcomon. Ekkor a ropogós hóban súlyos bakancsok dübörgésére leszek figyelmes, melyet egy női hang intenzív zihálása fűszerez meg. Felkapom a fejem, a hang irányába meredek. Fájdalmasan kék szemeim egy különös jelenés szemtanúi lesznek. Szurokfekete hajzuhatag táncolja körül a porcelánfehér arcot, melyre különös érzelmek kavalkádja van festve, gótikus csipkekeretben. Egy lány robban be a kis, szent világomba. Minden fehér körülötte, csupán ő burkolózik feketébe, akár a varjak, melyek közeledtétől felröppennek és némán vesznek oda a kopasz fák sűrűjében. És én, ahogy ajkait szólásra nyitja, már mozdulok is, elemelkedve a padtól. Szembe fordulok vele és megindulok a templom irányába. Azon a ponton, ahol össze találkozunk a hóban gázolva, megragadom a kezét és úgy szaladok vele tovább. Ki tudja, mióta menekül vélt vagy valós démonai elől. Ilyen esetben jól jön, ha az ember fiát hosszú lábakkal áldotta meg az Isten - na és ha éppen nem acélbetétes bakancs több kilós súlyával kell a gravitáció ellen küzdenie. Viszont így, hogy a lányt magammal rántom, egy szempillantás alatt elérünk a plébánia kétszárnyú kapujához. Vállal csapódok neki, így szinte szó szerint beesünk a súlyos ajtón, amit nem habozok becsukni magunk mögött. Most ismét a különös teremtés felé fordulok, némiképp csatlakozva zihálásához, a bejáratot támasztva. Pár másodperc múlva kedvesen rámosolygok és  elrugaszkodok az ajtótól.
- Micsoda szerencse, hogy már megy a fűtés!
Jegyzem meg szórakozottan és megindulok a pácoltfa padsorok felé. A templom tágas, de hiányzik belőle a több száz éves, európai katedrálisok jellegzetes illata. Azok hangulatát azonban lefesti a belső tér, válogatott, színes üvegablakaival, melyeken angyalok és szentek sorakoznak. Na és a szemrevaló oltárkép, amin Szent Mihály arkangyal győzedelmeskedik a Sátán felett, széttárt, lélegzetelállító szárnyakkal és hűvös fegyelemmel arcán. Beülök az egyik hátsó padba, tikkadtan a nagy sietségtől. Bal kezemmel pedig igyekszem lerángatni vagy legalább is meglazítani a sálamat. Fejemet hátra vetve szuszogok, hogy ihassam a hely szent levegőjét, kémlelve a csodaszép freskókat. Úgy festhetnünk mi ketten, mint két goth suhanc egy zs-kategóriás tinifilmből. Újra a leányzóra nézek.
- Hogy hívnak? Én Tom vagyok, Tom Serafin.
Mosolygom a bájos idegennek, mintha mi sem történt volna. Mintha nem pár perce ordított volna rám azzal, hogy "meneküljek". Mintha a legszebb, legbékésebb helyen lennénk a világon. Vagy éppen egy álomban.
“Oh, Sandman, I'm so alone
Don't have nobody to call my own
Please turn on your magic beam
Mr. Sandman bring me a dream”


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Lucinda Loft

Lucinda Loft

Hozzászólások száma :
56
Join date :
2018. Oct. 16.
Kor :
24
Tartózkodási hely :
LA Egyetem Vallások és okkultizmus kara
Foglalkozás :
Mindeki okkult problémáinak megoldása

TémanyitásTárgy: Re: It Snows In Hell ~ Lucinda & Thomas   2019-01-20, 15:34



Tom & Lucy
Miért van kint ilyenkor bárki is? Mármint rajtam kívül, mert én mindig azt csinálom, amihez másnak nincs kedve és mindig mindenki mocskát takarítom fel. De ha egyszer jól fizet, hogy kopogó szellemektől szabadulok meg gazdag emberek házából. Ebből van a legtöbb, de azért néha találok izgalmasabb munkákat is, különben halálra unnám magam.
A fiú elég fiatalnak tűnik, serdülő suhancnak, de ahhoz képest gyorsan reagál és nem kérdezősködik vagy értetlenkedik a kiáltásaimra. Szeretem a gyors felfogást, bárcsak mindenki elsőre azt tenné, amit mondok nekik, sok fejfájástól meg tudnának menteni. Bevár és úgy ránt magával, mintha ez megszokott lenne a részéről és már régről ismerne engem. Nem mondom, hogy nem imponál vele, hogy így viselkedik, de azért valahol érdekel is, hol tanulta. Mert nem mindenkinek van ennyi esze, akinek az ilyesmi nem része a mindennapjainak. Ketten egyszerre feszülünk neki a kapunak és szinte a padlóra esek, amikor végre hajlandó kinyílni a nehéz ajtószárny. Gyorsan pattanok talpra, hogy a kedves kis celestim barátunk arcába csapjam a kaput. Zihálva tapasztom a tenyereim az ajtószárnyakra és hallgatózom, hogy mit csinál a csávó a túloldalon. Úgy tűnik csak dörömbölni tud, de azért elmotyogok egy gyors védelmező imát, amivel megerősítem a zárat. Ahogy rám pillant a srác, aki berángatott ide, visszanézek rá és.... Oh, hogy rohadna meg, odáig vagyok és vissza az ilyen nagy és ártatlan szemekért. És nem is annyira fiatal, mint elsőre gondoltam volna. Hagyom menni, amikor megindul, én még egy kicsit hagyom magam levegőköz jutni és nem akarom széthordani a havat az egész templomban. Annyira tisztelem azért valaki otthonát, meg valaki másnak a nagyon is valós munkáját, aki kitakarította a templomot. Gyorsan leverem a havat a bakancsaimról és én is beljebb sétálok. Kicsit nagyon érdekel, kivel is vetett össze így a véletlen.
Végigpillantok a hajón és egy kicsit a festményeken is elidőzöm. Nem olyan régi templom, mint amikhez legutóbb Európában szoktam, de ez is megteszi  és a festmények itt is elég gondosan meg lettek csinálva. Mihály... Remélem nem kell vele sosem élőben találkoznom. Közelebb sétálok az oltárhoz, térdet hajtok és csak utána fordulok a gyerekhez, aki... Pap? Hm... Ez elgondolkodtató és egyben sok lehetőséget rejt magában. Talán tudom majd őt hasznosítani valamilyen formában?
-Lucinda Loft, Atyám. Mondja csak, minden magára kiabáló lánytól szó nélkül fogadja el az utasításokat? -nyújtom a kezemet és kicsit közelebb is hajolok, hogy lássam minden egyes kis rezdülését. Nagyon fiatalnak tűnik, de szinte biztos vagyok benne, hogy nálam valamivel idősebb. Nagyon nyugodt és mosolygós annak ellenére, hogy hogyan találkoztunk az imént. Kigombolom a kabátomat és kirázom a hajamat az arcomból.
Outfit@Music
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tom Serafin

Tom Serafin

Hozzászólások száma :
7
Join date :
2018. Oct. 10.
Foglalkozás :
Pap

TémanyitásTárgy: Re: It Snows In Hell ~ Lucinda & Thomas   2019-01-20, 21:59

Lucy & Tom@
“Mr. Sandman, bring me a dream
Make her the cutest that I've ever seen
Give her two lips like roses and clover
And tell her that her lonely nights are over”






Csak egy pillanatra látom az arcát. Az alakját. Ahogy felpillantok, már-már álmosan ezen a téli napon. Jégkék szemei vannak, de még sem árasztanak hidegséget. Minden olyan gyorsan történik s még is, mint a lassított film. Nézem ahogy szalad, sötét ruházata gomolyog körülötte akár a füst, de ezen a ponton még nem gondolok bele, hogy talán valami egészen más sötétlett, mégpedig mögötte. Dübörög a zene a fülemben, de ami eszembe jut róla, az egy másik, sokkal régebbi dallam. Give her two lips like roses. Azonban nincs időm eszmefuttatásokra. A lány rám kiállt, felém szalad, és én ösztönösen tudom, hogy mennem kell, mozdulni az ő irányába. Nem habozok, felpattanok és varjak felröppenő seregén át rohanok felé, hogy aztán egy határozott mozdulattal ragadjam meg a kezét és juttassam el a megszentelt menedékig. Hiszen a templom nem egyszerűen Isten háza, de hitemből fakadóan tudom, hogy védelem is a Gonosz erőivel szemben. Együttes erővel és az Úr segedelmével időben elérjük a kaput és beesünk rajta. Ismét időben reagálok és ahogy félig el-vagyis be-esik, felrántom erélyesen. Ahogy betuszkoljuk a súlyos szárnyas ajtót, ismét egy pillanatra találkozik a tekintetünk. Különös találkozás ez. Hatalmas, babakék szemeimmel őt nézem, ahogy mindent megtesz, hogy kint tartson valamit. Tekintetem a dörömbölés szakítja el Hófehérkémtől, meghökkenek, de talán nem eléggé. És az entitás, ami kint űzte őt és engem...elhallgat. Nem akarja többé ránk törni az ajtót, amit nem is tudna. Milyen különös, tűnődöm ismét és halotti nyugalommal indulok el a templom belseje felé, hogy megpihenjek. A szenteket nézem, a vérszegény napsugarakat, ahogy áthatolnak a festett üvegablakokon. A festményeket a falakon. Nem tudom mikor tévednek szemeim a fiatal nőre, vagy éppen mikor kezdtem elidőzni rajta. Nézem, mint cselekszik. Hívő lehet. Egy új bárány a nyájamban, egy fekete? Felém fordul és én rá mosolygok.
- Örvendek, Lucinda. Szólíthatlak Lucynak?
Szemeim is rá nevetnek, ahogy kezet nyújt és én erősen rá fogok. Ahogy pedig folytatja, szemmel láthatóan meglepődöm és csak még jobb kedélyű leszek.
- Honnan tudtad, hogy pap vagyok?
Érdeklődöm játékos élénkséggel, valóban felkeltette az érdeklődésem...hiszen nem viselek kollárét. Csak egy szürke-fekete sávos, kissé megviselt pulóvert. A sálamtól közben sikerül megszabadulni és a kabátomat is leteszem magam mellé.
- Általában még felnőttnek sem néznek, nem még papnak!
Vallom be a fekete, különös szépségnek és jóízűen elnevetem magam.
- Esetleg a nevem miatt kell szabadkoznom.
Egészítem ki a válaszom, megnyílva Lucindának. Nincsenek titkolnivalóim. Ő pedig valóban más, mint azok az emberek, akikkel eddig dolgom volt. Egyelőre nem tudom pontosan, miért, de van egy ilyen határozott érzésem vele kapcsolatban, amit nem igazán tudnék szavakba önteni. Közelebb hajol és én nem távolodom el. Barátságosan fürkészem az arcát.
- Gyere, ülj csak le mellém.
Invitálom megpaskolva a vörös bársonyt magam mellett a padon. Megjegyzésére ismét bájosan elkuncogom magam, de még véletlenül sem jövök zavarba. Ilyen az alaptermészetem.
- Csupán egy úrnak szolgálhatunk, Lucinda. És én az Úr parancsait igyekszem követni. Ebben az esetben is így tettem, a szívemre hallgattam.
Mellkasomra teszem a  kezemet, utalva szavaimra és eszméimre. Ebben a kinyúlt pulcsiban elég véznának tűnhetek, nem mintha ez távol állna a valóságtól. A sok mosás ereje, a pulóver még kamaszkorom ereklyéje.
- Isten szeretete vezetett, mikor a segítségedre siettem. Ez a feladatom. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy Isten nem válaszol a világban levő rosszra, hogy szavak nélkül hagyja, némán. Pedig valójában beszél, és válasza Krisztus keresztje: olyan szó ez, amely szeretetről, irgalmasságról és megbocsátásról beszél.
Teljes meggyőződéssel mondom neki mindezt, őszinte mosollyal arcomon.
- Nem ember volt az, ami elől menekültél, igaz?
Olyan hirtelen és derűsen kérdezem ezt a lány szemeibe meredve, hogy attól a többség hátra hőkölne. Az gondolják, az édes, a cuki, aztán pedig a frászt hozom rájuk az ehhez hasonló dolgaimmal.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: It Snows In Hell ~ Lucinda & Thomas   

Vissza az elejére Go down
 
It Snows In Hell ~ Lucinda & Thomas
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hell Gate :: Világok harcai :: Föld :: Los Angeles :: Szent Mihály Plébánia-
Ugrás: